A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-14 / 24. szám
KÉPES KRONIKA Farkas Bertalan Valerij Nyikolajevics Kubaszov SZOVJET-MAGYAR PÁROS A VILÁGŰRBEN 1980. május 26-án, moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor (közép-európai idő szerint 20 óra 20 perckor) a Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz—36 űrhajót, fedélzetén nemzetközi személyzettel, melynek tagjai: Valerij Kubaszov, a Szovjetunió űrhajós pilótája, az űrhajó parancsnoka és Farkas Bertalan kutató űrhajós, a Magyar Népköztársaság állampolgára. Május 27-én közép-európai idő szerint 21 óra 56 perckor a Szojuz-36 űrhajó összekapcsolódott a Szaljut-6 - Szojuz-35 tudományos-kutató ürkomplexummal, amelynek nemzetközi személyzete: a „vendéglátó" Leonyid Popov és Valerij Rjumin, valamint Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan hét napon át a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság tudósai által együtt kidolgozott tudományos programot hajtott végre. SZOVJET-DÉL-JEMENI TÁRGYALÁSOK Ali Nasszer Mohammed, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkára, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Tanácsa Elnökségének elnöke, miniszterelnök, tárgyalásokat folytatott szovjet vezetőkkel Moszkvában. Ali Nasszer Mohammedet a két nép és ország közötti baráti kapcsolatok erősítése terén kifejtett tevékenységéért a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntették ki. Az érdemrendet Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke adta át a kitüntetettnek (kép). HERBERT MIES BRATISLAVÁBAN Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke pártmunkásküldöttség élén csehszlovákiai látogatása során május 28-án a Dimitrov Vegyi Müvekben részt vett a bratislavai dolgozók nagygyűlésén. - A képen: Herbert Mies (jobbról a harmadik) megtekinti a polipropilén műszóit előállító üzemet. BARÁTI TALÁLKOZÓ Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök május 28-án a prágai várban fogadta Izzat Ibrahimot, az Iraki Köztársaság forradalmi parancsnoki tanácsának elnökhelyettesét. (ČSTK bel- és külföldi képszolgálata) LIDICE ROZSAI EMLÉKEZTETNEK! Amikor Hitler megbízásából Heydrích birodalmi helytartó megkezdte véres uralmát a Cseh-Morva Protektorátusban, azt remélte, hogy a kegyetlenkedések állandósításával eltemetheti a szabadságszerető cseh nép akaratát és halálos csapást mérhet gyilkos módszerével más népek életvágyára is. A cseh nép bosszúja azonban lesújtott a hóhérra. Ezért állapíthatta meg méltán Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök a Csehszlovákia felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából a prágai vár Spanyol-termében megtartott ünnepi ülésen: „Országunk megpróbáltatásokban gazdag történetében az antifasiszta küzdelem a legnehezebb, de legdicsőbb szakaszok közé tartozik. Csehszlovákia népe, amely a náci agresszió egyik első áldozata volt, sohasem hajtott fejet az idegen elnyomás előtt. Kezdettől fogva könyörtelen harcot folytatott a megszállók ellen .. . Itthon és az ország határain túl csehek és szlovákok százezrei derekasan harcoltak, attól sem riadva vissza, hogy életüket áldozzák a fasiszta uralom megdöntéséért, a nemzeti szabadság és az állami önállóság felújításáért." A Heydrich elleni merénylet megtorlásaként a fasiszta zsarnok Lidicébe vezényelte számtalan kivégző osztagainak egyikét. 1942. június 10-én a kis bányásztelepülést körülzárta a Sondergruppe, a különleges alakulat. És megkezdődött az iszonyú öldöklés: 199 férfi* és 8 nőt állítottak a falhoz, hogy aztán a géppisztolyok sortüze végezzen velük, összefogdostak és elhurcoltak 203 nőt és 93 gyermeket. Aztán a falut lerombolták, a föld színével tették egyenlővé, csupán a kivégzőfalat hagyták meg - mementóul. Pontosan egy emberöltővel ezelőtt zajlott le a lidicei tragédia. Harmincnyolc esztendő rövid idő az emberiség történetében - de némelykor, mint Lidice esetében is: századokra szóló tanulságokat érlel az egész emberiség számára. Hol van már a Herrenvolkámokfutás, és hol vannak minden rendű és rangú führerjei? Azok, akik Lidicét és a névtelen lengyel, szovjet lidicéket, a francia Oradourt, az angol Coventoyt hagyták emlékeztetőül maguk után - s örökre beírták nevüket az emberiség ellen elkövetett minősíthetetlen bűntettek nagy fekete könyvébe. Ámde az emberi lelkiismeret elnémíthatatlan hangjai szakadatlanul munkálnak. Lidice - akárcsak Csehszlovákia más helységei - feltámadt, újjáépült. Valóra vált az ország népének az a - már a súlyos háborús években kialakult — szilárd elhatározása, hogy a felszabadulás után új alapokon építi fel a szociális és nemzetiségi szempontból is igazságos államot. Lidice napjainkban viruló rózsakertjei az élet diadalát hirdetik az értelmetlen és csúf halál fölött. Ezek a virágok persze nem a megbocsájtás szimbólumai, hanem a 35 éve véget ért világháború borzalmaira, a fasiszta fenevad kegyetlenkedéseire emlékeztetnek. Lidice rózsái a nemzetközi antifasiszta szolidaritás, Csehszlovákia népei és az egész emberiség békeakaratának jelképei. Időszerű ezt most hangsúlyozni, hiszen az enyhülés annyi reményt keltő jele után az imperializmus céljait hűségesen kiszolgáló Carter-adminisztróció mesterkedései következtében ismét hidegebb szellő kezd lengedezni Európában és az egész világon. Vigyázat, háborús veszély! - figyelmeztetett a Béke-világtanács Elnökségének májusban Budapesten megtartott ülésén elfogadott, a világ békeerőihez, népeihez és kormányaihoz intézett felhívás is, amely többek között hangsúlyozza: „A világ népeit nagy veszély fenyegeti. Veszélybe került az enyhülés, fokozódik a fegyverkezés." A dokumentum ezért mindazokhoz fordul, akik a romok felett megesküdtek, harcolni fognak azért, hogy ne legyen többé háború; mindazokhoz, akik fellépnek a fegyverkezési hajsza őrülete ellen, akik elítélik az erőpolitikát és annak alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokban, a fiatalokhoz, akik békében akarnak élni, a világ népeihez és kormányaihoz. Békét kívánunk és akarunk a világnak, és hisszük - amire a BVT említett felhívása is rámutat: „A háború nem elkerülhetetlen. Még nem késő az új nukleáris fegyverek Európa szívében való elhelyezésének a megakadályozása. Csupán véget kell vetni az erőszak politikájának, a fenyegetéseknek, a blokádoknak, szankcióknak, bojkottálni kell a katonai provokátorokat. Valamennyiünktől függ az enyhülés megmentése." Csehszlovákia népeinek gondolatát fejezte ki Gustáv Husák elvtárs is az ország felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából elmondott ünnepi beszédében, amikor rámutatott: „A békeerők egységes offenzív fellépése eredményeképpen a nyolcvanas években folytatódhat és tovább fejlődhet a feszültség enyhülésének folyamata, és a békét a következő nemzedékek számára is megőrizhetjük. Ebben a küzdelemben Csehszlovákia népe a jövőben is szilárdan és tántoríthatatlanul a béke, a haladás és a szocializmus oldalán áll." Meggyőződésünk, hogy a világ békeerőinek összefogásával örök időkre lidice rózsái győznek a rombolás, a pusztítás szelleme fölött, KANIZSA ISTVÁN 5
