A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-10-15 / 35. szám
Főleg néhány hónapja, mióta ebédet is hordanak ki nekünk a szőlőbe. — Méghozzá mindig finom ebédet kapunk — bizonyítja Balga Ilona is. aki arról nevezetes a szüretelők között, hogy még csak negyvenkét éves, de már nagymama. Közben nemcsak az idő telik gyorsan, hanem a kannák meg a műanyagputtonyok is, amelyeknek elszállításáról egy kis szőlőművelő traktor gondoskodik. Hogy hová szállítja a teli puttonyokat, nem tudjuk, de azt látjuk, hogy nem messze a szüretelőktől mór épül az új bor „háza”, a szövetkezet korszerű pincéje és palackozója. A tulajdonképpeni pincehelyiség, ahol a borokat tárolják majd, már készen áll: negyvenkét darab — egyenként tizenegyezer ötszáz liter űrtartalmú — hatalmas, öntöttvasból készült hordó sorakozik egymás mellett és felett, egyelőre még üresen. A pincehelyiség fölött, a föld színén azonban meglehetősen nagy a sürgésforgás, hiszen az ide tervezett szórokozóhelyiségek falai még csak félig épültek fel. A hangulatra itt sem lehet panasz, a jó hangulat pedig kétségtelenül azt jelenti, hogy a munka is jó ütemben halad, hogy az itt dolgozó emberek elégedettek teljesítményükkel. A munkások o szövetkezet borát emlegetik, amelytől állítólag minden hajuk szála égnek állt, amikor megkóstolták. Ügy látszik, Csábon is vannak még rossz borivók . . . Az építkezésre egyébként Cibulya Márta kíséretében jöttünk, aki főként az ezermester Zatyko Pali bácsira hívja fel figyelmünket. Pali bácsi hetvennégy éves nyugdíjas, de még mindig nem tud meglenni munka nélkül: azt mondja, unalmas lenne úgy az élet. Különben Pali bácsi is régi jó ismerősünk, hiszen több mint tíz éve előfizetője lapunknak. A félig elkészült falak között még a Hét egyik kitépett oldalával is találkozunk, amint jobbra vagy balra libben — a szél akarata szerint. Vajon honnan, kitől került ide? Erre a kérdésre azonban nem kapunk választ. De ez nem is fontos. A fontos az, hogy a csábi hegyek alján régi ismerősökkel, barátokkal találkoztunk, otthonosan éreztük magunkat. Talán csak azért, mert szüretkor, az új bor ünnepén jártunk errefelé? VARGA ERZSÉBET (Prandl Sándor (4) és Kontár Gyula (1) felvételei nem dolgoznak, ók sem kapálnak addig, míg fel nem emeljük a bérüket. A negyediek? . . . Akiket szekeren hozattam ide?... Ez a hala érte? Hogy az a mennydörgés istennyila...! Majd ellátom én a bajukat! füstöl - gött pulykavörösen, majd a monoklis barátjához fordult. Légy szives, szólj át Somorjára a csendörparancsnoknak a nevemben, hogy küldjön ide pár embert mondta, azzal elviharzott. ♦ ♦ ♦ A dülöutat szegélyező akácfákra ragyogóan sütött a májusi nap. Sugara a zöldellő vetest es a fűben szétszórtan virító gyermekláncfű aranysárga virágait simogatta. A répaföld szélén, az árokparton ültek sorban a negyedi kapasok és izgatottan várták a fejleményeket. Hallgattak. Mindenki a saját gondolatavai volt elfoglalva. A hallgatag csendben csak a tücskök ciripelése hallatszott. A gondolattermö csendben legtöbb jüknek az forgott a fejében, hogy most, amikor végre munkához jutottak és felcsillant előttük a remény, hogy kereshetnek valamit a családjuknak, tétlenséggel töltik az idejüket. Többen félelemmel gondoltak a sztrájk következményeire is. Nem lesz ennek jő vége mondta szemlesütve egy nagybajuszos ember. - Amondó vagyok, hogy gyerünk kapálni, mert nem lesz ennek jo vége, emberek . . . Feltapaszkodott es megfogta a kapanyelet. Néhányon követtek a példáját. Ne féljen maga attól, tata! szolt ra egy nyurga fiatalember. Ilyenkor mar nem kapnak egykönnyen napszámost ... es mire összehajkurásznak okét, addigra a répát megfojtja a gaz. Meg aztán ezért a bérért senki sem jön ide . . . Azt mondom én, emberek, ha a béresek meg az idevalósi zsellérek beszüntették a munkát, mi sem hagyhatjuk őket cserben. Az érvelés meggyőzően hatott: a nagybajuszos es a többiek visszaültek a helyükre. fovabb varakoztak. Nem kellett sokáig várakozniuk, jött a bérlő nagy veresen, ordítva: azért fizeti őket, hogy itt lopjak a napot, s fenyegetőzött, hogy kihozatja a csendűröket és elviteti valamennyiüket. Néhányon tétova ijedtséggel felálltak és fogták a kapájukat, hogy munkához lássanak, de látva, hogy a napszámosok zöme nem mozdul, újból viszszaültek az árokpartra. A bandavezér a bérlő elé állt és előadta a kívánságukat, illetve a követelésüket: fejenként egy fertály búzával emeljék fel a bérüket, ami csekélység, de a bérlő még azt a követelésüket is visszautasította. Tudják meg ordította , hogy az eddigi bérüket sem fizetem ki, mert az egyesseg úgy szolt, hogy a napszamot csak a munka teljes befejezésekor kapjak meg. Akinek ez nem tetszik: le is ut, fel is ut! Azzal elviharzott. Nem kapjuk meg a bérünket? . . . Még azt sem, amit mar ledolgoztunk? . . . Mit viszünk haza a családnak. Hosszabb tanakodás, feleselés es veszekedés után mégis úgy döntöttek, hogy folytatják a munkát . . . ♦ ♦ ♦ Délután kijöttek a csendörök és elvitték Sárközit, Kis Antalt meg Novák Károlyt. A nagy felfordulás után a bérlő irodájába hivatta egyenként a cselédeket és faggatta őket, hogy kik voltak a további felbújtók. Azok nyelve a keserűségüket, hallgattak. Később a bérlő belátta, hogy nincs értelme tovább feszíteni a hurt. Megfogadta a monoklis barátja tanácsát, semmi értelme ujjat húzni az amugyis elkeseredett emberekkel. Meg aztán az aratás is közelgett, a legnagyobb dologidő, szükség volt minden munkáskézre. Par nap múlva maga elé hivatta Mihalik Pistát is, és közölte vele, hogy ismét munkába állhat. Természetesen nem holmi jószívűségből tette, hanem azért, mert tudta, hogy a Pista gyerek szorgalmas, jó munkaerő, mór épedig arra akkor, nagy szüksége volt. Mégis hogy csorba ne essék a tekintélyén közölte Pistával, hogy arra az időre, amig nem dolgozott, levonja a bérét. Pista makacskodott: nem o hagyta ott a munkát, hanem elbocsátották, amiről nem tehet, Így egy fillért sem vonhatnak le tőle. A bérlő elvörösödve dühöngött, csapkodott, majd ráförmedt a fiatalemberre, hogy ne ácsorogjon, hanem menjen dolgára, s abba is beleegyezett, hog nem von le semmit a fiú béréből. Bizonyítékok híján Sárközieket néhány nap múlva hazaengedték Somorjárol. Egy ideig munka nélkül tengődtek, mert a bérlő nem pártolta őket viszsza. Az őszi betakarítási munkák idején azonban, amikor szükség volt ismét minden munkáskézre, a bérlő is leszállt a lóról és szoba állt velük. ♦ ♦ ♦ Az a sztrájk s a hasonlóak Csallóközben és másutt az országban bar nem hozott akkor valami látványos sikert, de már az is eredménynek számított, hogy tudomásul kellett venni minden kizsákmányolónak, milyen nagy erővel áll szemben. Az igazi kibontakozást csak a felszabadulás hozta meg, előtte azonban még végigsepert a tájon és eqész Európán a fasizmus, és a második világháború. DUSEK IMRE 13
