A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-18 / 38. szám
A Csemadok életéből értékes oklevelet és könyveket kaptak jutalmul. Könyvekkel a járási népművelési központ jutalmazta meg versenyzőinket. — Ha jól emlékszem, tavaly, év elején alakult meg hetedikként az újvárosi helyi szervezet, amelynek a tagjai zömmel fiatalok, a CSEMADOK Központi Bizottsága Szőttes népművészeti csoportjának tagjai, s máris figyelemre méltó népművelési előadásokat és tanulmányi kirándulásokat szerveztek. Milyen a többi helyi szervezet élete közelebbről? — A ligetfalusiak teljesítik a munkatervükbe foglalt feladatokat, folyamatosan szerveznek népművelési előadásokat és tanulmányi kirándulásokat, s színjátszó csoportjuk is tevékeny. Pozsonypüspökin állandósult a Tapsikoló és a színjátszó csoport. A tagtoborzásban viszont nagyobb eredményeket érhetnének el. Ehhez a feltételek adottak. Az oroszváriak sokáig küszködtek teremhiány gondjával. Ez bénitólag hatott a helyi szervezet tevékenységére. Nemrégen a helyi nemzeti bizottság megoldotta ezt a legnagyobb problémájukat, megfelelő helyiséghez juttatta őket, és most már rajtuk a sor, hogy bizonyítsák életképességüket. A vereknyeieknek is gondjuk egyelőre a terem, de azért negyedévenként két rendezvényt szerveznek és tanulmányi kirándulásokra hívják tagságukat. A tagtoborzásban is eredményeket értek el. A hidegkúti helyi szervezet szintén teremhiány miatt nem fejt ki tevékenységet. Elkerülhetetlennek látszik az óvárosi szervezethez csatolása. — Kezdeményezésben nincs hiány. Erre gondolok, miközben a Hírmondó tavaly megjelent számaiban lapozgatok. — Szükségesnek tartottuk a sokszorosított időszaki kiadvány megjelentetését. Ilyen módon is tájékoztathatjuk tagságunkat a helyi szervezetek és a városi bizottság munkájáról, aktuális híreket közölhetünk a szövetség életéből, ösztönözhetjük a CSEMADOK tagjait, hogy ők maguk is Írjanak a Hírmondóba helyi szervezetük életéről. — A titkár öröme? — Három legerősebb helyi szervezetünkben (Óváros, Ligetfalu, Pozsonypüspöki) megvalósult a városi bizottság határozata, a havonkénti egy rendezvény. Most már a további szervezetektől várjuk, hogy kövessék a példát. Ehhez természetesen minden segítséget megadunk. — A titkár gondja? — Nemcsak az enyém, valamennyiünké, hogy növelljük a taglétszámot. A tagtoborzásban komolyabb eredményeket kell elérnünk. Tétlenkedésröl persze nincs szó. Az Óvárosban negvennégy. Ligetfaluban harmincöt. Vereknyén tizenhárom. Újvárosban harminckilenc, Pozsonypüspökin hat. Oroszváron egy új tagunknak adtuk ki a tagsági igazolványt. Ennek ellenére, a városi bizottság határozata értelmében, további tagokat kell szereznünk. — Végül a titkár álma? — Fővárosunkban él a szlovákiai magyar író és újságíró értelmiség színe-java, de nem humán értelmiségiek is akadnak szép számmal. Ha segítenék helyi szervezeteinket okos tanácsaikkal, rendezvényeiket megjelenésükkel, és a feladatok vállalásától sem riadnának vissza... MÁCS JÓZSEF Az eperjesi vízimalomnál Gyülekező KÉT KEREKEN A CSALLÓKÖZBEN kedés a játékvezetők bántalmazása és ezt követően a pályabetiltás még mindig elég gyakori jelenség. Sokan elfelejtik, hogy a sport az játék, de csak addig, amíg a pályán a szó legnemesebb értelmében vett vetélkedés folyik. A sportban mindig lesznek győztesek és vesztesek. Sajnos, ennek tudatában is sokszor előfordul, hogy a győztesből végül is vesztes lesz. A botrány miatt gyakoriak a pályaeltiltások, s emiatt hátrányba kerülnek a különben jó! játszó csapatok. Főleg a hajrában, amikor a bajnokság megnyeréséről vagy a kiesésről van szó, még mindig gyakori a játékvezetők lekenyerezése, ami sok esetben okozója az említett visszásságoknak. Adnak-vesznek mérkőzéseket és a „bunda", a játékosok lefizetése szintén előfordul. Olykor a csapat és a szurkolók nemzetiségi hovatartozása is szerepet játszik a labdarúgómérkőzéseken előforduló botrányok kitörésében. Számos esetben megtörtént hogy a magukról megfeledkezett szurkolók szidták a más nemzetiséghez tartozókat, holott az ország északi részén is sok a magyar nemzetiségű játékos, és a vegyes lakosságú falvakban — érthetően — a szlovák és a magyar fiatalok együtt fociznak, ezért ugyancsak bosszantó, amikor a nemzetiségi hovatartozás miatt durván sértegetik az egyik vagy másik nemzet fiait Úgy gondolom, a sportszervezetek vezetőinek határozottabban kellene felvenni a harcot a káros jelenségek ellen. A jó szellem kialakítása érdekében sokat tehetne a CSEMADOK is. Arra kellene törekedni mindenütt, hogy a sport és a kultúra kölcsönhatásban éljen és a szervezetek kölcsönösen segítsék egymást TÓTH DEZSŐ MÉG EGYSZER A SIMONYI CSÖRGÖS MALOMRÓL Simonyiban (Šimonovce) még az 1970-es években jártam, amikor a losonci (Lučenec) Klement Gottwald Építőipari Középiskola diákja voltam. Fiatal barátaimmal, tanulótársaimmal a Palócföld népi hagyományait gyűjtöttük össze, amelyet az akkor induló Ifjú Építész diáklapunkban akartunk közölni. Sajnos, az összegyűjtött anyagot eddig sehol nem publikáltuk, még a diáklapban sem. A Hét 31. számában érdekes és értékes Írás jelent meg „A simonyi csörgős malom" címmel Mács József tollából. Többször elolvastam az írást és nekem személy szerint hiányzott belőle valami, és hogy mi, azt most szeretném leírni. A simonyi csörgős malom, amely több mint negyven esztendővel ezelőtt a tűz martaléka lett, arról volt híres, hogy „molnárkalácsot" sütöttek benne. Ugyanis előfordult, hogy az őrlésre várakozó gazdák néha három napig is a malomban vesztegeltek, míg sor került rájuk, és ilyenkor ezt a kalácsot eszegették. Ne gondoljunk valami finom süteményre. A véka fenekén talált lisztet vízzel összekeverték s a híg tésztát ostyasütöben megsütötték. A messze vidéken híres simonyi malom emléke így él a köztudatban. Simonyiban napjainkban is sütnek molnárkalácsot, de már zsírt, cukrot és tojást is kevernek a liszthez. A molnárkalácsot majszoló gyerekek talán nem is gondolják, hogy az igazi molnárkalács azért mégsem volt olyan finom, mint amilyet ők kapnak. Száraz Pál (Jegyzetek a 8. honismereti kerékpártúráról) Több mint ötven esztendővel ezelőtt a csehszlovákiai magyar értelmiség ifjú baloldali csoportja a munkásfiatalsággal karöltve európai méretben is egyedülálló vállalkozásba fogott. Népismereti vándorlásaik során felmérték, lejegyezték és összegezéseiket elemezve ismertették a csehszlovákiai magyar valóság állapotát Mozgalmuk a Sarló céltudatos programjában csúcsosodott ki, és visszhangra talált példaképül szolgált a környező népek haladó mozgalmaiban is. A Sarló megszűnése nem jelentett eszmei bukást, mert a gondolat, mely életre hívta, követendő példaként folytatókra talált, többek közt azoknál a fiataloknál, akik hét éve elindították a honismereti kerékpártúrát A Balogh Edgár által megfogalmazott küldetés, az értelmiség népszolgálata kiindulásának alapja, a valóság megismerése és elemzése tömegméretű igény kielégítésével találkozott Az elmúlt hét év alatt több százan járták be a túrák folyamán vidékeinket a Bodrogköztől Csallóközig. Az idén immár nyolcadik alkalommal gyülekeztek. A Duna partján, Körtvélyesen találkoztak régi ismerősök, új érdeklődők, főleg a művelődési klubokban rendszeres népművelési igényhez szokott fiatalok. Tavaly a Bodrogközt és Ung vidék fatva 'rt járták, most a Csallóköz megismerése volt a cél. A kerékpár lassúbb irama azt is lehetővé teszi, hogy itt-ott elbámészkodjanak, megálljának. A témából felkészült vezetők és meghívott előadók pedig eligazítottak jelenben. múltban, néprajzban, történelemben, kultúrtörténetben, természeti szépségekben egyaránt Az esti tábortüzeknél szakemberekkel beszélgettek, népdalokat tanultak, ismerkedtek egymással vagy csak kedélyesen tréfálkoztak. A távolabbról jövőknek persze a táj nyújtotta a legtöbb újdonságot Somorja, Csallóközcsütörtök, a Duna és a Kis-Duna kanyarulatai, ebéd a kondorosi csárdában, a Csallóközi Múzeum gyűjteménye, az alistáli és nagymegyeri néprajzi ház, melyek létesítésükkel, elrendezésükkel útmutatóul szolgálhatnak más járások számára is. A felsőpatonyi táborhelyek képet kaptak a Csallóköz néprajzáról Marczell Béla előadásában. Kulcsodon pedig Ág Tibor vezetett be a vidék népzenéjébe és kutatásaiba. Ógellén Godány Sándor amatőr festő képeit láttuk, Bögellőn pedig Lipcsei György otthonában egy galéria anyagát ki.tevő fafaragással találkozhattunk. Sorolhatnánk az élményeket a közös vacsorákat a kellemes fördőzéseket vagy a sósszigeti dinnyeevő versenyt. Úticélunk végén, az őrsújfalusi honismereti táborban 330 kilométer után a száznál több résztvevő jólesöen pihent meg a további kétnapos gazdag műsor alatt Sokan üt befejezték utazásukat de a többség az Ipolysági művelődési táborban folytatta nyári üdülését Jövőre újra találkozunk! — ezzel búcsúzva egymástól — pontosan július 29-én Búcson. Aki teheti, biztosan eljön. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ (A szerző felvételei)