A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-09 / 37. szám
CSAK ITT A SZO M SZÉD BAN helyre kerültünk! A rendszeres gyakorlás, a szabadidő rovására történő fárasztó próbák meghozták az eredményt. Angliában kedves, baráti fogadtatásban volt részünk. Családoknál kaptunk szállást. Én történetesen Mrs. Mutternál, akit azzal bíztak meg, hogy törődjön velünk, az énekkar tagjaival. Egy közeli községből jártunk be Middlesbroughba. Az angolos reggeliket, ebédeket, vacsorákat jó étvággyal fogyasztottuk. Amit különösnek találtunk, hogy soha nem tálaltak levest. Mi a levest hiányoltuk, vendéglátóink meg a népviseletünket hiányolták. A kórusok többsége, különösen a folklór kategóriában, népviseletben énekelt. Utazásunk és ott-tartózkodásunk során számos szép élményben volt részünk. Ezúton szeretnék köszönetét mondani iskolám igazgatóságának, tantestületének a segítségért, a megértésért, mindazért, ami az összpontosítások napjaiban munkámból rájuk hárult. Ügy érzem, az elért eredmény az ő DOBOGÓN érdemük is, a siker az ő örömük is. Az Angliában szerzett tapasztalatok után még inkább arra törekszem, hogy negyventagú gyermekkórusom az eddiginél is finomabban, tisztábban, szebben énekeljen. Néha talán túlságosan is igényes vagyok, de a gyerekek már belátták, hogy eredményt csak szívós munkával lehet elérni. 4. VICZAY PÁL, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának titkára: Hétfőn este érkeztünk meg. Great Aytonban kaptunk szállást. Ez a nagyobb község 15 kilométerre fekszik Middlesbroughtól. Vendéglátóink már vártak bennünket. Azonnal átadták nekünk a fesztiváljelvényt, amellyel a hangversenytermeket és az éttermet látogathattuk. A jelvény egyik oldalán az énekkar és az énekes neve szerepelt, a másikon a szállásadó neve. Az első két nap ismerkedéssel telt el, de kedden este már hangversenyt adtunk a községben vendéglátóinknak és az egész lakosságnak. Szerdán meg már egy kórházban léptünk fel. Körülbelül 30-40 kilométerre a községtől. Ezért a hangversenyünkért ebédet kaptunk a személyzet éttermében. A községben, szálláshelyünkön szombaton ismét körülbelül fél órás rögtönzött hangversenyt adtunk. Nagy sikerünk volt. Vasárnap reggel következtek a búcsúzás megható percei. A szállásadók a gyülekezési helyre szállították az énekkar tagjait. Zuhogott az eső, de még a kedvezőtlen időjárás sem akadályozhatta meg, hogy ne viszonozzuk szállásadóink kedvességét három szerzemény eléneklésével. Esernyő alatt szólt a dal, forrósodott a hangulat egészen a baráti kézszorításig. Az út oda is, haza is hosszú volt és fárasztó. De az utazás során szerzett élmények kárpótoltak mindent. Odafelé megálltunk Bonnban, megtekintettük Beethoven szülőházát, az udvaron két kórusművét el is énekeltük, visszafelé megnéztük Londont, Bruggét, Brüsszelt, Waterloot, a kölni katedrálist, Norinberget. Az énekkar valamennyi tagja gyarapíthatta földrajzi, kulturális és politikai ismereteit az úton. Látnivalóban nem volt hiány. Amit minden énekkari tag dicséretére elmondhatok: fegyelmezetten viselték a hosszú és nem a legkényelmesebb oda- és visszautazás fáradalmait, valamint a rangos nemzetközi versennyel járó izgalmakat. MACS JÓZSEF Valaki levelet írt szerkesztőségünkbe Vajkáról, nem goromba, nem számonkérő levelet, hanem jóindulatú figyelmeztetést: a község itt van a főváros szomszédságában, de a CSEMADOK ottani szervezetéről soha még említést se tettünk a lapban, pedig tevékenysége miatt megérdemelné. Egy szép napon fogtam hát magam és kibuszoztam Vajkára, (Vojka nad Dunajom). A községről csak annyit tudtam, hogy közel fekszik a Dunához, s a gabčíkovo-nagymarosi vízlépcsőrendszer építése miatt néhány házát le kell majd bontani, továbbá, hogy sok fiatal elköltözik a faluból, mert kevés a telek, nem tudnak hová építkezni, így a közeli városokban keresnek maguknak megélhetést s ott le is telepszenek. Egyébként az autóbusz, amivel érkeztünk, innen már nem is megy tovább, itt fordul meg a falu közepén . .. Nem a legszerencsésebb időpontot választottam, nyáron főmunkaidényben a falusi emberek nem nagyon tartózkodnak otthon. A főutcán egy polgári ruhás fiatalember igazoltatott bennünket, jómagámat és fényképész kollégámat, meglepetésünkben elő is vettük az igazolványunkat, nem gondolva arra, van-e joga az illetőnek igazoltatni. Hálából talán, amiért hittünk neki, készségesen elvezetett Nagy Miklósékhoz. Nagy Miklós régi CSEMADOK- tag, a szervezet pénztárosa. Otthon találjuk, mert már egy éve nyugdíjas. Elmondja, hogy a szervezetnek 85 tagja van, 1950-ben alakult, s a tagok száma „hullámzik”. A tagság feléről el lehet mondani, hogy aktívan tevékenykedik. KöztükMiklós bácsi veje is, Bodó György, aki Somorjáról nősült Vajkára és lelkes tagja az énekkarnak. Az énekkar, amely a Dunatáj nevet viseli, harminc tagú (tíz férfi, húsz nő), vezetője Ágh József somorjai tanár. Őt itt mindenki dicséri, nagyon lelkiismeretesen és hozzáértéssel foglalkozik Nagy Miklós családja körében A Dunatáj énekkar a kórussal, tisztelik, szeretik az énekesek. De ezt már Hideghéty Saroltától, a szervezet elnökétől tudom, akinek lakására Bodó György is Hideghéty Sarolta, a CSEMADOK elnöke elkísért. Hideghéty Sarolta, aki — azt hiszem — az ország egyik legfiatalabb CSEMADOK-elnöke elmondja, hogy a kórus részt vett a népdalénekesek Tavaszi szél vizet áraszt . . . versenyének járási selejtezőjében, továbbá fellépett legutóbb a bősi és a csallóközcsütörtöki szakszervezeti napokon. Kétórás összeállításukkal (népdalok, népdalfeldolgozások, dzsessz-gimnasztika, cigánytánc, falusi szokások) itthon, továbbá Nagypakán és szociális otthonokban szerepeltek. A szervezetnek egyébként van egy héttagú citerazenekara is, amely már szintén szép eredményekkel dicsekedhet. A CSEMADOK elnöke azt is elmondja, hogy a szervezet nagy segítséget kap a helyi nemzeti bizottságtól (pl. pénzt az énekkari tagok ruhájának, citeráknak beszerzésére stb.), ami különösen Nagy László hnb-elnök jóindulatát dicséri. Ugyanakkor egy fájó hiányosságra is felhívja a figyelmünket: a községben nincs, snem valószínű, hogy a közeljövőben épül, művelődési otthon, így minden akciójukat, a próbákat, itthoni fellépéseiket a kocsma melletti, régi és meglehetősen rozoga táncteremben kell lebonyolítaniok, ami bizony eléggé megnehezíti a munkájukat. Hideghéty Sarolta egyébként „civilben” óvónő, szép szobájában sok könyvet láthat az ember, s ez azt bizonyítja, hogy a fiatal elnök szorgalmasan gyarapítja szakmai tudását és általános műveltségét. Ennek a szervezet is hasznát látja. A bevezetőben említett levélíró kilétéről nem tud, de nem is firtatjuk, ki lehetett. Nem fontos, a fő az, hogy hírt adtunk Vajkáról. —zsélyi— Prandl Sándor és archív felvételek 7
