A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-19 / 38. szám

A kozépkort őrző brassói belváros jelentős feladatkört betöltő sokrétű ipari termelésével egyike a legfontosabb városoknak a Kárpátokon innen és túl. Már a városba való megérkezés különös hangulatot vált ki a látogatóban. Utcáin fővárosi dinamikájú a forgalom, a modern élet ezer jele köti le a látogató figyelmét — de mégis szinte érzékeli a mozgalmas, ellentmondásokkal teli történelmet, a városon átsuhanó századok tarkaságát, az itt lejátszódó események szellemét. Brassó egyike Románia legrégibb váró sainak. Az oklevelekben már az 121 l-es esztendőben szerepelt, amikor II. Endre király jóvoltából a német lovagrendek kezébe kerül a város birtoklásának joga. Az egymást követő századok sok dicsőséget, de sok bajt és problémát is hoztak. A háromnyelvű város dacolt minden megpróbáltatással, viharral és lakói — románok, szászok, magyarok — sokszor bonyolult és zavaros viszonyok közepette mindent megtettek, hogy városuk tovább éljen, szépüljön, gyarapodjék és gazdagodjék. Brassó mai látogatói csak elismeréssel adózhatnak a régvolt városatyáknak és a A ke az ún. Fekete templom, amelynek alapjait 1393-ban rakták le. Évszázadokon át szolgált küldetésének, mint Erdély legna gyobb egyházi létesítménye és a gótika Kelet-Európa-i legszebb példája. A „feke te" jelzőt a Rákóczi felkelés idején kapta, amikor Caraffa osztrák császári tábornok az ellenálló szászokat megbosszulandó, felgyújtotta. A ma embere is elismeréssel adózik s amely ma is mind egészében, mind pedig részleteiben lenyűgöző. A városból kabinos felvonó visz fel a város fölé magasodó Cenk-hegyre (Tímpa), ahonnan — ha a látogatónak van ideje és idege besorakozni a pénztárablak előtt kígyózó hosszú sorba — csodálatos kilátás nyílik a városra, az ódon utcákra, a modern városnegyedekre, gyárakra, üzemekre. Brassóban járva, a látogatónak hirtelen eszébe jutnak azok az érdekességek, amelyeket a város környékéről eddig hallott, olvasott. Például a Brassó—Pojána (Polana Brasov) turistaközpont, amely az or szág legszebb és legnagyobb téli sportte Torcsvár látképe A Városháza lepe. Vadregényes, meredek szerpentineken hagyjuk el Brassót, amely zöldes pá rába burkolózva fekszik a hegyek ölelésében. Minden oldalról fenyvesek integet nek az érkező felé, majd sokasodni kezdenek a turistaházak, a régi, hagyományos stílusban épült üdülőházak közül kiemelkednek napjaink beton-üveg költeményei — megérkeztünk a híres turistaközpontba. Gyors frissítő a Dák-csűr nevű népi stílusban épült vendéglőben, arra már nincs idő, hogy kivágjuk a helyi ételspecialitások elkészülését, vonz a környék. A több mint 1000 méter magasságban szinte ellenállás nélkül lélegzik az ember, a táj mintha kicsit hasonlítana a Csorba-tó vidékére, felvonók, sílesiklópályák, kempingek tarka sátrai — és (szünidő lévén) rengeteg gyerek. Ez is hazai tájainkat idézi. . < Innen már csak egy nagyobb „ugrás" a környék másik érdekessége — a Törcsvári-szoros. A ferdén metszett tornyú vár váratlanul bukkan elö egy hirtelen kanyar mögül. Amíg előkerül az idegenvezető, megéri alaposabban — egyelőre kívülről — szemügyre venni a ritka érdekes építményt, amely büszkén, megközelíthetet lenül áll a meredek domb tetején. Erdély „teteje": a Pojána egyik turistakozpontja Erre a büszkeségre meg is van az oka — tudjuk meg a későbbiekben — mert az 1377-ben épült vár minden időben dacolt a hódítókkal. Megostromolta Thököly Imre fejedelem is, de eredménytelenül. A vár ablakain kitekintve, kezd érthetővé lenni a vár bevehetetlensége: ostromló legyen a talpán, aki a rendkívül meredek hegyoldalon eredményes támadást tud végrehajtani. Ma múzeum található itt, rozsdás, régi fegyverek, használati tárgyak, okmányok, képek .. . egy-egy darab múlt. Szép élményekkel gazdagon utazhat tovább a turista Brassóból: megerősödött benne a nézet, hogy érdemes volt félbeszakítani az utazást. Ismét megismerhetett a bennünket körülfogó szép világunkból egy érdekes pontot, egy baráti szocialista ország életének egy darabkáját. Szöveg és képek: AGÓCS VILMOS Agépkocsin vagy autóbuszon a Román Szocialista Köztársaságba tartó turista az esetek többségében szinte „átre pül" az országon, hogy minél hamarább elérjen a hön óhajtott célhoz — a tengerhez. Vajmi keveset érzékel mindabból az érdekességből és különlegességből, amit ez a vonzóan szép baráti ország természeti adottságaiból, kulturális értékeiből látogatóinak nyújtani tud. Mint mindenütt a világon, Romániában sincs olyan táj, város, söt kis falu sem, amely ne tartogatna látogatói számára valami érdekességet, különlegességet, amilyen sehol másutt a világon nem található, csakis itt. E tekintetben különösen vonzó Románia nyugati része — Erdély. Mozgalmas múltja, soknyelvű lakossága, nem mindennapi építészeti és kulturá lis értékei, szocialista fejlődésének szám talan bizonyítéka minden bizonnyal meg ér egy kis „megállót" a tenger felé való lóhalálában. Különösen megéri ezt a kis pihenőt és „időveszteséget" az ország legszebb fek vésü és legérdekesebb városainak egyike — Brassó (Brasov), amely csaknem 300 ezer lakosával, rendkívül magas kulturális színvonalával és az ország életében igen szorgos brassói polgároknak: gazdag, kul turális értékekben és létesítményekben kiemelkedő jelentőségű várost hoztak létre a Cenk-hegy tövében. Különösen érde kes ónémet hangulatú főtere és a város háza, amely már több mint öt évszázada, az 1420-as évtől dísze a városnak. Számos történelmi emlék és érték található az ódon utcák házsorai között is, amelyek a város három nemzetiségének életéhez kapcsolódnak. A legértékesebb brassói látnivaló egyi