A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-18 / 12. szám
kevés honvédkatona hagyta ott életét Nagysallónál. A falu közepén ma egy szép emlékpark áll s a parkban egy hatalmas obeliszk, melynek talapzatára gyakran kerül egy-egy szál virág, vagy koszorú. A parkban szabadtéri színpad is áll. Azt mondják, alatta van a legnagyobb tömegsír. De sírjuk van az elesett honvédeknek a temetőben is. Emlékük elevenen él. • •• És következett Komárom, a bevehetetlen erődítmény, az ország legnagyobb, legerősebb s magát a későbbiekben is a legvégsőkig tartó hatalmas építménye, mely a Dunántúl osztrák megszállása ellenére is a szabadságharcosok kezében volt. A falakon belül nyolcezer magyar védőt számoltak. Az osztrákok minden erejüket igyekeztek ide összpontosítani, mert a komáromi vár nemcsak hadászatilag volt fontos, a legfontosabb, de a forradalmi erőviszonyok lélektani kimenetelét az egész országra kihatóan bezete hónapokkal később, 1849 október másodikon íródik. A szabadságharc ekkor már megbukott, Világosnál az ellenség lába előtt hevernek a magyar fegyverek s gyászol a szabadságát oly sok véráldozat árán kivívó s elveszítő nemzet. A komáromi vár főparancsnoka Klapka György tábornok. Embereinek száma tizennyolcezer. A falakon kívül ismét erős osztrák ostromgyűrű húzódik, de Klapkáék nem riadnak meg s kereken tíz nappal a világosi fegyverletételt megelőzően egyik legnagyobb kitörésük alkalmával szétverik az osztrák ostromgyűrűt. Teljes a felszabadulás. Az ellenséget Győrig kergeti s jelentős hadizsákmánnyal, valamint hatezer főnyi dunántúli újonccal augusztus 16-án tér vissza a komáromi várba. S néhány nap múlva, 22-én már ismét ott van az ellenség a város körül. Az osztrák—orosz katonák száma meghaladja a hatvanezret. Klapka hatnapos késéssel értesül a világosi fegyverletételről, de a hírt elhinni nem akarja. A vár megadásáról hallani sem akar. Lehet, hogy a forradalom ügye elveszett, de Komáromot akkor sem adjuk. Ez Klapka véleménye. Tizennégy napos fegyverszünet következik, de Klapka a megadásról hallani sem akar. Egy hónap múlva már Haynau, a brestásra hajlandó lenne a császár szolgálatába lépni. Az elvonuló honvédek közül pórszáz ember még hónapokig bujdosik Csallóköz mocsaraiban és nádasaiban. A komáromi vár erős falai ma is állnak. És ott áll a város parkjában a hős Klapka tábornok szobra, a temetőben pedig honvédemlékmű őrzi a hősi halottak emlékét. A Dunamenti Múzeum termeiben a Szabadságharc fegyvereinek emlékeinek gazdag gyűjteménye található. A város kegyelettel őriz minden emléket. Az idősek s gyerekek legtöbbje egyaránt könnyen vizsgázna ma is a hős idők történelméből s az 1849 október második-i szabad elvonulásért ma sem szégyenkezik senki. Tudják, tudjuk, hogy az tulajdonképpen győzelem volt, a legutolsó győzelme a negyvennyolcas hősidőknek. E realista szemléletet s a város forradalmi eseményeinek emlékét jól szolgálja többek között Dr. Szénássy Zoltán Klapkáról szóló könyve is, amely tavaly jelent meg a Madách kiadó gondozásában. Szerzője a komáromi magyar gimnáziumban tanít. hiszen közvetlenül a főútvonal mentén fekszik, egy évszázados kis park közepén. Négy honvéd porait jelöli, akik a komáromi vár védői közül kiküldött előőrsből hullottak el egy összecsapásban. Koszorúk ezen a síron is. A százharminc évvel ezelőtt kirobbant magyar szabadságharc Szlovákiában fellelhető emlékhelyeit próbáltuk számbavenni ezzel az írással. Azét a szabadságharcét, amelynek vezéregyéniségéről, Kossuth Lajosról Marx ezt írta a Neue Rheinische Zeitung hasábjain: „Hosszú idő óta első ízben akadunk egy valóban forradalmi jellemre, egy férfira, aki népe nevében fel meri venni a kétségbesett harc kesztyűjét, aki nemzete számára Danton és Carnot (vagyis lelkesítő politikus és katonai szervező) egy személyben - Kossuth Lajos." Marx tudta, látta, hogy az Európán végigsöprő forradalmi hullám nemcsak a forradalmat végrehajtó nemzetek külön-külön ügye, de egész Európa, az egész emberiség ügye is. Azért, mert ezek a forradalmak a szabadság kivívásának véres küzdelmei voltak, mert legszentebb jelszavunk a szabadság volt. Az a szabadság, amelyért az elkövetkező évszázad során még millióknak kellett meghalniok. KESZELI FERENC A szerző felvételei folyasolta. Az osztrák ostromgyűrü tizennégyezer emberből és félszáz ágyúból állt. Élükön Weiden táborszernagy, Bécs hadikormányzója, a legfontosabb osztrák katonai ember, kinek a vár feladására szólító felhívása természetesen eredménytelen marad. Mi mást tehet, löveti a várat. Teljes három héten keresztül szinte megszakítás nélkül dörögnek az ágyúk, de a vár falai erősek, védői elszántak. S két nappal a nagysallói ütközetet követően, az osztrák ostromlók háta mögött már ott áll a magyar fősereg. Rettenetes roham következik és fergeteges hadisiker. A külső magyar sereg szétveri az osztrákokat és bejut a várba, kezet szorít annak hős védőivel. Ezt követően a védőőrség még jelentős kirohanásokat tesz, hogy a Csallóközt végleg megtisztítsa a szétvert osztrákok maradékaitól. Ezek az akciók is sikere sek. A komáromi vár történetek másik fejeciai hiéna is Komáromba jön és tárgyalni próbál, miközben az ellenség bérgyilkosokkal akarja megöletni Klapkát és röpiratokkal, hamis híresztelésekkel, ígérgetéssel, megvesztegetési kísérletekkel próbálja gyöngíteni a magyar védők erkölcsi egységét, erejét. Klapkáék október elsejéig tudják tartani a várat s a másnap sorrakerülő elvonulásuk feltételeit ők szabják meg: szabad elvonulást kapnak. Az osztrákok persze nem humanizmusból mennek bele Klapkáék feltételeibe, hanem azért, mert tudják, a vár harci bevétele óriási véráldozatokkal járna, s a siker sem bizonyul biztosnak. Klapka ezekkel a végszavakkal búcsúzik hős katonáitól: „Meghajoltatok, mert kellett: az események törhetetlen hatalma előtt hajoltatok meg. És ez a megmentett becsület adhat megnyugvást mindnyájatoknak. Vegyétek szives végbúcsúmat. Isten veletek!" Aztán szabadon elvonulnak, de egyetlen ember sem akad a tizennyolcezer magyar között, aki az elhangzott osztrák felszólí-Emlékezéseinek kronológiájából kimaradt valami: a Peredi csata, melynek 1849 június huszonnyolcadika volt a napja. Két napig tartó véres ütközet volt — magyar sikerek sorozata. Sajnos, végső kimenetele szomorú lett, harcászati előnyt nem jelentett, 2500 hős honvéd hagyta ott életét. A peredi templom falában ma is látható ágyúgolyók vannak még abból az időből s a falu temetőjével szemben egy nagy sírkert, egy magas obeliszk jelöli: kik, mikor és miért haltak meg azon a helyen. A táblából az derül ki, ami az obeliszk talapzatán fekvő koszorúkból: itt hősök nyugszanak, akikről elfeledkezni nem lehet. • •• S van még egy sírkert Somorja mellett, amelyről talán a legtöbben tudnak, 1. Klapka György szobra Komáromban 2. Honvédsir a komáromi temetőben 3. A nagysallói obeliszk 4. Honvédsir Somorja mellett 5. ... és annak felirata 6. A peredi emlékmű 7. A peredi templom; falában a szabadságharc ágyúgolyóival 13
