A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-25 / 25. szám
Äbratislavai Kulturpark nemrégen két napig adott helyet a CSEMADOK XII. országos közgyűlése tanácskozásának. A küldöttek között sokan voltak olyanok, akik először vettek részt ilyen nagy jelentőségű kulturális eseményen. Először érdemelték ki munkájukkal, hogy küldöttei lehettek az országos közgyűlésnek. Néhányat megszólaltattunk közülük: mit éreztek, milyen benyomást tett rájuk a tanácskozás, az eleven és okos vita, milyen tapasztalatokkal térnek vissza szervezetükbe, s milyen elképzelésekkel látnak újra munkához? VÁMOS LASZLÓNÉ, Bússá, nagykürtösi járás: — Sokat tanultam a felszólalásokból. Lesz miről beszámolnom otthon. A beszámolóból sok mindenről értesültem, de engem inkább a helyi szervezetek eseményei érdekeltek. Én is helyi szervezetben tevékenykedem tizenhét esztendeje. Bussán kezdtem a munkát. Nem eseménytelen az életünk. A Mikszáth-napokon Chalupka: A vén szerelmes című darabjával szerepelünk. Tevékenykedik színjátszó csoportunk, női és férfi éneklő csoportunk. Minden járási rendezvényen részt veszünk. Büszkék vagyunk férfi éneklő csoportunkra. 1972-ben első helyen végzett a Tavaszi szél vizet áraszt országos népdalverseny döntőjében. Néprajzi szoba berendezésére is futotta az erőnkből. Rendszeresen tartunk előadásokat aktuális témákról, együttműködünk a hnb polgári ügyeket intéző testületével. A helyi szervezet elnökeként mondhatom, hogy a továbbiakban sem ülünk ölbe tett kézzel. Például megpróbálunk mi is társastánc-csoportot alakítani. Tetszettek az újváriak a közgyűlés szombat esti kulturális műsorában ... URBAN BÉLA, Nagydaróc, losonci járás: — Először vettem részt a CSEMADOK országos közgyűlésén. S remélem nem utoljára. Engem a tanácskozás légköre fogott meg elsősorban. A nemzeti kultúránk iránti szeretet, figyelmesség, ragaszkodás. Ezt tapasztalatként feltétlenül hazaviszem magammal. A közgyűlésen hallottak döbbentettek rá, hogy érdemes dolgozni, érdemes továbbra is fáradságot nem ismerve tevékenykedni. A vitában elhangzott javaslatokat, tanácsokat hasznosítani fogom községemben. Helyi szervezetünk a legjobbak közé tartozik a járásban. De még van mit tennünk. Százötven főnyi tagságunkat újabb tagokkal lehet és kell bővíteni. További Hét-előfizetőket is szerezhetünk. Ha eddig is volt erőnk nemzeti kultúránk ápolására, a jövőben sem tétlenkedhetünk. A fáklya lángját lobogtatnunk kell. A még jobb kulturális munkához viszek a közgyűlésről hasznosítható tapasztalatokat. PATASSY LASZLÓNÉ, Kálna, lévai járás: — 1960-tól vagyok tagja a CSEMADOK-nak. Helyi szervezetünknek háromszázötven a taglétszáma. Várakozással tekintettem az országos közgyűlés munkája elé, s nem csalatkoztam. De szerettem volna többet hallani arról, milyen az élet a magyar iskolákban. A legközelebbi vezetőségi ülésünkön részletesen beszámolok mindenről. Valamennyi felszólalás lényegét lejegyeztem. Most az a kérdés: mit tudunk hasznosítani mások tapasztalataiból? A közgyűlésre úgy készült helyi szervezetünk, hogy kulturális műsorral köszöntötte a hatvan évnél idősebb CSEMADOK-tagokat. Telt ház előtt szerepelt a menyecskekórusunk, a tánccsoportunk stb. A közgyűlés után pedig azon leszünk, hogy minél előbb életre keltsük a színjátszó csoportot. A CSEMADOK járási bizottsága segít. SZEBELLAI ROZALIA, Királyhelmec, tőketerebesi járás: — öt éve vagyok tagja a CSEMADOK-nak. Falumban, Bélyben töltöttem ki a belépési nyilatkozatot. A Bodrogközi Népi Együttest vezetem, különben pedagógus vagyok. Ennyit röviden magamról, a munkámról. Most pedig következzenek közgyűlési tapasztalataim. Több helyi és általános érdekű probléA képen balról: Kovács László, Szebellai Rozália, Ignác István, Patassy Lászlóné, Barossá Katalin, Vámos Lászlóné és Bocskorás Bertalan mára számítottam. Mi „keletiek" a gondjainkat is magunkkal hoztuk. A vitában elhangzottak arról győztek meg, hogy szélesítenünk kell helyi szervezeteink kulturális tevékenységét. A dalolóson, táncoláson, színjátszáson kívül számos fontos dolog van még. És még jobban be kell vonnunk a fiatalokat a kulturális munkába. Érdeklődési körük szerint kell csoportösítanunk őket. Ha jól emlékszem, a vámosfalusi küldött beszélt erről. Náluk már egyáltalán nem gond összehozni a fiatalokat. És ami a legfontosabb, meg tudják tölteni tartalommal a klubdélutánokat. IGNÁC ISTVÁN, Tornagörgő, rozsnyói járás: — Az almási szövetkezetben dolgozom mint agrármérnök, de Görgőn lakom. A helyi szervezet elnöke vagyok. Szemem, fülem nyitva tartottam a közgyűlésen. örültem a sok fiatal arcnak. Ez jó jel. Úgy kell foglalkozni velük, hogy együtt tudjanak élni szervezetükkel, A felszólalásokból azt vettem ki, hogy például_a taglétszám állandó növelése mellett^ Hét terjesztése is rendkívül fontos. Ha hazatértem, mindjárt javasőlni fogom, hogy a vezetőségi tagok helyi és járási szinten fizessenek elő a Hétre. A helyi szervezetek is előfizethetik a lapot legtevékenyebb tagjainak. Azt is közgyűlési tapasztalatként viszem magammal, hogy a helyi szervezetek csupán a feltételek figyelembevételével fejthetnek ki eredményes tevékenységet. És nagyon helyeselném, ha például kertészkedők csoportja is működne a CSEMADOK égisze alatt. S a vámfalusiak nekem is megmozdították a képzeletem a klubmozgalmukkal. BARASSÓ KATALIN, Tornaija, rimaszombati járás: — Az újra megalakult énekkart vezetem. Kórusunk negyvenhárom tagú. Helyi szervezetünk taglétszáma kétszázhatvan. Nekem személy szerint nagyon tetszett a közgyűlés megnyitó beszéde. Féltem a sablonos felszólalásoktól. Voltak ilyenek is, de nem ezek voltak a jellemzők. Azokat a felszólalásokat jegyeztem meg, amelyekben kérdések is megfogalmazódtak. Például: miért jelennek meg a hazai magyar szerzők művei alacsony példányszámban? Hetvenben élénkült meg helyi szervezetünk tevékenysége. Amikor Szőke István tanítót választottuk meg elnöknek. Betegsége miatt Kasza Kálmán került a helyére, aki ugyanolyan lelkesedéssel folytatja a munkát. Sajnos, nagyon hiányzik a művelődési otthon. Színdarabot ezért nem tudunk betanulni. Nincs hol előadni. A helyi párt- és állami szervek elismerően nyilatkoznak tevékenységünkről, aminek nagyon örülünk. Ugyanakkor több segítséget várnánk el tőlük. BOCSKORÁS BERTALAN, Szepsi, kassai járás: — Mindig érdekelt a színjátszás, az irodalmi színpadi és énekkari tevékenység. Hatszáz fős helyi szervezet elnöke vagyok. Nemrégen szakosítottuk tevékenységünket. Külön csoportba soroltuk az irodalmi színpadot, a színjátszó csoportot, a vers- és prózamondókat; az énekkart, az esztrád- és tánccsoportot, s egy harmadik csoportban folytatjuk a népművelési és a néprajzi gyűjtő munkát. A közgyűlés munkája arra ösztönöz, hogy tovább tökéletesítsük meglevő csoportjaink tevékenységét. A tenniakarással eddig sem volt baj. A Jókai-napokon öt kategóriában szerepelünk, s külön öröm számunkra, hogy a felnőttek kategóriájában is képviseli helyi szervezetünket egy vers- és prózamondó. S a továbbiakat már úgy mondom, mint a CSEMADOK kassai járási bizottságának elnöke. Szeretnénk a jövőben a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat kelet-közép-európai szintűvé tenni. Ez persze nem csupán rajtunk múlik . . . KOVÁCS LÁSZLÓ adjunktus, a nyitrai Tanárképző Főiskola magyar tanszékének tanára: — Közgyűlési benyomásaim? Néhány idősebb kultúrtársunk beszámolónak tekintette a vitát. Bizonyítani akarták, hogy dolgoznak. Az előremutató javaslatokat tartalmazó felszólalásokat jegyeztem meg. Például a Sidó Zoltánét. A vitából egyébként az derült ki, hogy míg a népművészeti tevékenységben vannak eredményeink, a népművelési munkában már kevésbé. A tudományos-ismeretterjesztő tevékenység még mindig elhanyagolt. Hiányoltam a néprajzi gyűjtőmunkáról szóló beszámolókat. Somorját kivéve talán nem is esett erről szó. A zsérei helyi szervezetben dolgozom. Országos hírű az énekkarunk, gyenge a színjátszó csoportunk, eredményes az olvasókörünk. Amit nem győzök hangsúlyozni, s erről a közgyűlésen is megbizonyosodtam, hogy csak a rendszeres, szívós munka vezet eredményekhez. A somorjaiak példáján felbuzdulva mi is létesítünk Zsérén néprajzi szobát. M. J. Prandl Sándor felvétele 19
