A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-11-18 / 39. szám

iEMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások JÓ PÉLDÁVAL, FÁRADHATATLANUL • • • Margit nénit és Zoltán bácsit na­ponta látják Samorín (Somorja) lakói. Nincs olyan család a városban, amely ne kerülne valamilyen kapcsolatba ve­lük. A fiatalok azért szeretik Margit né­nit, mert óvodás korukban ő fogta a kezüket s lecsókolta könnyeiket, ha fél­tek elválni az édesanyjuktól. Magam is láttam, amint szeptember első napjai­ban három csemetét is a karjára vett, babusgatta, simogatta őket, s egy­kettőre elcsitult a sírásuk. Az idősebbek pedig gyermekük vagy unokájuk eskü­vőjén, névadó ünnepélyén elmondott szép beszédért hálásak. Zoltán bácsi a városi nemzeti bizottságon dolgozik: kézbesítő. Aki pedig hivatalból nem találkozik velük, az az időről időre meg­jelenő plakátokból és a főtéren elhe­lyezett faliújságból láthatja, hogy jól működik a CSEMADOK helyi szervezete, s ehhez a Kása-házaspár lelkes mun­kája is hozzájárul. Margit néni már tizenöt éve vezeti, irányítja a szervezet életét. De ha nem segítené őt 'férje, fele annyira sem vehetné ki részét a társadalmi munkából. — Bizony nem csinálok belőle problé­mát, ha hazajövök s nem vár terített asztal — mondja Zoltán bácsi. — Tu­dom, Margit azon fáradozik, hogy mind­annyian szebben, jobban, kulturáltabban éljünk. — Már Nódasdon, házasságunk első éveiben szervezői voltunk a falu kultu­rális életének — mondja Margit néni. — Részt vettünk a szövetkezet megala­kításában s később, 1950-ben létrehoz­tuk a CSEMADOK helyi szervezetét. — Nem volt nehéz — egészíti ki Zol­tán bácsi —, a faluban egyedül nekünk volt rádiónk, esténként valóságos klub­­helyiséggé változott a szobánk. Körénk gyűltek a fiatalok. Én a sportszervezet elnöke voltam, ő pedig a CSEMADOK helyi szervezetéé. Sok-sok színdarabot játszottunk. A Sárga cserebogárban a feleségem játszotta a főszerepet. Egy­szer úgy elvágódott a színpadon, hogy még a vér is meghűlt bennem: azt hit­tem, tényleg meghalt. Pedig, csak élet­hűen alakította szerepét. . . — 1955-ben megszületett a fiunk — emlékezik Margit néni. — öt évig a családomnak éltem, de közben tanul­tam is. 1960-ban leérettségiztem és még ugyanabban az évben sikeresen vizsgáztam a komáromi pedagógiai iskolában. Közben Somorjára költöz­tünk. Abban az időben alig-alig működött a városka CSEMADOK szervezete. Csak néha-néha hallattak magukról. Bántot­ta ez a helyzet Margit nénit, hiszen a központi bizottságnak már akkor is tag­ja volt. Nem nézhette karba tett kézzel az egy helyben topogást. Munkához látott. Újjászervezte a színjátszócsopor­tot. Munkája nyomán fellendült a kultu­rális élet,.de a legnagyobb fejlődés az utóbbi öt évben tapasztalható. — Felosztottuk a kultúrcsoportot és egymás között a munkát is — mondja Margit néni. — Külön foglalkoztunk a színjátszókkal és külön az énekkarral. A módszer bevált, azóta újabb csopor­tok alakultak. Elsőnek a tánccsoportot említeném. Czingel Marika tanítja őket. Már egész szépen táncolnak. — De most megint problémánk lesz — szól Zoltán bácsi —, mert négy kis­lány elkerül a városból s három fiú ka­tonának megy. Kezdhetem elölről a to­­borozást. Ez a beszélgetés Kósáék ebédlőjében folyik. Kollégám villanófény mellett fel­vételeket készít, Margit néni meg-meg­­igazítja a frizuráját. Régi fényképeket nézegetünk. Rengeteg kitartó munka néma tanúit. S amikor önkéntelenül is kicsúszik számon a dicséret, szabadkoz­nak, hogy nemcsak őket illeti. — Az énekkarral például, amióta Pokstaller László vezeti, alig van gon­dom. Nem kell félnem, hogy felbomlik, sőt egyre jobb eredményeket érnek el. — Közkedvelt ember a vezetőjük — szól Zoltán bácsi —, szaktudással és emberséggel irányít. Tapintatos és na­gyon vigyáz, nehogy megbántson vala­kit. Pereg az emlékezés fonala, arról me­sélnek, hogyan alakult át a színjátszó csoport irodalmi színpaddá. — Négy évvel ezelőtt volt az első irodalmi rendezvényünk. Petőfi-estet tar­tottunk. Attól az időtől számítjuk az iro­dalmi színpad megalakulását. Itt sincs hiány szakképzett vezetőben. Zalabai Zsigmond éés Orosz Tibor hozzáértésé­ben mindenki megbízik. Az utóbbi idő­ben összegyűjtöttük a muzeális értékű tárgyakat, a városi nemzeti bizottság megvásárolt egy épületet, ott állandó kiállítást rendezünk belőlük. A tárgyak összegyűjtésével és konzerválásával kapcsolatos gondokat Presinszky Lajos vállalta. Gyökeres György pedig lefény­képezte a régi házsorokat s filmszalag­ra vette rendezvényeinket. Sokat foglal­kozunk az ifjúsággal. Kaptunk egy he­lyiséget a várostól, ahol klubot akarunk berendezni, de még egyenlőre nem találtunk megfelelő vezetőt. A férjem ugyan elvállalná, de jelenlegi munkája mellett nem volna rá ideje. — Az a gondolat foglalkoztat — mondja Zoltán bácsi —, hogy a gim­nazisták, akik a környező községekből ide járnak iskolába, ott találjanak me nedéket, amíg az autóbuszra várnak. Elsősorban könyvtárat rendeznénk be nekik, társasjátékokat vásárolnánk, el­beszélgetnénk velük, hogy ők hogyan képzelnék el a klub életét. Szívesen csinálnám, csak nehéz összeegyeztetni a társadalmi munkát a család érdekei­vel. — Bizony — sóhajt Margit néni —, ha nem segítene nekem a konyhában a fiam, a kerti munkáknál pedig a fér­jem ... így is sokszor csak éjfélkor ke­rülök ágyba. Mert nem hagyhatom rendetlenül a konyhát. A másnapi ebé­det is meg kell főznöm. De azért reggel fél hétkor már dalolva megyek végig az óvoda folyosóján, csodálkoznak is a kolléganőim eleget. így, a kölcsönös megértés, segítség révén kerekedik a családi összhangból társadalmi építő munka. S Margit néni vidám mosollyal köszöntheti a jegyes­párt, üdvözölheti az újszülöttet és simo­gathatja az óvodások buksiját. Estén­ként pedig szervezi, irányítja a CSEMA­DOK helyi szervezetének életét. Zoltán bácsi is ott segít, ahol éppen tud. A múltkori szüreti ünnepségre például egymaga négyszáz jegyet adott el elő­vételben. Segít új tagokat szerezni és a tagdíjakat rendezni. A kultúra fárad­hatatlan napszámosai ők. Életük nagy részét a népi hagyományok felelevení­tésére és ápolására fordították. Munká­juk nyomán sokoldalúvá vált a helyi szervezet tevékenysége, felvirágzott a kisváros kulturális élete. FISTER MAGDA Kontár Gyula felvételei NÖVEKVŐ IGÉNYESSÉGGEL A kosicei (kassai) járás legutóbbi CSEMADOK konferenciájának határo­zatában jelentős teret kapott az önte­vékeny művészeti munka és népműve­lés. A járási bizottság e konferencia határozatainak megvalósítása érdeké­ben különböző szakbizottságokat szer­vezett. Ezek közé tartozik a dramatur­giai szakbizottság is. A bizottság szeptemberi ülésén az öntevékeny színjátszó csoportok őszi­­tavaszi programjával foglalkozott, to­vábbá az irodalmi színpadok műsor­politikájával, a diákszínjátszás kérdései­vel, a jövő évi Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok szervezésének és ren­dezésének kérdéseivel, valamint az ön­tevékeny színjátszó csoportok és irodal­mi színpadok rendezőinek továbbképzé­sével. Ahogy a dramaturgiai bizottság ta­nácskozásán megtudtuk, — igényes feladatokat tűztek maguk elé a CSE­MADOK helyi szervezeteinek műkedvelő színjátszó csoportjai és irodalmi szín­padai. Csécsen Lovicsek Béla: Baj van a szerelemmel című darabját, Nagyidán Dávid Teréz: Lídércfény című művét vi­szik színpadra. Hasonló aktivitással ké­szülnek a műkedvelői évad megnyitásá­ra Ájban és Abaújszinán is. De ahogy a beszélgetés során kiderült, elég nehéz a bemutatásra kiszemelt daraboknak szövegkönyvét (műsorfüzetét) beszerez­ni. Tíz színműnek rendeltük meg a szö­vegkönyvét — mondta az áji csoport rendezője — de még egyet sem kap­tunk meg. Hasonló panaszt hallottunk az abaújszínaiaktól is . . . Minél előbb meg kellene oldani ezt a problémát, mert számos öntevékeny színjátszó csoportunk munkája éppen azért akadozik, mert nem áll rendelke­zésükre — megfelelő minőségű és meny­­nyiségű színmű. A felnőtt csoportok mellett a drama­turgiai bizottság sok gondot fordít az utánpótlás nevelésére, az iskolai szín­játszók munkájára is. Ennek eredmé­nyeként a járásban több helyen tevé­kenykednek eredményesen iskolai szín­játszók. Közülük első helyen kell emlí­teni a tornai általános iskola színjátszó csoportját; ez Szalacsyné vezetésével, most éppen Mikszáth—Hubay—Vargha: Beszélő köntös című darabját próbálja. Az irodalmi színpadok is egyre aktí­vabb tevékenységet fejtenek ki. Nagy­idán a Rákóczi-évfordulóra készülnek egy összeállítással; gerincét kuruc dalok alkotják. A szepsiek mai fiatal költők műveiből állítanak össze új műsort s ezzel az év végéig szeretnének szín­padra lépni. A dramaturgiai bizottság a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok tervével egyelőre csak nagy vonalakban foglalkozott, a konkrétabb munkára, el­képzelések megvitatására a bizottság következő ülésén kerül sor. Az öntevékeny színjátszás és az iro­dalmi színpadok színvonalának fejlesz­tése érdekében a közeljövőben több tanfolyamot, szemináriumot rendez a járási bizottság. A CSEMADOK kassai járási bizottsá­gának dramaturgiai bizottsága időben látott munkához oz idén, az igényesség növelésének szándékával; ez — remél­hetőleg — az eredményekben is meg­mutatkozik majd.-gs — A CITERA MESTERE Az alsólánci női éneklő csoport az utóbbi időben citeraszó kíséretében énekli a környék szép, hangulatos nép­dalait. Vagy két éve, hogy a csoport vezetői népi hangszeren játszó zenészeket ke­restek a faluban. Nagy Bertalan így ke­rült a csoporthoz. — Egy kicsit félve vágtam bele, mert az utóbbi évtizedekben csak nagyon ritkán került kezembe a citera. Első dolgom az volt, hogy egy új hangszert szerezzek. Ez sikerült is, Perbete község­ben vettem egyet. 3EMADCK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások 10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom