A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-16 / 42. szám
Csak egy percre A nyári átigazolási időszakban lépett át a bratislavai Slovanba a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) DAC 19 éves kiváló tehetségű focistája: BERTALAN GÁBOR. Vajon hogy érzi magát a fővárosiak kékfehér csapatában? Erről társalogtunk az egyik kemény edzésnap után. — Miért éppen a Slovanba igazoltál? — Az elmúlt szezonban, amikor még a DAC eredményes játékosa voltam, a Slovan és a nyitraiak hívtak csapatukba. Én Szlovákia legpatinásabb, nemzetközileg is legismertebb klubcsapata mellett döntöttem. — Az átigazolási lap aláírásakor úgy érezted: kinőtted már a DAC nyújtotta lehetőségeket? — Jó sorozatban voltam tavaly, a DAC szinte valamennyi mérkőzésén játszottam, és ami a legfontosabb: tíz gólt is rúgtam! A Slovan edzői tanácsának épp a „góllövőcipöm" tetszett meg; én pedig, őszintén szólva, abban bíztam, hogy az első ligában majd gyorsabban fejlődik játéktudásom és esetleg az ifiválogatottba is bejuthatok ... — És most? Megvalósulóban vannak elvárásaid? — Nem a keserűség beszél belőlem, de sok csalódás ért az elmúlt három-négy hónap alatt. A Slovan edzői tanácsának tagjai tavasszal ugyanis azzal hitegettek, hogy feltétlen szükségük van fiatal focistákra, mert a csapat átépítésben van, úgyhogy állandó tagja lehetek majd a kezdő tizenegynek. Feltéve persze, ha megfelelőképpen fogok hajtani. Részemről az akarat és az igyekezet mindenképpen megvan, sajnos azonban Vicán edző többnyire figyelembe se vesz és a játékomra sem számít különösebben. — A Slovan színeiben mennyit voltál eddig a pályán? — A liga első öt fordulójának mérkőzéseit számítva, 55—60 percet a Sparta ellen. — Úgyhogy a cserepadra szorultál.. — Sajnos igen, és ez olykor-olykor már a mellőzöttség érzetét kelti bennem. Különösen olyankor, ha eszembe jut, hogy a DAC-ban szilárd helyem volt a csapatban, itt pedig néha még a kispadon sem szorul számomra hely, hanem a tribünről nézem végig társaim küszködését a pályán. Pedig egy focista csak akkor él igazán, ha játszhat! Annál is inkább bosszant a dolog, mert a nyári alapozásban valóban becsülettel vettem részt, és a fölmérő gyakorlatokban sem vagyok rosszabb társaimnál. — A Slovan az új idényben a tabella végén kullogva, valóban küszködik-vergödik. Miért? — Az itt töltött hónapok ellenére újonc vagyok még a csapatban, úgyhogy erre nem tudok érdemleges választ adni, de úgy érzem, évekre visszanyúló problémák eredményeképpen halmozódtak föl a gondok. Csapatunk tényleg alapos hullámvölgyben van, bizony nehéz lesz kilábalni a bajból. — Véleményed szerint miben kell fejlődnöd? — A Slovanban középpályásként foglalkoztatnak, én elsősorban támadójátékosnak érzem magam. Mindebből nyilvánvaló, hogy a védekező játékban van még pótolni valóm. — Ha most három kívánságodat teljesíthetném, mit kérnél? — Okvetlenül helyet akarnék kapni a kezdőcsapatban, a tanév végén eredményesen szeretnék leérettségizni a dunaszerdahelyi mezőgazdasági szakközépiskolában, és minden focista álma az is, hogy magára húzhassa a válogatott mezt. (mik-) SÓLYMOK ÉS SEREGÉLYEK Losonc (Lučenec) mellett az út szélén álltam és a mozdulatlan erdőt figyeltem. A fák szilárdan nyújtózkodtak az ég felé, ezernyi gyökérrel kapaszkodtak a fekete erdei talajba. Nyúlánk bükkfák, cserzett cserfák és vénülő tölgyek néztek a szemközti hegyoldalra, ahol az ökörnyálas, bágyadt őszi napsütésben akkoriban lassan érett a szőlő... Békés, idilli lett volna a kép, ha nem vágta volna hirtelen ketté a csendet egy játékpuska éles csattanása. Erre rögtön madárraj rebbent fel, és szinte szempillantás alatt eltűnt a rozsdásodó sűrű lombok között. Aha, ezek seregélyek — állapítottam meg. és máris értettem a lövés okát. A gyakran százas, sőt ezres rajokba verődött seregélycsapatok ugyanis ha állandóan nem riasztanák őket, a gyümölcsösökben, de főleg a szőlőkben szinte naponta felbecsülhetetlen károkat okoznának. Az éles látású, a verébnél nem sokkal nagyobb madarak, a seregélyek főleg reggel, amikor az emberek még nem tartózkodnak kint állandóan az érett terméssel teli szőlőtáblákat lugasokat keresik. A nagyszámú madár repülését különben már több száz méter távolságról hallani lehet. Hirtelen lecsapnak egy előre kiszemelt területre és ott hangos csicsergés mellett nagy kárt okoznak az érett szőlőszemekben, fürtökben. Hiába riasztják őket a szőlőkben elhelyezett ember alakú madárijesztőkkel. gyakori lövöldözéssel, csillogó celofán vagy alumínium papírcsíkokkal, esetleg kanászostorok durrogtatásával. A figyelmes és éles látású madarak alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, s azonnal észreveszik, ha az emberek eltávoznak a szőlőből. .. Az idősebb falusi emberek már régen megfigyelték a seregélyek zsákmányszerzés előtti „munkamegosztását". Magam is tőlük hallottam, hogy a csapat legtöbbször egy csendes helyen levő magasabb fán, fákon helyezkedik el. A csapatból nyolc-tíz madár „felderítésre" indul. A szőlők felett 25—30 méter magasságban repülve megkeresik azt a veszélytelen helyen levő területet ahol legérettebb a gyümölcs és társaikhoz visszatérve, odavezetik a csapatot. A seregélycsapat a levegőben egy félkörivet leírva, már kétszáz méter távolságról is hallható suhogással csap le a szőlőre. Egyik részük a szüretelőket megszégyenítő gyorsasággal vagdalja le a fürtöket, szőlőszemeket. A csapat nagyobb része a tőkék alatt ugyanilyen gyorsan fogyasztja a prédául esett érett szőlőszemeket. Egy két perc alatt így sok-sok kiló terméssel károsíthatják meg a termelőt. Persze, csak ott, ahol zavartalanul tehetik ezt. Évekkel ezelőtt a szomszédos Magyarországon sokszor megfordultam a kiváló boráról világhírű Somlón, ahol idős szőlősgazdák mesélték bizonyos nosztalgiával, hogy régebben nem kellett a seregélyek „szüretelésétől" tartaniuk. Ennek az volt a magyarázata, hogy a magányos vulkanikus hegy tetején lévő erdőkben és a bazaltsziklák között évszázadokon keresztül sólymok éltek, természetes körülmények között. Az erős csőm és vérengző sólymok apró madarakkal szívesen táplálkoztak. Ezért a nagyon figyelmes seregélycsapatok ezt a területet mindig messze elkerülték... Sajnos, az utóbbi évtizedekben Somlón az utolsó sólyomcsaládok is kipusztultak és számuk — különböző okok miatt — nálunk is erősen megcsappant A több mint száznegyven — a 125/1965 számú kormányrendelet értelmében — védett madárfajta között ezért nem véletlen, hogy hazánkban a sólyom is szerepel, amelyből egyetlen példány elpusztításáért nyolcezer korona bírságot szab ki a törvény. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a szőlősgazdáknak sólymok hiányában — hazánkban és külföldön egyaránt — egyre többször kell megvédeniük a termést a seregélycsapatoktól. KANIZSA ISTVÁN MIÓTA ÍRUNK CERUZÁVAL? Mivel az ember évezredek óta rögzíti írásban a gondolatait, a ceruzának meglehetősen sok őse volt: így többek között a római stílus, amellyel viasztáblára lehetett írni, és a XII. századbeli, ón-ólom ötvözetből készült íróvessző, amelyet pergamenhez használtak. A grafitból hasított írórudacska angol találmány. 1 500 körül kezdett elterjedni, előbb pőrén, aztán fába szorítva. Ugyancsak Angliában, 1565-ben kezdte meg működését az első ceruzagyár. A korszerű ceruzagyártás viszont egy Conté nevű francia 1790-ben, Párizsban alapított gyárában indult meg. Vele körülbelül egy időben kezdett Bécsben Hardtmuth kísérletezni azzal, hogy különböző keménységű ceruzákat állítson elő, mivel észrevette, hogy minél több adalékanyagot kever a grafitba, annál keményebben ír a ceruza. NINCS NEVE A MEDVÉNEK? Neve persze van, csak egyes szibériai népeknél, így legközelebbi } nyelvrokonaink‘.,V\ i nál a hantiknál és a manysiknál nem volt szabad kiejteni. Ha beszéltek róla, inkább körülírták, akárcsak a népek több évszázados medveénekei, amelyek a tajga urának legendás származásáról, szokásairól, a medvével kapcsolatos babonás szertartá-k sokról szólnak. Félelmük és tiszteletük ellenére az itt élők szívesen vadásztak a szibériai bamamedvére: egy-egy ilyen vadászaton a nemzetség összes férfitagjai részt vettek, és ha elejtették az állatot, hét határra szóló, több napos mulatságot csaptak. A négyszáz-négyszázötven kilós állat rengeteg és igen ízletes húshoz juttatta őket. A valóságban bizony igen veszélyes ellenfél: a két, két és fél méter hosszú, jó egy méter marmagasságú állat nem egy vadásznak oltotta ki az életét, nem egy embert nyomorított meg. MILYEN A RÉGI TEKE? Régészeti leletek bizonyítják, hogy több ezer évvel ezelőtt, az ókori Egyiptomban is játszottak egy tekeszerü játékot: kőgolyót gurítottak fabábuk közé. Ismerték a mai játék ősét Polinéziában is, ahol Ula Maikának nevezték, s szintén kőgolyót használtak fabábukkal. A tekézéshez hasonló játékot űztek sok évszázaddal ezelőtt a régi germánok, majd a baszkok. A mai tekét a skótok „találták fel" a XVI. században. Skót kivándorlók terjesztették el a brit világbirodalom számos részén, így Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában is. Ausztráliában alakították meg az első hivatalos tekeszövetséget 1890-ben, majd ezt követte a skót tekeszövetség 1892-ben. Ettől az időtől lehet a játékot sportnak nevezni, amelyben ma már világbajnokságokat is lebonyolítanak. Numizmatika MAGYARORSZÁG PÉNZEI A magyar állam megalakulásakor az ország kereskedelmében a fő fizetési eszköz a külföldi pénzek mellett a szarvasmarha volt. Ezért István az első magyar király Bajor országból pénzverő mestereket hozatott, akik megalapozták a magyar pénzverést. Az első magyar pénzeket ezüstből verték és dénároknak nevezték. Jó ideig ezek a kis dénárok voltak az egyedüli magyar pénzek, melyek a külföldi pénzekkel vegyesen voltak forgalomban. A dénár (denarius) a rómaiaktól származik (i. e. 269), akiktől más országok is átvették. A magyar dénárokat 1000 körül kezdték verni, súlyuk valamivel kevesebb volt 1 gr.-nál. Az első érmék még nagyon kezdetlegesek, kevésbé díszesek, de tiszta veretűek voltak. Mindkét lapjukon a kereszténységet jellemző kereszt volt látható — az előlapon a király nevét, a hátlapon pedig a pénzverőhelyet tüntették fel. A későbbi magyar királyok a pénzverést tovább fejlesztették és sokan közülük bizonyos változásokat is eszközöltek. László alatt az érem veretei változatosabbak, de jóval vékonyabbak is, mint az előzőek. Kálmán idejében apróbb érméket vertek, természetesen az értékük is csökkent, ezek finomság és forma tekintetében is silányabbak. III. Béla igyekezett a pénz romlását megállítani, nagyobb és majdnem színezüst dénárokat veretett. II. Endre tovább gazdagította az érmék formai alakját, már nemcsak a királyok képmását verik az érmékre, hanem mellképeket, épületeket és állatokat is. A pénz további romlásának Károly Róbert (1307—1342) pénzügyi reformja vetett véget. Az elértéktelenedett dénárok helyett bevezette a garast, amely 12 dénárt ért. 1328-ban Körmöcbányán pénzverdét alapított, amely még a mai napig is működik hazánkban. A Kutná Horából (Kuttenberg) hozatott pénzverők a Körmöcbánya és Selmecbánya környékén kibányászott aranyból és ezüstből kitűnő minőségű pénzt vertek. Az itt vert garasok előlapján a trónon ülő királyt a hátlapon a címert ábrázolták. Ő volt az első Magyarországon, aki az ezüst garas mellett aranyforintot is veretett, amellyel sikerült megjavítani az ország zilált gazdasági helyzetét. A forint (fiorenus) Firenzéből származik (11. sz.), amely később egész Európában elterjedt. A Károly Róbert által veretett aranyforintokat kitűnő minőségükért szívesen elfogadták fizető eszközként. A XVII. századtól a forintot is főleg ezüstből verték. Fia Nagy Lajos még veretett garast, amelyen már a magyar címer is látható. Mintegy száz éven keresztül Mátyás király (1467) pénzreformjáig nem vertek garast. A Mátyás királytól kezdve veretett pénzeken az egyik oldalon Mária, karján a kis Jézussal, volt látható. I. Ferdinánd az országban egységes pénzrendszert igyekezett bevezetni és az 1524.-i rendelete értelmében bevezette a tallért. (28,8 gr.) 1518-tól kezdve a csehországi Joachimstalban (Jáchimov) vert nagyobb méretű és súlyú ezüstpénzeket röviden Thaler-nek nevezték. Ebből származik a magyar tallér szó. 1554-től Körmöcbányán verték ezeket a nagyméretű ezüstpénzeket. Az 1526-os mohácsi tragédiát követően az ország gyakorlatilag három részre oszlott: a török, a Habsburg fennhatóságú részekre és Erdélyre. Az erdélyi fejedelmek által veretett pénzeket erdélyi érméknek nevezzük. Pápay László 22
