A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-12-02 / 40. szám
naponta 9,5 tonna oldhatatlan anyag, 59,9 tonna kénvegyület (ebből 13 tonna szabad kénsav), a toxikus anyagok közül pedig 118 kg kénhidrogén, 345 kg szénkéneg és 561 kg cinkvegyület kerül a folyóba. Mivel a Kis-Dunának kevés a vize, az öntisztulási folyamat igen lassú, s az egyes káros vegyületek koncentrációja igen magas. A folyó felső — az elágazástól számított 15— 20 km hosszúságú — szakaszán a víz szennyezettsége negyedfokú, s ez mór a veszélyesen szennyezett vizek csoportja. A folyó vize természetesen a talajvizeket is jelentős mértékben megfertőzi. A Kis-Duna utón a Vág-Dunának van a legszennyezettebb vize. A Vág- Duna vizét a Vág folyó völgyében található ipari üzemek, elsősorban a papír- és cellulózgyárak szennyezik be. A káros anyagokat a Vág folyó gyűjti össze és vezeti el egészen a Csallóközbe, ahol a termőföldeken ezáltal komoly kórok keletkeznek. Még szerencse, hogy a Vág folyó öntisztulása sokkal kedvezőbb, mint a Kis-Dunáé, s így a Vóg- Duna vizének szennyezettsége csak (!) harmadfokú. A Csallóköz legnagyobb folyójának, a Dunának szennyezettsége másodfokú, s ez azt jelenti, hogy a jó vizű folyók csoportjába tartozik. Szennyezettsége csak a cukorrépa-kampány idején emelkedik. A Csallóköz ivóvíz-ellátásának és az ivóvíz minőségének kérdése szervesen összefügg a folyóvizek és a talajvizek szennyezettségének problémájával. Ezen kívül természetesen a geomorfológiai tényezők is közrejátszanak, amelyek az ivóvíz szempontjából nem a legkedvezőbbek a Csallóközben. A folyamsziget átlagos tengerszintfeletti magassága nem haladja meg a 130 métert, a termőtalaj alatti rétegek — ahol a talajvíz mozog — többnyire üledékes kőzetekből és agyagos homokból állnak. A talajvíz közvetlenül a termőréteg alatt — körülbelül 1,5—3 méteres mélységben — található, igen mobilis és szintjét nagy mértékben befolyásolja a csapadék mennyisége és a folyók vízbősége. Az ásott kutaknál mind a közvetlen, mind a közvetett fertőzés lehetősége fennáll. A szél a port, piszkot a kútba hordja, s gyakran nemkívánatos élőlényeket (patkányokat, békákat) is láthatunk a kút vizében. A közvetett fertőzés veszélye természetesen sokkal nagyobb. A talajvíz állandó mozgása révén az órnyékszékek, trágyadombok, temetők káros anyagai a kutak vizét megfertőzik. A rosszul szigetelt árnyékszékeket, trágyadombokat a lehető legsürgősebben meg kell szűntetni, s egyúttal bővíteni kell a csatornahálózatot. Nagyobb települések (Komárom, Dunaszerdohely, Nogymegyer) szennyvizeinek elvezetését a Csallóközben már kielégítően megoldották, de a kisebb s különösen a szétszórt települések — ezekből a Csallóközben sok van — csatornahálózatának kiépítése csak úgy valósítható meg, ha a településeket koncentráljuk. Véglegesen meg kell oldani a temetők kérdését is. A temetők valamikor a falvak szélén terültek el, de a nagymértékű fejlődés következtében bekerültek a falvakba, mert az új házak számára már csak a temetőn túl maradi hely. Mivel o talajvíz közvetlenül a felszín alott találhotó, nem tudnak kellő mélységű sírt ásni, s különösen esős időben vagy a folyók áradásakor a mozgékony talajvíz alómossa a sírokat és megfertőzheti a környező kutak vizét. Valamikor úgy oldották meg ezt a problémát, hogy dombra temetkeztek vagy mesterséges dombot építettek a temető számára. Az újonnan létesítendő temetőket feltétlenül a település határán túl kell elhelyezni, azon kívül figyelembe kell venni a talajvizek fő mozgási irányát is. A Csallóköz ivóvíz ellátásának megjavítása érdekében az utóbbi években számos konkrét intézkedés történt. A zilinai Geológiai Kutatóintézet Építészeti Osztálya több helyen kísérleti szondát épített. E szondák segítségével az ivóvíz mennyiségét és minőségét vizsgálják. Az eredmények azt mutatják, hogy a fúrt kutakban sokkal jobbminőségű és különféle ásványi sókban gazdagabb ivóvíz található, mint a hagyományos ásott kutakban. Ma már sok helyen — elsősorban a folyók, töltések közelében — működnek fúrt kutak a Csallóközben, Dr. SZABADI JANOS FOTO: KÖNOZSI bÉrite
