A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-14 / 11. szám

és történelem és korsók. Az egyszerű dekoráló mellett a fazekasok néha rátett ujjbenyomásos abroncsdíszítés is alkalmaztak. A 19. század közepe táján k / bontakozó kapitalizmus a parass ti életformát is részben átalak totta. Az iparosodás, a fokozód árutermelés a fazekasságot ser kímélte, az igények megváltozó sával, a hagyományok lazulásávé majd lassú pusztulásával a nép kerámiakészítés is lehanyatloti A Somorjáról származó kerámí ák másik csoportját feltehetöle a 19. század második felétől ke2 dődően díszítő jellegű vázák, koi sók, cukortartók, tintatartók é más használati tárgyak alkotjál* A Csallóközi Múzeum gyüjtemé nyében sötétbarna vagy sárgás zöld mázzal borított ilyen tárgya találhatók, díszítésük stilizáli dombormű hatású állat- és nc vénymotívumokból áll. Ezek a ke rámiatárgyak elsősorban a pol gárság igényeinek megfelelő kivi telben készültek, de némely da rab esetlen bájával még a nép fazekasságban jártas mestere gyakorlatát idézi. S bár a somorjai fazekassá A kerámiakészítés az emberiség legősibb mesterségei közé tartozik. A korai kőkorszaktól kezdve szinte nem létezik egyetlen korszaka sem kultúrtörténetünknek, amelyben ne fordulnának elő agyagból készült tárgyak. Több évezredes fejlődés után a kerámiakészítés népi mesterséggé vált. Ennek legteljesebb kibontakozása a 18. század közepétől a 19. század közepéig tartott, és létezéséről céhlevelek tudósítanak. Az agyagművesség fellendüléséhez nagyban hozzájárult a céhek szervezete, amely szigorúan előírt szabályzatával megkövetelte a szakmai gyakorlatot, a vándorlás intézményével a széleskörű jártasságot, s emellett a céh tagjainak érdekvédelmét is ellátta. A somorjai (Samorín) céhes fazekasság kialakulásáról bár kevés, de írásos emlék is fennmaradt. Az 1639-ben életbe lépett szabályzat a fazekascéhet már száz évvel korábbi eredetűnek említi. Később, egy 1828-ból származó összeírás szerint huszonkét fazekasmester dolgozott ebben az időben Somorján. A népi kerámia legjelentősebb sajátossága mindig a mesterké- Honismereti Ház és a dunaszer- ma és a felületüket borító máz letlenség. Legfőbb erőssége a for- dahelyi Csallóközi Múzeum gyüj- adja meg. Az elterjedt cserépedéma tömör, egyszerű szépsége, a teményében fellelhető példák is nyek közé tartozott a fazék, a tál, díszítmény rendszerint csak járu- bizonyítják — gyakran teljesen a tányér, ételhordásra szolgált az lékos elem. A somorjai cserépe- dísztelenek, szépségüket a funk- ikerfazék és a szilke. Nagy formai dények — ahogy azt a somorjai ciónak tökéletesen megfelelő for- gazdagságot mutatnak a kancsók történetének megírása eddig mé* várat magára, reméljük, hogy ; jövőben ez az érdekes népi mes térség felkelti majd a Csallókö múltját kutatók figyelmét. NAGY KORNÉLI/