A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-09 / 50. szám
rüraP@ralutesiifr Mór gyermekkoromban hallottam Várgedéről (Hodejov). Szénsavas fürdője vasárnaponként falumból is kimozdított néhány szekeresgazdát. Hozták-vitték a hírét a gyógyvíznek. Más nevezetességét nem is ismertem a falunak. Csak most látom, hogy állt itt valamikor egy vár is, Gedö Simon vára, amelynek érkezésemig romja sem maradt, úgy maradt belőle vár, hogy Kiss József egyik versében megénekeite. Vasárnap van. Borús, szeles idő. Hova lehet menni Várgedén ilyan „čudoidőben"? Mehet presszóba, a fürdő vendéglőjébe az ember, persze sehova nem megy, a hét utolsó napján családja körében érzi jól magát. Leghamarabb az olyan idegen nyit be az italboltba, mint én. Néhány vendégváró asztal árválkodik benne, s egy-két még borotválatlan vendég, no meg a csinos, fiatal csaposnő jelenti itt most a vasárnapot. Ezen a helyen tudom meg, hogy délután nagy sportesemény színhelye lesz a falu. Labdarúgó-mérkőzés lesz a javából. Én a görög-magyar európabajnoki selejtezőre gondolok, a kocsma vendégei másra: a Várgede—Susóny örök rangadóra, amely számukra izgalmasabbnak ígérkezik a görög-magyarnál. Tavaly a susányiak egy pontot vittek el tőlük, pedig éppen annak az egy pontnak igen nagy volt a tétje. A várgedeiek nem kerülhettek feljebb egy osztállyal. No de majd most a helybeli tizenegy megmutatja Susánynak, hogyan kell futballozni. Menjek, nézzem meg én is. Egyébként a falu népét is ott találom a pálya szélén: Ott lesz Gondás Rudolf, a hnb elnöke, aki valamikor maga is kiváló kapus hírében állt, de ott találom Micsurda Lajost is, aki a járási Jednota igazgatóságának egyik osztályvezetője és vérbeli szurkoló, nem maradna el egyetlen mérkőzésről sem. Még Strežovskýné Mács Annát is a pálya szélén érem utol, pedig irodalmi színpadot vezet, nem a fiúk edzőmérkőzéseit. Férje futballista, de most nem játszhat, a foglalkozására nézve finánc, tanfolyamon vesz részt, nem járhatott edzésre. Nem nagy kedvvel megyek ki a pályára. A kocsmában mindent megtudhatnék a faluról. Éltek itt urak, nem is akármilyenek, a Kubányiak és mások, s vannak itt szép számmal dombok is. Ezek között legemlegetettebbek a Bükkaljo és vele- szemben a Várhegy. Középen patak és vasút szeli ketté Várgedét. Rossz alvó ne kérjen itt szállást, óránként robognak át a falun a hosszú személy- és tehervonatok. A Gortva patakról sem lehet elmondani sok jót. Volt úgy, hogy hatvanhárom házat elöntött. Az ablakokon kis bejárt a víz. Nagyobb áradás után érthetően a károsultak haragosan tekingettek Tajti felé, mert hogy „onnan” küldik rájuk a nagy vizet. A további félreértések, gyanúsítások elkerülése végett nagy beruházást igénylő szabályozással megzabolázzák a patakot. A víz nem lesz többé úr Várgede népe fölött. A Várhegy alatt romos gőzmalom árválkodik. Már vagy húsz éve nem őröl. Ajnácskőn (Hajnáčka) sütik a jó kenyeret. Gömör a vízi- és gőzmalmok hazája. Mind őrölt valamikor, akár víz, akár gőz hajtotta a malmot, tetejében a simonyi malom még a bánatot is megőrölte a nóta szerint. A Várhegy másik oldalán van a fútba IIpálya. Arcomba csíp az őszi szél. De azért megyek, mert már magam is kíváncsi vagyok a „rangadóra". A temető mellett haladok el. Díszítik a sí-Balról Micsurda Lajos, Gondás Rudolf és Szabó István Falurészlet rakat. Halottak napjára. Új házakat, házsorokat, utcákat foghatok a szemem sugarába. A pályán már folyik a játék. Gól azonban még nem született. Mintha egészen kicsire zsugorodott volna össze a kapu. Sok a szabálytalanság. A bíró végül tizenegyessel sújtja a susányiakat. A győzelmet jelentő gól ott táncol a hálóban. Határtalan a szurkolók öröme. A fürdőbe tartok a pályáról. Mert hogy Ruszó Józsefné, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke az étterem szakácsnője. No csak lássuk vagy halljuk, mi található a helyi szervezet és a konyha „étlapján"? Az asszony nem jön zavarba. Leültet és mondja, hogy található szép számmal tagság (146). Nem található viszont színjátszás, tánc, éneklő csoport. Csupán az irodalmi színpad tagjai tevékenykednek. Nincs színpad, nincs próbaterem, az új kultúrház meg csak most épül, egyedül a hagyományos szüreti felvonulás és az azt követő mulatság jelenti a CSEMADOK „étlapján" az ínyencséget. A vendéglő étlapján sem gazdagabb a választék. Ennek okát viszont már nem Ruszónétól, hanem Micsurda Lajostól, a Jednota járási igazgatóságának várgedei lakosú osztályvezetőjétől tudom, aki a világ kicsiségét bizonyítandó kideríti, hogy egy osztállyal járt lejjebb tőlem a rimaszombati (Rimavská Sobota) gimnáziumban. A volt iskolatárs magyarázza tehát nekem a sovány étlap okát. Földművesszövetkezetnek, iskolának, óvodának ma már saját konyhája van. A régebbi törzsvendégek is elpártoltak tőlük. A szövetkezet konyhájában minden friss, s a jó étvágyú ember levesből például anynyit ehet, amennyit akar. Tetézi a gondot, hogy Almágyot (Gemerský Jablonec) tették meg körzeti községnek, iskola, konyha ott épül, onnan is kiszorulnak. S ez a vidék nem keresett helye a kirándulóknak. A hatvanas évek legvégén 60—70 ebédet szolgáltak fel naponta. Most jó, ha két-három ebéd elfogy. Fürdőidényben, amikor kb. 6—7 ezer ember fordul meg Várgedében, naponta 30 ebéd is elmegy. Olyankor négy-ötféle étel szerepel az étlapon. Leginkább a kirántott hús és a pörkölt járja. Felépült Rimaszombatban az új húskombinát. Az ellátás lényegesen javult. Szó van Várgedében egy minden igényt kielégítő új vendéglátóipari üzem létesítéséről. Másnap az igen elegáns presszóban időzöm. Nagy városokban sem különb a berendezés. Talán a forgalom sem nagyobb. Kapható ott sok minden. Bor, pálinka, cukorka, kávé, csokoládé. Kedvére szórakozhat a vendég. Én persze azért mentem oda, hogy belehallgatózzam az emberek kötetlen csevegésébe. Hogy még többet tudjak az 1500 lakosú faluról. Ott hallottam, hogy gyógyszerért Feledre (Jesenské) jár a várgedei ember, orvoshoz Korlátra (Konrádovce), ruhaféléért Fülekre (Fiľakovo). Sokan járnak ki dolgozni a faluból. Fülekre, Bátyiba, Feledre. Utazni már nem gond, akár munkahelyére, akár bevásárolni indul az ember. Naponta Emléktábla őrzi Petőfi Sándor várgedei útját rengeteg busz és vonat szalad át a községen. A gépkocsitulajdonosok útjairól most nem is szólok. Ennek ellenére, szembetűnően megfogyatkozott a Várgedéről kijáró vásárlók száma, Körülbelül másfél éve megnyitotta kapuját az új, emeletes áruház, helybeliek, szomszédfalusiak, környékbeliek bevásárló központja. Első pillantásra is tetszetős a presszó mögötti épület. Emeletén méter- s darabáru, lakástextíliák, készruhák, villamossági cikkek, televízió, rádió, üvegporcelán, papír és írószerek, háztartási cikkek, tisztítószerek, játékok. Földsz'ntjén önkiszolgáló élelmiszerbolt, tej, kenyér és péksütemény. Ez utóbbi részlegnek Górasz Magda a vezetője. Tőle tudom, hogy megduplázódott a forgalom, bővült a nyitvatartási idő. Régebben féltek a pénteki naptól. Akkor hozták a kenyeret. Sorbanállás, idegeskedés. Az új helyen nincs tolongás. Mert kenyér mindig van. Chovan András a textil-cipő-készruha osztály vezetője. Harminc éve dolgozik a kereskedelemben. Nem kis büszkeséggel állítja, hogy textilben, 15
