A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-08-09 / 24. szám
ľSEMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások Folyamatos és színvonalas tevékenység A CSEMADOK Rimavská Sobota-i (rimaszombati) helyi szervezetének Tompa Mihály Klubja körülbelül tíz éve folytat rendszeres tevékenységet. Megalakulása óta az irodalmat népszerűsíti, tagjai körében felolvasások, író-olvasó találkozók, irodalmi estek formájában. Ilymódon kiegészítője lett oz akkori Fáklya irodalmi színpadoknak, amelynek viszont az irodalom művészi tolmácsolása volt a feladata. A Tompa Mihály Klub első elnöke Izsóf Lilla tanítónő (ma a Banská Bystrica-i színház énekesnője) volt. A klub tevékenysége tartalmilag is gazdagodott, elsősorban a különféle vetélkedők révén. A klub a város egész CSEMADOK-tagságónak és ezen belül a fiataloknak ismeretterjesztő szakköre lett. Később átmenetileg hullámvölgybe került a klub. Ennek az volt az oka, hogy a vezetés minden terhe úgyszólván egyetlen személy vállára nehezedett. Bodnár Ilona dicséretére legyen mondva, hogy a folytonosság ekkor sem szakadt meg. A vezetőséget új, lelkes emberekkel egészítették ki és újra fellendült a tevékenység. Annak ellenére, hogy a klub nem rendelkezik állandó helyiséggel, ahol meghitt környezetben rendelkezésre állanának könyvek, folyóiratok, lemezjátszó, magnó, stb, a vezetőség célja így is a folyamatos tevékenység fenntartása és a színvonal biztosítása. A klub változatlanul az ismeretterjesztést, a dolgozók általános műveltségének gyarapítását, a fiatalok látókörének bővítését vallja küldetésének. Mindez a szocialista hazofiság és proletár internacionalizmus elmélyítésének jegyében történik. A klub minden rendezvényén megemlékeznek az időben akkorra eső jelentős évfordulókról, s ugyancsak foglalkoznak az időszerű politikai események ismertetésével. Hosszú lenne a lista, ha a jubileum kapcsán a klub eddigi minden jelentős akcióját fel akarnánk sorolni. ízelítőül hadd említsünk fel néhányat az 1975/76-os idényben megvalósult rendezvények közül: „Szellem és szerelem" — irodalmi összáilítás József At tilá verseiből; diavetítéssel kísért előadás Derkovits Gyula kommunista festőművész életéről és munkásságáról, dr. Püspöki-Nagy Péter előadása „Címereink világa" címen; Bige József budapesti népi zeneművész és hangszerszakértő előadása a régi hangszerekről és a rimaszombati kuruc tárogatóról; kirándulás Budapestre, mely alkalomból a klub tagjai megkoszorúzták a rimaszombati születésű Győry Dezső sÍFját; dr. Pőthe Imre és Kerti Antal előadása a mérgező anyagok káros hatásairól; csoportos részvétel Putra Ede képeinek helybeli kiállításán; „Mégis jön a tavasz" — irodalmi-színpadi műsor az ország felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére. Az őszi idény olyan irodalmi műsorral zárult, amely bátran nevezhető úttörő jellegűnek: Kurie Hona, a losonci járás legjobb versmondója „Káprázat" címmel önálló előadói estet tartott a klubban. Januárban Horváth Júlia tartott előadást Bartók „Cantata profana" című remekművéről, a továbbiak folyamán pedig Adóm Lajos társasatóneokat ismertető bemutatójára került sor. Bottá György költő szerzői estjére is sokáig emlékezni fognak a résztvevők. Az idei járási kulturális napok sikeréhez a klub néprajzi kiállítás szervezésével járult hozzá. Legutóbb a kuruc szabadságharc magyar-szlovák vonatkozásairól és a kuruc zenéről hangzott el sikeres előadás. Min látjuk, igen tartalmas, sokrétű a klub tevékenysége s még kiterjedtebb lehetne, ha nem kellene oly sok nehézséggel küzdenie (gyakori változás az elnök személyében, különböző okokból, helyiséghiány stb.). De tízévé: fennállása során így is színvonalas te vékeaységet fejtett ki, s ha az új művelődési otthon építése rövidesen befejeződik, helyiséggondjaik is megszűnnek. VERES JANOS Adóm Zsolt fevlélelei A CSEMADOK KB Néprajzi Szakbizottsága első kiadványának címe: .Néprajzi Közlemények“. Egy tervezett sorozat első köteteként 250 példányban jelent meg. Szemelvényeket közöl hazai magyar társadalmi gyűjtők folklóranyagából. A kiadványt tematikai sokszínűség jellemzi, valamint az, hogy egy írás kivételével teljes egészében adatokat közöl. Az anyag a Nyitra környéki szórva nymagyarságtól egészen Kassáig próbál ízelítőt adni folklórkincsünkből. Az írások színvonala meglehetősen ingadozó. Mivel azonban a kiadvány nem tudományos igényű, ilyen irányú elvárásokat nem is támaszthatunk vele szemben. FONTOS ÉS KEVÉSBE FONTOS Gágyor József neve jól ismert önkéntes gyűjtőink táborában — és nemcsak ott. Publikált munkájában húsz gyermekjátékot közöl a Mótyusföldről. Messzemenően egyetértek azzal, amit a szerző a gyermekjátékok szerepéről és jelentőségéről ír. Amit ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani, lehet, hogy vitatható, de szerintem mindenesetre különbséget kell tenni fontos és kevésbé fontos dolog között. A néprajznak — vagy a könyvnél maradva folklórnak — számtalan olyan területe van, amelyet még a jövőben is eredményesen lehet vizsgálni. Ugyanakkor vannak -olyan területei is, amelyeket már alig lehet kutatás tárgyává tenni. Az ilyen szempontnak érvényesülnie kellene a témaválasztásnál. Azért sem tartom szerencsésnek Gágyornál a témaválasztást, mert a Mótyusföldről már rendelkezünk egy gyermekjáték monográfiával (Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok). MIT TESZÜNK VIZSGALAT TÁRGYÁVÁ? Egy-két munkától eltekintve egész néprajzi kutatásunk a népi kultúra azon területeit teszi előszeretettel vizsgálat tárgyává, amelyek jellegüknél fogva leginkább és legkönnyebben megfelelnek a művelődési igények és a tömegszórakozás kielégítésére. Vagy mint a gyermekjáték esetében is, amelyben a gyakorlati felhasználhatósági érték maximális. A néprajztudomány persze nem merül ki a népszokások, a népzene, a néptánc és a népviselet reprezentálásában. Akár hogyan nézzük is, történettudomány, amely egy nép, illetve a nép egy rétegének múltját, fejlődésének törvényszerűségeit, műveltségének jellegét, alakításának szabályszerűségeit kutatja a maga sajátos módszerével. Ez a fajta néprajztudomány nálunk hiányzik — egykét kísérlete" leszámítva. Ismétlem; nem amár említett reprezentációs tOHDOmOH Etr KIADVÁNY UBÜSYrN jelleg szükségességét akarom kétségbe vonni, hanem a tudományos igényű néprajz hiányára szeretném felhívni a figyelmet. RÖVIDEN AZ ÍRÁSOKRÓL Negyvenegy kiolvasó és mondóka képviseli a csallóközi magyarság folklórját. Az anyag tetemes menynyiségét a néprajzi szakbizottság által a Tábortűzben megjelent felhívás nyomán gyerekek gyűjtötték. Ennek és később a népviseleti hagyományaink felgyűjtését célzó felhívásnak a sikere azt bizonyítja, hogy önkéntes gyűjtőinkre fokozottabb mértékben is támaszkodhatnánk, természetesen megfelelő irányítás mellett. Meg kell itt jegyezni, hogy pedagógusaink nagyobb része a legteljesebb közönnyel viseltetik népi hagyományaink kutatása és megőrzése iránt. Legsürgetőbb feladataink egyike, hogy ezt a paszszív hozzáállást megváltoztassuk. A kötet egyik legjobb írása Hemerka Olgáé. A koloni lakodalmas szokások plasztikus és hűséges leírását olvashatjuk tőle. Takács János egy lukanyényei adatközlő, Faludi János népköltészete repertoárjából közöl három balladát, kilenc balladás dalt és kilenc népdalt. Az előadott dalok és balladák meglepnek tiszta és régies stílusukkal. Párák Endre három írással szerepel a könyvben. Az egyik a .Temető néprajza és ezzel kapcsolatos történetek Damásdon és Lekéren" címet viseli, míg a másik ugyancsak erről a vidékről hiedelemtörténeteket tartalmaz. Harmadik írásában szintén erről a vidékről falucsúfolókat mutat be. Sajnos, a kiadvány három gyeng'ébb írása Párák Endréé. 1976-ban ugyanis szöveghűséget, szószerinti közlést számonkérni nem maximális követelmény. A .Temető néprajza" c. munkája klasszikus példája annak, ahogyan a témát nem szabad feldolgozni. A két tetszhalott-történet semmitmondó és általános. Nem reprezentálja a vizsgált terület e témára vonatkozó folklórját. Másik két írása jobb ennél, de azokban is előfordulnak ugyanazok a hibák. A .szvetlonosz"-ról és tudós kocsisr "SEMADCK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások 10
