A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-23 / 43. szám

Csak egy percre.. Ősz van, egyre rövidül nek a napok, úgyhogy a szoba sarkába hú zódva, gőzölgő tea vagy kávé mellett több idő jut az olvasgatásra művelődésre. Ráadásul megnyíltak már a főis kólák és a klubok kapui is, így az ifjúság szintén szorgalmasabban la pozgstja a könyveket, mint nyáron. Vajon mi ként vélekedik erről VÁCINÉ LUKA ILDIKÓ, a bratislavai Városi Könyvtár idegen nyelvű részlegének dolgo­zója. — Vitathatatlan tény, hogy az emberek manapság egyre többet olvasnak. Főképpen szakirodalmat, de növekvőben van az érdek­lődés a szépirodalom iránt is. A könyv ma már nem csupán szórakozása az embernek, de kissé fellengzősen mondva: szellemi táp­láléka is. Gondolom, ebben szerepet játszik az is, hogy aránylag olcsón olvashatunk, hiszen városon és falun egyaránt megtalálni a könyvtárakat. — Hány tagja van a Štúr utcai könyvtár­nak? — Az állandó tagok száma meghaladja a 2300-at, de sokan vannak, akik csak be-be­­kukkantanak hozzánk egy-egy információért, vagy itt a helyszínen lapozzák végig az álta­luk keresett kiadványt. — Milyen az olvasóközönség kor szerinti összetétele? ■— Talán a fiatalok vannak többségben, de szép Számmal vannak nyugdíjas korú olvasó­ink is. Az ifjúság főképpen tankönyveket, szótárakat, nyelvkönyveket, szakirodalmat keres; az idősebbek inkább regények, útle­írások iránt érdeklődnek. — Valóban, hány kötet között lehet itt válo­gatni? — Könyvállományunk jelenleg meghaladja a 25 ezer kötetet. Könyveink többsége ma­gyar nyelvű, de szép számmal találni nálunk orosz, angol, francia, lengyel, spanyol, román és bolgár köteteket, folyóiratokat is. — Bövül-e rendszeresen a könyvállomány? — Könyvtárunk állománya évente átlago­san másfél ezer kötettel bővül. Sajnos azon­ban gyakorta megtörténik, hogy a régebbi könyveket ki kell selejteznünk, mert a fegyel­mezetlen olvasók sok esetben megrongálják, vagy szó szerint tönkreteszik a könyveket. Az ilyen önző „kalózkodás" néha bizony pótol­hatatlan veszteséget okoz. — A magyar nyelvű könyvek közül mi iránt van a legnagyobb érdeklődés? — Az idősebbek szívesen olvassák Jókait, Mikszáthot, Móriczot; a versek közül Adyt, Babitsot, Kosztolányit, Juhász Gyulát. A kül­földi írók közül főleg Dumas, Hugo, Stand­hal, Dickens, Thomas Mann, Maupassant, Hemingway művei a legkeresettebbek. — Milyen érdeklődés mutatkozik a kortárs irodalom iránt? ■ — Olvasóink az új könyvek iránt is érdek­lődnek, de sok esetben tanácsot, útbaigazí­tást kémek tölünk egy-egy mai szerző müvé­nek kikölcsönzése előtt. — Mi a legfontosabb egy könyvtáros mun­kájában? — A tájékozottság és az olvasókkal való élénk kapcsolat. És ha valaki először kíván könyvet kölcsönözni nálunk, lehetőség sze­rint nem szabad üres kézzel távoznia! (mik-) Fotó: Gyökeres VIKTOR KUBAL A SZERENCSÉTLEN FLÓTÁS Alfred Fűzik születésétől fogva szerencsétlen flótás volt. És ezt mindenki tudta. Már a szülőotthonban kiesett a szülésznő kezéből. Amikor iskolába került, szintén üldözte a balszerencse: ha hajlandó lett volna felelni, akkor nem vette észre a tanár, de mihelyt egyszer nem tanulta meg a leckét, azon nyomban felszólították. Örökös kudarcai miatt Fűzik betegesen szégyenlős lett. A fizetése kicsi volt, mert több mint szerény állást töltött be. Amikor ugratni kezdtük, s azt mondogattuk, hogy tapasztalatai révén már mindenképpen ma­gasabb beosztás illetné meg. Fűzik sóhajtoz­va dünnyögte: — Ugyan már... Isten őrizzen attól, hogy felfigyeljenek rám, mert akkor ezt az álláso­mat is elveszítem ... Egyszer, a születésnapja előtt, sokáig ta­nakodtunk azon, hogy mit vegyünk neki ajándékba. Sokféle ötlet merült fel, de egyi­ket sem tartottuk megfelelőnek. Végül Ignát ezt mondta: — De mi terme, ha egyszerűen némi pénzt adnánk neki? Hiszen tudjátok, milyen kevés a pénze...­— Nem — csóválta a fejét Alois. — Nem. A pénzt nem fogadja el, mert sértőnek tartja. Jan jött rá a probléma ideális megoldásá­ra. — Ünnepeltünk — mondta — az óramű pontosságával jár munkába. Közvetlenül a megérkezése előtt pénzt teszünk a lépcsőre, az irodánk bejárata elé. Ö biztosan megtatál-MlA STRASSZ? Újra divat a legelterjedtebb drágakőutánzat: a strassz. Hordjak hajban és ruhán, cipőn és papucson, még fürdőruhán is, de ma már senki sem nézi igazi drágakőnek, pedig ki­agyalója eredetileg arany- vagy platinafoglala­tot képzett el számára. Jól is mutatna benne. Csak nem érdemes ilyen értékes keretet készí­teni a strassznak, mert míg a valódi gyémánt keménysége miatt nem kopik, karcolódik, ez a műdrágakő gyorsan tönkremegy, hamar vége a csillogásának. Feltalálója, a bécsi Josef von Strasser a múlt század közepén keltett először feltűnést erősen fénytörö üvegből csiszolt ék­köveivel, amelyeket eleinte strassznak nevez­tek. Az üveg ékszereknek olyan sikere tett, hogy Strasser hamarosan jónak látta tökélete­sebb változatait is kikísérletezni. Talliumot adott az üveghez, amivel fokozta annak csillo­gását majd vékony rétegben fémmel vonta be a műdrágakő alját hogy az áttetsző fémes villódzás is hangsúlyozza az üveg fényét Bár Strasser is meggazdagodott a valódi ékszernél jóval olcsóbb, nagyipari/ag előállítható divat­ékszer igazi sikerkovácsa mégsem ő lett, ha­nem századunk harmincas éveiben a francia Chanel. Ő honosította meg egész Európában a bizsut és a hamisgyöngyöt, amelyből hosszú­sága miatt ugrókötélnek nevezett gyöngysoro­kat tervezett. Maga a bizsu (bijou) szó is francia eredetű, jelentése: csecsebecse. Ml A BALSZERENCSE? Például az, ha az ember bal lábbal kel fel, hisz a babona szerint aki bal lábbal kel, egész nap rosszkedvű és szerencsétlen lesz. De hát mi­lyen átok ül a bal oldalunkon, hogy egy sereg rosszat jelölő fogatom „bal"-al kezdődik? Az ja. És ez nem csupán ajándék lesz; életében először mosolyog rá a szerencse, és ki tudja, akkor talán nem tartja már magát örök ügyefogyottnak. A javaslatot egyhangú lelkesedéssel fo­gadtuk el. Ötezer koronát gyűjtöttünk össze ebből az alkalomból — ez egy Fuzik-féle ember számára jókora összeg. Kollégánk születése napján a gondosan összerakott bankjegyköteget letettük a lép­cső kellős közeprére, mi pedig elbújtunk a közelben. Eltelt néhány perc. Kinéztünk — a pénz eltűnt. Minden rendben, gondoltuk. Hiszen láttuk, amint barátunk elindult felfelé a lép­csőn. Elégedetten szétszéledtünk, ki-ki a szobájába ment. Szokás szerint együtt ebé­deltünk. A leves vége felé tartottunk, ünne­peltünk azonban egyre csak hallgatott. Ig­­nátnak elfogyott a türelme, s megkérdezte: — Mondd, nem felejtetted el véletlenül, hogy ma van a születésnapod? — Nem — vont vállat Fűzik, és szótlanul tovább kanalazta a levesét. — No és nem kaptál ajándékot? Fűzik tagadóan csóválta a fejét. Ekkor már én sem álltam meg, hogy meg ne kérdez­zem: — No és amikor ma a munkába jöttél, semmit sem találtál véletlenül útközben? — Ugyan mit találhattam volna? — cso­dálkozott Fűzik. Azután elmosolyodott, és hozzátette: — Amikor ma reggel munkába jöttem, hirtelen az jutott eszembe, hogy már 15 év óta mindig ugyanazon az útvonalon járok. És elhatároztam, ellenőrzőm, vajon lehunyt szemmel is bejutok-e az irodánkba. És képzeljétek, pontosan idetaláltam ... Ford.: Gellért György elkerülhetetlen sors balvégzet, a tévedés balhi­edelem vagy balítélet a sikertelenség balsiker, a tolvajt egyes vidékeken balkörműnek mond­ják, sőt még a baleset is bal? És ugyan miért nevezik sutának a balkezest, amikor a balke­zesek között olyanok is voltak, mint a suta kezűnek aligha nevezhető Leonardo da Vinci? Mivel a babonák, szólások sosem születnek véletlenül, kell valami alapja legyen annak, hogy a jobb kéz előnyt élvez a ballal szemben. Az ok őskori tapasztalatokban gyökerezik: a vadállatok nagyobb része — többek között a medve meg az oroszlán — mindig bal mancs­csal támad, így aki szemben áll vele, jobb kézzel könnyebben védekezhet Ezt az ősem­ber hamar kitapasztalhatta, és mivel az álla­tok elleni harc hozzátartozott az életéhez, a jobb keze eleve gyorsabban ügyeskedett. S minthogy a támadást balról lehetett várni, a bal oldal máris balsejtelemmel töltötte el. Az ókorban ez a balhit már odáig fajult, hogy a templomok szentélyéhez mindig páratlan szá­mú lépcső vezetett nehogy az elsőnek több­nyire jobb lábbal kitépő ember bal lábbal érjen föl. A középkorban a lovagok többnyire csak jobb kézzel harcoltak, mivel baljukban a paj­zsot tartották, hogy szívüket védjék vele. Tehát nekik is a fegyverforgatásban edzett jobb kezük vált fürgébbé, mozgékonyabbá, ügye­sebbé. Csoda-e ezek után, hogy már az anyja is arra tanítja a gyereket hogy a „szebbik", azaz a jobb kezével fogjon kezet? Persze azért akad babona, amelyben mégis a bal kézé a főszerep. Például köztudomású, hogy a sze­rencsét csak bal kézzel lehet lekopogni. Numizmatika MAGYARORSZÁG PÉNZEI II. Az Erdélyben lévő gazdag arany- és ezüstbá­nyákból nyert nemesfémekből az aranyforint mellett a tallér verését helyezték előtérbe. A pénzek nagy részét aranyból verték és előfor­dult 10-szeres aranyforint értékű tallér is. Ezek mellett kisebb értékű pénzek is kerültek forgalomba, mint a széles garas, ritkán a félgaras, a dénár és az obu/us. Bethlen Gábor (1613—1629), különösen gazdag éremtani anyagot hagyott az utókorra. Érmei kitűntek díszes kivitelükkel és változa­tosságukkal. Nagy méretű (35 gr) érmeit em­lék-pénznek nevezzük. Ezek nagy része a külföldi pénzgyűjtők birtokába került. Apafii Mihály (1661 — 1690) éremtani ha­gyatéka túltett minden elődjén, páratlan nagy­ságú és értékű 50 és 100 dukátos arany érméivel. Érmei nem csak kerek alakúak voltak, négy- és hatszögű formákkal is találkozunk. A fejedelmek részére nemcsak Erdélyben Nagybányán, hanem Bethlen Gábor Körmöc­bányán is veretett pénzt. A kereskedelemben kisebb értékű pénzekre is szükség volt így kerültek a forgalomba a garasok mellett a félgarasok és ennél kisebb értékű pénzek-hatosok is. A XVII. század vé­gétől pénzt nemcsak ezüstből, hanem rézből is vertek (krajcárok). II. Rákóczi Ferenc (1703—1711) külön veretett arany, ezüst és réz érméket A Monarchiában a leromlott pénzügyek helyreállítására 1762-től kezdődve (Mária Te­rézia) papírpénzt bocsájtottak ki. Eleinte a papírpénzeket ezüstre is be lehetett váltani, de 1797-től ezt beszüntették. A mind nagyobb számban kibocsájtott papírpénzek az infláci­óhoz vezettek. 1857-ben bevezették az egysé­ges váltási rendszert 1879Jő! az Osztrák—Magyar Monarchi­ában az ezüst pénz szerepét végérvényesen a papírpénz vette át Az értékmérő szerepe ezüst helyett a papírpénz „nominál” értéke lett 1892-ben új pénzreform következtében a korona lett az új pénzegység, amely 100 fillért ért, s amely egészen az I. világháborúig volt érvényben. Pápay László Fotó: D. Majda Lipót dénárjának hátlapja 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom