A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-26 / 39. szám

Áttáncoltam az éjszakát, fáj a lábam A gengszterek és az autók közös történelme 1911. március 25-én kezdődik, amikor Chicagóban Sam Putney kirabolt egy bankot s autón menekült el. Ford—T típusú kocsija 60 kilométeres sebességet ért el óránként, s ez elég volt a sikeres szökéshez. A későbbi években a gengszterek iparkodtak minél erösebb autóra szert tenni. A képen AI Capone és kocsija a harmincas években. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet magyar tagozatának végzős hallgatói bemutatták A. Vampilov Vadkacsavadászat című drámáját, Elbert János fordításában. A színpadra állítás Tompa Miklós és Ferenczy István munkája. A képen: Debreczy Kálmán, Szabó Ildikó és Fekete Károly. A második időszak: a mázas edények kora 1910-töl napjainkig tart. 1893 és 1910 között, az erdélyi fazekasközpontok válsága idején fedezték fel az új technológiához a hazai alapanyagot és sajátították el a mázas edények készítési módját. 1910-ben, az addig használt sárga agyag helyett a falu határában található szürke pala-agyagból kezdték a mázas edényeket korongolni. Ebből azonban nagyon nehezen készíthető vékonyfalú edény, a vastagfalú készítését viszont sokan és könnyen megtanulták. Ennek ered ménye több üzem létesítése, és a piac kibővülése volt. A 30-as években az évi termés kb. 3 200 000 edény volt. A különböző vidékről jött munkások, a piac igényei, a székely hagyományok alakították ki az 1940-es évekig a korondi népies kerámiát. A fazekasok az edényeknek több mint a fe.át a Kárpátokon túli román falvak és városok lakosságának adták el, ahol a halottak emlékére korongolt agyagedényekben étel- és italáldozatot mutattak be. Szekéren, később teherautón szállították az évente háromszor tartott nagyvásárra, a „mósi edényt". A korondi edényen a legismertebb a 20-as évektől alkalmazott kék minta fehér alapon. A kék festőanyagot, a kobaltoxidot görög és örmény kereskedők terjesztették. A zöld, sárga és barna szín használata régebbi, mivel ezek a színező fémoxidok a természetben könnyen hozzáférhetők. Az utóbb említettek a régi székely kerámia jellegzetes színei. A piros színt a turisták igényeinek kielégítésére kezdték alkalmazni. Az utóbbi időben tengerpartra is szállítnak árut. Az értékes, hagyományos árun kívül már készítenek giccses gyertyatartót, talpas vázákat, hamutartót söt kertitörpét. Ezért is akartak a szerzők ezzel a könyvvel a néprajzi szakemberek táborán kívül sok ezer turistának és magángyűjtönek a segítségére lenni a válogatásban. Amint írják: „Örülnénk, ha figyelmüket a tucatszámra készített „magyaros", „repülőtéri népművészeti" dísztárgyakról a valódi magyar népi értékekre irányítanánk." SEBŐK MÁRIA Gyökeres György felvételei A székelyföldi Korond fazekasaínak bokályai, tányérjai valószínűleg sokunk lakását díszítik; mindazokét, akik romániai üdülésükből tárgyi emlékeket is hoztak. Ahhoz azonban, hogy a paraszti kerámiamüvesség e termékeit a népművészetben esztétikailag és funkcionálisan a helyére tudjuk tenni, ajánlatos megismernünk a budapesti Népművelési Propaganda Iroda által kiadott Korondi székely fazekasság című könyveit. Kocsi Mária és Csomor Lajos a fazekalás minden lényeges mozzanatát leírva, a témához kapcsolódó szórakoztató történetekkel fűszerezve, sok-sok rajz kíséretében mutatja be a mesterség minden csínját-bínját. A falu kevés és rossz földje a múltban nem nyújtott elegendő megélhetést. A könyvből megtudjuk, hogy „a korondi fazekasok elődei olyan szabad székelyek voltak, akik elvesztették földjeiket és sem a jobbágysorsot, sem a kivándorlást nem tartották magukhoz méltónak, inkább kézműves szakmát választottak. igy szabadok is maradtak és hazájukat sem kellett elhagyniuk." A századfordulón kb. 150 fazekas tizenöt — nagygazdák tulajdonában levő — katlanban égette ki edényeit, ezek használatáért edénnyel kellett fizetni. Egy múlt századi katlanba kb. 600 edényjért be. A fazekasság története két fő szakaszra oszlik: az első „az ösidök óta" 1893-ig tartott; ez volt a mázatlan edények kora. A XIX. század közepére Korond lett a Székelyföld legnagyobb fazekasközpontja, mivel a fuvarozás régi hagyományait és tapasztalatait is kihasználva nagyon olcsó konyhakellékeket szállított a piacra. Az edények nagyon tüzállóak voltak és vékony faluk egyenletes párolgást biztosított, ezért a bennük tárolt folyadék mindig friss, hűvös maradt. A korsókat a falu határában feltörő sós vízzel tele adták el a környező falvakban, mivel a korsóval együtt olcsóbb volt a bolti sónál (1 liter vízből 200 g sót lehetett lepárolni). 9