A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-10-11 / 31. szám
Presinszky Lajos: „E tárgyak nemcsak muieális, de eszmei-politikai értékek is" R égóta figyelmeztet bennünket a tapasztalat, hogy értékeljük a múltat és becsüljük azt a nemes fáradozást, ha népünk életének megítéléséhez segítséget nyújtó, régi és új adalékokat, egy-egy tájegység néprajzának szellemi vagy tárgyi dokumentumait valahol felkutatják és egy helyre gyűjtve igyekszenek megőrizni. Ilyen vonatkozásban érdemel nagy elismerést az a megfontolt és komoly társadalmi munka, amelynek eredményeként ez év október elején megnyílt a somorjai Honismereti Ház, tizenhárom kiállítási teremmel, több mellékhelyiséggel, 450 négyzetméteres területen. Presinszky Lajos e létesítmény körüli bokros teendők fő szervezője és eszmei irányítója kalauzol végig a termeken, amelyekben a befogadóképességet ugyancsak próbára tevő, mintegy 1500 értékes néprajzi tárgy büszkélkedik. A látvány lenyűgöző. A muzeális értékű, régi munkaeszközök, használati tárgyak nemcsak darabonként illusztrálják a múltat, de szakszerű csoportosításuk révén, egy-egy központi témakör kifejezői. Az egyik teremben például, az állattartáshoz, a másikban a házimunkához szükséges tárgyak csoportosulnak. A következőben a kender megmunkálásának bonyolult folyamatát idéző rokkák, guzsalyok, szövőszékek, fonalgomolyítók. önálló termet töltenek meg Csallóköz gazdag halászati hagyományának eszközei, a különböző hálók, a régi ladik, ugyanúgy e táj mesterségeinek, a teknőfaragásnak, nádfeldol gozásnak, a cipész, szíjgyártó és kovácsmesterségnek kellékei. A mezőgazdaságban használatos régi tárgyak is külön teremben sorakoznak: a vasborona, a szerelő rosta, a konkolyozó, a fakonstrukciós kapálógép. De van hóm bár a hagyományos kellékekkel és kocsiszín parasztszekérrel, csézával, lószerszámokkal, hömpölygővel, mázsáiéval és . . . Lehetetlen lenne felsorolni vagy közel hozni a sok és meghökkentően tömény szépséget árasztó, eredeti tárgyakkal teli kilenc kiállítási helyiség légkörét. A néma tárgyak sok újat mondanak a múlt falusi emberének küzdelmes életéről, sok újat, különösen az ifjúságnak. A Honismereti Ház egyik termében a város történetének írásbeli és tárgyi dokumentumai láthatók a közép- és későbbi korokból. De helyet kaptak a munkásmozgalmi és szocializmus építésének mozzanatait feltáró írásbeli és foto-dokumentumok is, és külön teremben sorakoznak Somorja szülöttének, Tallós Prohászka István, akadémikus festőművésznek alkotásai. Ezek a termek eltérő jellegűek a többitől, de tartalmukat tekintve szervesen kapcsolódnak a város és Felsö-Csallóköz néprajzi, szociográfiai, irodalom-történeti és művészeti hagyományainak régi és újabbkori történelméhez. így a megbontás helyett, inkább kiegészítik az előző termek tárgyi értékeit. A leglényegesebb, hogy a látogató ismerete a honról, így még sokrétűbb tudni- és látnivalókkal gazdagodhat a város és vidékének múltjáról és múltjából. Korunk honismereti házainak pedig elsődleges küldetése pontosan ez. A termeket járva, jó ideig nemcsak Presinszky Lajos, de a felesége is velem tart, aki legalább olyan otthonos az egyes tárgyak eredetét és általában a Honismereti Ház problémáit illetően, mint élettórsa De nem csoda, mert Presinszky Gizella, tanítónő is lelkes szervezője volt a gyűjtőmunkának. Sót gyermekeik Szonya és Csaba is sokat segédkeztek a ház körüli munkáknál, most is ott nézelődnek önfeledten. A nép ajándéka Presinszky Lajos a szép és értékes létesítmény alakulásának előzményeiről így tájékoztat; — Köztudott, hogy Felső-Csallóköz gazdag néprajzi hagyományokban. Ezért merült fel 1973-ban egy pedagógusokból és CSEMADOK-tagokból álló csoportban az a gondolat, hogy jó lenne a még meglévő szellemi, de főként tárgyi értékeket átmenteni a jövő nemzedékek számára. A gondolatot tett követte és Csiba László igazgatóhelyettes irányításával az iskola diákságán keresztül teremtődött meg a kapcsolat a szülőkkel. A gyűjtés a kezdeti időszakban ösztönös volt. A gyerekek hozták a különböző anyagokat, tárgyakat, később már híreket arról, hogy hol vannak olyan tárgyak, amelyeket, csak szállítási eszközökkel, esetleg meggyőzéssel szerezhetnénk meg. Ugyanis a Honismereti Ház (a Tallós-Prohászka művek egy részének kivételével) ajándék: a nép ajándéka. Jóllehet több tárgy muzeális értékű, s a múzeumok a számukra becses tárgyakat megvásárolják. így is, ahogy gyarapodott a néprajzi tárgyok száma a vele kapcsolatos gondok is megszaporodtak. Hamarosan felmerült, az anyagiak biztosításának szükségessége. Az illetékes szervek mindig megadták a tőlük telhető legtöbbet. Például a vnb megvá-Hl
