A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-24 / 12. szám

► A „MESSZIRŐL JÖTT EMBER" — Ide való vagyok, Csenkére, s a ne­vem — Csenkey Lajos. • • • Valamikor a Felső-Csallóközben még mandula is termett. Paradicsommal innen látták el a császári udvart. Azóta megváltoztak a csapadékviszonyok. Ahol vízlevezető és öntözőcsatornákat építet­tek, ott javultak a termelési feltételek, itt leromlottak. Ha a szövetkezet fej­lődni akart, új lehetőséget kellett ke­resnie. Ezt a kertészkedésben, s első­sorban a gyümölcstermesztésben vélték megtalálni. Maga az elnök, Vass Fe­renc vette kezébe az irányítást. Szak­könyveket vásárolt, tanult, tapasztalat­szerző útra járt. Amikor ő maga már bízott a sikerben, meg kellett győznie a tagságot. S ez még nehezebbnek bizonyult. Azt mondták rá, egy kerék­kel több van neki. Ma már el sem tudnák képzelni a szövetkezetét kerté­szet nélkül. Jozef Seňan agronómus sem az em­berekben, hanem a természeti feltéte­lekben látja a bajok fő forrását. — Nagyon gyenge talajon gazdál­kodnak. Ha kevés az eső, katasztrofális a szárazság. Pedig az öntözési tervün­ket háromszorosan teljesítettük. Minden új módszert igyekszünk alkalmazni, hogy - ha tyúklépésben is, de halad­junk. Az emberek betartják az utasítá­sokat. Látják, milyen nehéz körülmények között dolgozunk. Igyekeznek segíteni. Mór három éve, hogy a kertészetből eredő jövedelem pótolja azt a kiesést, — Hová való? — teszem fel a kérdést Matiaško Lászlónak, a szövetkezet üzemgazdászának. Nyírágón (Nírovce) születtem, az bi­zony messze van ide. — Mióta dolgozik ebben a szövetke­zetben? — Több mint tíz éve. A község társa­dalmi életébe is bekapcsolódtam. A helyi nemzeti bizottság aktivistája vagyok. Új környezetemért már tettem egyet s mást. De ez nem elégít ki. Más ez a táj, mint ahol születtem, mások az emberek. S én megszerettem őket. Bár még mindig inkább a dombok vonzanak. Itt, ezen a síkságon, ha meg­indul a szél, hát nem tud megállni. — Ha ennyire szereti a szülőföldjét, miért hagyta el azt a tájat? — Az apám volt az ottani szövetkezet elnöke. Most már nyugdíjas. Nem akar­tam, hogy azt mondják: könnyű neked, az elnök fiának... Ezért vállaltam állást másutt: S most már ezerszer is meggondolnám, hogy elmenjek innen. Itt már az időseket és a fiatalokat, de még a gyerekeket is ismerem. Otthon már csak a magam korosztályát. NEVÉBEN A VÁLASZ — Huszonötévesen, ötvenhét tavaszán léptem be a szövetkezetbe. Az első hó­napokban hat-nyolcszóz korona volt a keresetem. Azután fokozatosan javult. Amikor az állattenyésztésben dolgoz­tam, a háromezer koronát is megke­restem, később a növénytermesztési csoportban még a négyezret is. Persze nem nyolc órát dolgoztunk egy nap. Csenkey Lajos és felesége — A jó kereseti lehetőségen kívül mit nyújt önnek a szövetkezet? — Hét évvel ezelőtt lakást kaptam. A fiam a szövetkezet szakmunkástanu­lója volt. El kell ismerni, nagyon kevés szövetkezetben gondoskodnak úgy a fiatalokról, mint nálunk. Kapnak lakást, ennek megvásárlásához vagy építkezés­hez térítésmentes kölcsönt, járműt az építkezéshez, anyagszállításhoz. De a kiöregedett tagokról is gondoskodnak. Szociális juttatásokban részesítik őket. Mindenkinek amit lehet, megadnak. S aztán a közös kirándulások . . . — Részt vett a feleségével együtt ilyeneken? — De még mennyiszer. Fel se lehetne sorolni. — Volt megtorpanás, hullámvölgy a szövetkezet életében? — Valamikor nagyon szegény volt ez a három, most közös igazgatású köz­ség. Nem volt könnyű az indulás. Amióta én itt vagyok — köszönet az elnöknek, hogy ilyen jól gondolkodik, előrelátó, erős kezű, nagyon sokat tett a szövetkezet érdekében - nem volt megtorpanás. Amit idáig elértünk, első­sorban a jó vezetésnek köszönhetjük. — Elégedett az életével? — Egy fiam már dolgozik, a másik katona, a kislányom még csak kilence­dikes. Négy évvel ezelőtt baleset ért, a rokkantjáradék melletti keresetem megfelelő. Megtaláltam a számításo­mat. — Hova valósi? amit a szárazság a szántóföldi növé­nyek termelésében okoz. Ez biztosítja, hogy nyereséggel tudják zárni az évet. Lakásokat tudnak építeni, támogathat­ják a kultúrát. Kvarda József, a szövet­kezet fizetett kultúrfelelőse elmondta, hogy itt nincs olyan probléma, hogy valaki útját állja a fiatalok kezdemé­nyezésének. Nem sajnálják a több ezer koronát Koncz Zsuzsa és az Express együttes vagy Vámosiék fellépéséért ki­fizetni. A MATESZ minden darabot itt is bemutat. A szövetkezeti klubnak lassan két zenekara is lesz. A felsze­relésük szintén sokba kerül. Már író­olvasó találkozót is szerveztek, eddig ez sem volt „divat" Csenkén. Egyre in­kább a szövetkezeti klubba szoknak a fiatalok. Magnózni, tekézni, olvasni, billiárdozni, sakkozni lehet ott, vagy tévét nézni, persze színeset. A Béke szövetkezetben tudatosan alakították és alakítják a vezetőgárdát. Az elnökük lassan nyugdíjba megy. A szövetkezet vezetősége és a párt­­szervezet már arról tárgyal, ki kerüljön a helyére. Itteni ember kell, aki min­denkit ismer, jó vezető, jó szervező. A fiatal szakembereknek idő kell, míg beérnek, öt-tízéves gyakorlatra van szükségük. Ismerniük kell az embere­ket, a talajt, a természeti viszonyokat, minden csínját-bínját a munkának, ha eredményt akarnak felmutatni. Nem­csak a termelés fejlesztésére, de az emberekre is sokat költöttek a szövet­kezetben. így rakták le a további fej­lődés biztos alapjait. Prandl Sándor felvételei FISTER MAGDA alomban megfáztak. Körülményeiken nem változtathattunk, hiába adtunk gyógyszert... Februárban már nem volt elhullás, igaz, nem is volt olyan hideg. Az enyhébb telet könnyebben átvészeljük. Egyébként pedig új, kor­szerű sertésistállókat építünk. — Úgy érzi, befogadták a vezetők s az itteni emberek? — Meg sem honosodtam volna itt, ha nem éreztem volna a segítőkészsé­get. Bárkihez fordultam, jótanácsot kap­tam. Feketevízi Sándor és Tóth Gyula mérnök, akik előttem töltötték be ezt a munkakört, mindenben eligazítottak. Nagyon jó segédzootechnikusaim van­nak. Nélkülük semmire sem mennék. Megszerettem az itteni népet. Már-már megértem a nyelvüket. Nem szeretnék sehol sem újra kezdeni. Szerintem igaz az a mondás, hogy a Csallóközben könnyű megszokni, vendégszerető nép lakja. A gyümölcsösben, bal oldalt Vass Tibor, a fiatal kertész, és munkatársa Méri Gyula Az agronómus, Jozef Seňan Lengyel István sertésgondozó BEÉROT A GYÜMÖLCS 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom