A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-03-26 / 12. szám

MÁRCIUS 28-ÁN ÜNNEPELJÜK ORSZÁGSZERTE A PEDAGÓGU­SOK NAPJÁT. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL SZERKESZTŐSÉGÜNK IS KÖSZÖNTI AZ ORSZÁG MINDEN NEVELŐJÉT ÉS ISKOLAI DOLGOZÓJÁT, S ÁLDOZATOS MUNKÁJUKHOZ EZÚTON KÍ­VÁNUNK NEKIK SOK SIKERT ÉS ERŐT, EGÉSZSÉGET. Holczer Ernő mérnök, az iskola igaz­gatója ^ A IV. C-ben a fa- és fémszerkezetekről tanulnak A forradalmi hagyományok szobája Talán mondanom sem kell, hogy a Luceneci (Losonci) Klement Gottwald Építé­szeti Szakközépiskola pe­dagógusairól van szó, akik — immár huszonöt esztendeje — ered­ményes oktató-nevelő munkát folytat­nak. Az iskola megalakulása óta eltelt huszonöt év alatt több mint kétezer magyar nyelvű építésztechnikust adtak az országnak, tehát mindannyiunknak. Az iskolába egyébként nem a leg­jobbkor érkeztünk, mivel a tanári kar éppen ülésezett. Arról kellett dönte­niük, hogy a negyvenegy továbbtanu­lásra jelentkező tanuló közül melyik ti­zenegyet ajánlják főiskolára. Hogy miért éppen tizenegyet ajánlhatnak? Holczer Ernő mérnök, az iskola igazga­tója később erről is felvilágosított ben­nünket. Vele azonban csak a gyű­lés után beszélgettünk. Ne vágjunk hát a történtek elébe I Hiszen a diákotthonokban tett láto­gatásunk sem lehet éppen érdektelen. Főleg azok számára nem, akik vala­melyik losonci középiskolában tanulnak majd tovább. Sajnos, minden egyes ta­nuló nem kaphat internátusi szobát, de — mint Lipták elvtárs, a diákotthon igazgatója elmondta —, a tapasztalat­lan elsősöknek igyekeznek a diákott­honban helyet biztosítani. S aki ezek­ben a szép, korszerű háztömbökben lakhat, minden bizonnyal elégedett. Még akkor is, ha gyakran nem éppen megfelelő a vízszolgáltatás, hiszen köz­tudomású, hogy Losoncnak nincs elég vize. Lipták elvtárs — hogy legalább a tisztálkodási problémákat megoldja — kutat ásatott a korszerű háztömbök előtt. A kút vize ivásra ugyan nem al­T NEVELNEK Ezekben a háztömbökben laknak a losonci középiskolások kalmas, mosakodni azonban nyugod­tan lehet benne. A diákotthon közvet­len szomszédságában van az étterem, ahol a losonci középiskolák diákjai reg­geliznek, ebédelnek és vacsoráznak . . . De most már visszatérünk az iskolá­ba, ahol azóta már bizonyára eldőlt a nagy kérdés, melyik tizenegy tanulót ajánlja az iskola igazgatósága tovább­tanulásra. — Túl sokan jelentkeznek tőlünk fő­iskolára — mondja Holczer Ernő mér­nök. — Az Iskolaügyi Minisztérium le­vele alapján csak a végzős tanulók 5—10 százalékát javasolhatjuk, ami azt jelenti, hogy az idén maximálisan ti­zenegy diáknak adhatunk „ajánlóleve­let". Nagyon sok jó tanuló van tehát, akit egyszerűen nem tudunk javasolni. Mivel építészeti szakközépiskola va­gyunk, azokat a tanulókat részesítjük előnyben, akik továbbra is a választott szakkal kívánnak foglalkozni. Például akad olyan tanuló, aki archeológiára jelentkezett; őt annak ellenére sem ja­vasoljuk, hogy négy éven át mindig tiszta egyes tanuló volt. A szabályok értelmében, persze, minden jelentkező­lapot elküldünk, a többi már az illető főiskolán múlik. Nemegyszer megtör­tént, hogy azt a diákot, akit ajánlot­tunk, nem vették föl, fölvették viszont a másikat, akit pedig nem ajánlottunk. Nem tudom, ennek mi volt az oka . . . Az iskola tanulóinak száma 470 körül mozog, nyolc magyar és hat szlovák tannyelvű osztályunk van. A tanárokat tehát úgy kell megválogatnunk, hogy mindkét nyelvet bírják, mivel mind a magyar, mind a szlovák osztályokban ugyanazok a mérnökök tanítanak. — Hány tanulót vesznek fel a kö­vetkező tanévre, tehát az általános is­kolák mostani végzősei közül? — Egész Szlovákiából összesen het­ven magyar tanulót veszünk fel, de csak kilencedikeseket. Felvételire száz­­ketten jelentkeztek. Mielőtt az épületbe beléptünk vol­na, feltűnt, hogy az iskolához egy újabb „szárny" épül. — Azt az épületrészt, az alapoktól a tetőig, már a mi diákjaink építették, — mondja az igazgató. — Több tíz­ezer brigádórát dolgoztak rajta. Az anyagot a Járási Építővállalat szállí­totta. Az új épületrészt a jövő iskolai év végéig át kellene adnunk, mivel speciális szaktantermeket akarunk léte­síteni. Tudniillik, szaktantermek hiá­nyában a meglévő segédeszközöket sem tudjuk kihasználni úgy, ahogy kel­lene. Van például egy kiváló examiná­­tor-gépünk, amelynek segítségével egy­szerre negyven tanulót lehet vizsgáz­tatni. Ezt a gépet egyszerűen nem tud­juk elhelyezni. Cipelni meg nem lehet ide-oda . . . Persze, az iskolának nemcsak prob­lémái vannak. A tanulók jelentős sike­reket érnek el például a sportban: legutóbb a Februári Győzelem tiszte­letére megrendezett röplabdaversenyt nyerték meg, s gimnasztikában is a járás legjobbjainak bizonyultak. A kultúra terjesztésében és népsze­rűsítésébe ugyancsak bekapcsolódnak, nagyon jól együttműködnek például a CSEMADOK-kal. Csák István, a CSE­­MADOK járási titkára gyakori vendé­ge az iskolának. S hogy 'dz az együtt­működés valóban sikeres és hasznos, az is bizonyítja, hogy a CSEMADOK XXII. járási konferenciáján elhangzott titkári beszámolójában Csák István az építészeti szakközépiskolának is kö­szönetét mondott a sokrétű segítsé­gért. Gondolom, az sem lehet érdektelen, hogy az iskola baráti kapcsolatot tart fenn a Salgótarjáni Madách Gimná­zium és Szakközépiskolával. — Ez a kapcsolat főként a mi szá­munkra hasznos, mivel magyar nyelvű szakkönyveket tudunk tőlük beszerezni. Ezek a szakkönyvek pedig nagyon jó segédeszközök a tanárok számára — mondja Holczer Ernő mérnök, s ezzel el is búcsúzik tőlünk: előadást kell tar­tania valahol Poltóron. Mielőtt az iskolától búcsút vennénk, mi még bekukkantunk néhány pillanat­ra a IV. C osztályba, ahol éppen Já­noska Pál mérnök magyaráz a fa- és fémszerkezetekről. Aztán megtekintjük a forradalmi hagyományok szobáját, ahol éppen az iskola névadója, Kle­ment Gottwald életéről és munkássá­gáról látható egy szép kiállítás. Látogatásunk során saját szemünk­kel győződtünk meg arról, hogy a lo­sonci építészeti szakközépiskolában va­lóban eredményes oktató-nevelő munka folyik. Régi iskolájukra a végzett diá­kok is szívesen gondolnak vissza, s ha történetesen erre járnak, útba ejtik az iskolát. A legutóbbi látogató például (február végén) Kurucz Ferdinand, Ko­­márno (Komárom) város főarchitektusa volt, aki az iskola első abszolvensei közé tartozik. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. . . VARGA ERZSÉBET (Prandl Sándor felvételei) | 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom