A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-18 / 12. szám

HALLOTTUK LVASTIJK läitijk KIÁLLÍTÁS Bartusz Júlia tárlata Bartusz Júlia naiv festő. Hetvenéves koráig azonban tudomása sem volt tehetségéről, s akkor is csak véletle­nül fedezte föl magában a hajlamot: unokáitól születésnapjára néhány tu­bus olajfestéket kapott, s mivel a mindennapos munka már nem foglalta le annyira, elkezdett festegetni. Bartusz Júlia a Csallóközben, Eke­csen született. Kéméndre ment férjhez, s ebben a faluban élt negyven éven át. Jelenleg Párkányban lakik. Festményein az őt körülvevő világot ábrázolja. Konyhai csendéleteket, lako­dalmi jeleneteket, garamparti fűzfákat örökít meg kedves bájjal és egyszerű­séggel. Látásmódja sokban emlékeztet a gyerekekére; a perspektíva és az arányok nem izgatják különösebben: ugyanazon a képen ugyanazt a jele­netet egyszerre ábrázolja oldalnézet­ből és felülnézetből — ahogy neki a legjobban megfelel. „A szépre és jóra emlékezem a legszívesebben - mondja Bartusz Júlia -, ezért szeretem, ha képeim békességet, nyugalmat árasz­tanak, ha a különböző tárgyak együtt vannak jelen rajtuk . . . Szeretem az embereket, tisztelem őket — képeimmel szeretnék nekik örömet szerezni." 1978. január 20 - február 26 között rendezték meg Brnóban, a Művészet Házában Bartusz Júlia első csehországi tárlatát. A szlovákiai közönség már több ízben is láthatta a naiv festőnő képeit: 1975-ben Košicén (Kassán), 1976-ban Poprádon. Négy képét a Szlovák Nemzeti Galéria is megvásá­rolta. (Képünkön: Falusi lakodalom, olaj 1976) — ez — SZÍNHÁZ S.O.S. Több sikeres rádió- és tévéjáték után, kereken egy évtizede írta Jón Solovič ezt a komédiát, színpadi szerzőként tulajdonképpen ez a darab tette ismert­té nevét hazai színházainkban. E víg­játékot akkoriban szinte valamennyi hivatásos szlovákiai színtársulat, így - Ez aztán a meglepetés címen - a MATESZ is eljátszotta. Tíz esztendő elmúltával most a bratislavai Stúdió Színházban nyúltak újra ehhez a komé­diához, s mint a főiújítások zömében: alapos átdolgozással élve. Az ismert komikuskettős: Milan Lasi­ca és Július Satinský vállalta ezt a fel­adatot; csak az alapötletet, a cselek­mény vázát hagyták érintetlenül, külön­ben mind címében, mind a színpadi megvalósítás eszközeiben átdolgozták a korábban is nagy sikert aratott da­rabot. Azonban távolról sem öncélú át­dolgozásról van szó; fordulatosabbá és gördülékenyebbé tették, aktualizálták a cselekményt. Rengeteg eredeti ötlet­tel gazdagították a darab humorát is. Ök ketten, a színház alkalmazottainak szerepében, mintegy a kívülállók sze­mével, felülnézetből figyelik az esemé­nyeket; mulatságos párbeszédekkel vagy olykor-olykor a fekete humor „ijesztő" ékeivel, esetleg a közönség játékba kapcsolásával gördítik tovább a játékot. S. O. S. — a kétségbeesett segély­kérés nemzetközileg ismert jele ez, és a vígjátékban kipellengérezett Háčik­­családnak bizony szüksége is volna egy mentőövre. Fonák és zavaros, bolondos, ellentmondásokkal teli helyzetekben lát­juk itt a férjet, feleséget és gyereket, anyóst és vöt, családtagot és ide­gent . . . Mindezt pedig igen mulatsá­gos és sodró jelenetek és sziporkázó művészi alakítások (és természetesen P. Opálený ötletes rendezése) révén, parádés művészi tálalásban. (A. Smotlák felvételén a Háčik há­zaspár - Zita Furková és Marián La­­buda látható)- miklősi -TELEVÍZIÓ Két opera A Carmina Burana Carl Orff német zeneszerző legismertebb alkotása, s jól­lehet műfaját nehéz lenne meghatá­rozni — maga a szerző „szcénikus ora­tóriumnak" nevezi - mégis talán az opera jelző illik rá legjobban. A „szö­vegkönyvet" Orff állította össze 13. szá­zadbeli világi versek, vágáns dalok, „népi latin nyelven" íródott, pajzán, erotikus tartalmú szövegek alapján. Talán ezzel is magyarázható a mű rendkívüli népszerűsége, még olyanok körében is, akik különösebben nem vonzódnak a komoly zenéhez. A nyu­gatnémet televízió megfilmesítette Carl Orff művét, sajátosan ötvözve a bájos zenét és a darab adta „képi lehetősé­geket". A film szombaton, éjféltájt ke­rült a képernyőre, feltehetően azért, mert a szerkesztő eleve csak a fanati­kus operarajongókra gondolt. Pedig, érzésem szerint, ezúttal a gyengécske krimit átunatkozó nézők is szívesebben vették volna, ha a Carmina Buránál vetítik a fő műsoridőben. Vasárnap délelőtt Verdi Attila című operáját tűzte műsorára a budapesti televízió. A művet a kolozsvári Állami Magyar Opera társulata mutatta be Az opera a fiatal Verdi alkotása, s bár annak idején (1848-ban) a bemutató politikai vihart kavart, ettől függetlenül félresikerült mű az Attila: szerkezete laza, mondanivalója nem kellőkép tisz­tázott, s az egyes szerepek is elnagyol tak. A televízió az opera bemutatásé val kettős célt követett: egyrészt meg ismertetni a nézőkkel ezt az elfelejtett Verdi-művet, másrészt ízelítőt adni az erdélyi magyarság egyetlen operatársu latának művészetéből. Véleményem szerint ez nem sikerült maradéktala­nul. Egy gyenge művet aligha lehet sziporkázva előadni, s ezért, ha valaki a látottak alapján kíván véleményt alkotni a kolozsvári Állami Magyar Operáról, minden bizonnyal igazság­­.talon lesz.- ez -HANGLEMEZ Hyppolit és társai Ezt a címet viseli az a Qualiton nagy­lemez, amely 14 dalt tartalmaz a ma­gyar hangosfilm hőskorából. A lemez a Hyppolit, a lakáj, a Meseautó, a Ha­lálos tavasz, a Lila akácok, az Egy csók és más semmi, a Havi 200 fix és más régi magyar hangosfilmek örökzöld slágerré vált melódiáit tartalmazza, neves magyar táncdalénekesek, ope­raénekesek, a magyar operettszínpad kiválóságai és kitűnő prózai színészek tolmácsolásában. íme a listájuk: Ga­lambos Erzsi, Kalmár Magda, Med­­gyesi Mária, Tolnay Klári, Harsányi Fri­gyes, Mensáros László, Németh Sándor, Udvardy Tibor és Vámosi János. Köz­reműködik a Magyar Rádió és Tele vízió kamarakórusa Sapszon Ferenc vezényletével, a MÁV szimfonikusok, valamint a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara Behár György vezényletével. A válogatás betekintést nyújt a magyar hangosfilm hőskorába és az idősebb korosztály számára régi kedves élményeket felidézve, a fiata labbak számára némi exotikumot sem mellőző újdonságként szólaltatja meg Eisemann Mihály, Ábrahám Pál, Buday Dénes, Polgár Tibor és mások köny nyed, kissé talán romantikus, ár­­mindenképpen melodikus számait. SÁGI TÓTH TIBOR Az ausztráliai Érni Bool delfinfogakból csináltatott protézist. A protézis jól be­vált, de amikor elmosolyodik ... 9 A Herald című amerikai lapban a következő helyreigazítás jelent meg egy kingsoni jelentés kapcsán: „Tegnapi jelentésünkben tévesen adtuk meg az egyik ékszerüzlet-betörés tettesének ne­vét Sam Ferrer személyében. A valóság­ban Tedd Robinsonról van szó. Mint­hogy azonban időközben kiderült, hogy egyáltalán nem történt betörés, ez a továbbiakban semmilyen szerepet nem játszik." Genfben már hatodszor rendezték meg az ötletek és találmá­nyok nemzet­közi „szalonját”. Képünkön a rendez­vény egyik részt­vevője és találmá­nya: a húr nélküli gitár. Kér egy sassoont? Tessék: ez az úr Vidal Sassoon, a frizurakirály. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom