A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-23 / 33. szám
is. Ilyen o Csükerész, amely 1186 méter magas. A Gömör-tornai-karszt egyik legszebb része a Szádelöi-völgy. Magam is bejártam néhányszor ezt a 300 méter mély, hatalmas szurdokot, hallgattam a mélyén rohanó jéghideg vizű patak zuhogását, s néztem a magasba szökő mészkőfalakat, amelyek annyi méltóságot árasztanak maguk köré, hogy az ember akaratlanul is suttogóra fogja a hangját előttük. A völgy keletkezését így mondja el egy rege: Mikor még Zeusz le-leszállt az Olümposzról, hogy az emberek leányaival enyelegjen, történt egyszer, hogy az ördög is kedvet kapott ilyesfajta kalandra. Gondolta magában, felnéz leánykérőbe. Úgy bedurrantott apja kovácsműhelyébe, hogy megrepedt tőle a hatalmas hegy ... A továbbiakból megtudjuk, hogy az ördög szerzett magának feleséget. Ez később látni kívánta az anyját. Az ördög felhozta feleségét az alvilágból. De amikor indultak volna vissza, az ördög anyása is velük akart menni. Hiába kérte az ördög, hogy maradjon, az öregasszony nem hajlott a jó szóra. Erre az ördög nekihajtott a hegynyílásnak, és a több száz ölnyi szakadék szélén megkérdezte az anyósát: -Mehetünk, anyósom?« -Mehetünk, vőmuram« mondta az anyós. Az ördög nekihajtott a sziklafalnak. A szekér nyomai ma is láthatók — így az itteni emberektől a rege. Ha valaki megkérdi, mi az a kél, párhuzamos vonal a sziklafalbon, azt válaszolják: „Az ördög útja. Arra vitte le az anyósát ar pokolba." Más regék és mondák is fűződnek e csodálatos völgyhöz. Ilyenek a „Rege a hun királyfiról", „Rege IV. Béla királyról", az „Urak eregetője", „A cukorsüveg”, „A megkövesedett pásztor“, a „Túrókő” s más mondák és regék, amelyeket a nép költött a történelem során a Szádellői-völgyről és a három fennsíkról, s amelyek még ma is élnek, olyan tisztán, mint az itt fel buggyanó források. Hogy még egy keveset a regéknél időzzek: Szádelő és Szoroskő között, nem messze Tornagörgőtől a fennsík oldalából fehér ökölhöz hasonló óriási szikla áll ki a hegyből. Galamboskő a neve. A rege szerint IV. Béla királyunk a tatárok elől menekülve alatta pihent meg, s az ott fészkelő galambok tojásaival, húsával csillapította éhségét. Azóta hívják a sziklát Galamboskőnek. így nyugat felé haladva a Galamboskő utón az ember felér a Szoroskőre, amelynek egyik oldaláról a Körtvélyesivölgyre látni, a másik oldalán meg Krasznahorka vára áll büszkén, dacolva a századokkal. Ha száraz az idő, akkor Szorosköről nem Krasznahorka felé indulok, hanem nekivágok a Szilicei-fennsíknak. Mert esős időben legfeljebb ha Rakattyáig, vagy jobb esetben a Feketefűzig lehet eljutni autóval. A Gyökerréti-tóig azonban semmiképpen. De most nyugodtan nekivágok az útnak. Hetek óta tart a szárazság, s itt a fennsíkon ez kétszeresen érezhető — még gomba se nő. Csak a szalmavirág tüskéi világítanak ezüstös színben a legelők őszt sejtető füvei között. Mély töbrök *— óriási, tölcsér alakú horpadások — között visz az út; százados tölgyek, bükkök állnak sóhajtásnyi távolságban egymástól és fehérkérgű nyírfák. Tiszta, szép időben ide látszanak a Tátra havas ormai. Gazdag a Szilicei-fennsik állat- és növényvilága. Egyik értékes ritkasága a kakaskandikó (Erythronium dens canis), amely a borzavai sziklák közt nő, de találni itt kökörcsint is tavasz végén, ez igen ritka és védett virág manapság. Ősz idején pedig kikericsek virítnak kéken és lilán a smaragdzöld réteken. Mind, mind csupa ritkaság, olyan érték, amelynek védelmét éppen ideje volt intézményesen biztositani. Ha Szilicén áthaladok, az út Gombaszögnél érkezik le a Sajó völgyébe. A túlsó oldalon a Pelsöci-fennsík meredek oldalára látni. Oda még outóút nem vezet fel. Gyalogolni kell annak, aki meg akarja csodálni szépségeit. Többször megjártam gyalog Szalóctól az utat a tetőre. Muflonok, szarvasok, vaddisznók után mentünk, vagy csak járni egyet az őszi napfényben. A Szilicei- és a Pelsőci-fennsíkok között egyetlen lényeges különbség van: az előbbin van víz, az utóbbin, vagyis a Pelsöcin nincs. De vadban ennek ellenére nagyon gazdag. A már említett állatfajtákon kívül hiúzt, vadmacskát is találni szép számmal, s időnként farkas is előfordul... Sok kedves és szép élményem fűződik ehhez a fennsíkhoz is, akárcsak a szemben levőhöz. Ide nem ér fel a lárma, a zaj, itt nem hallani az autók dübörgését, itt az ember még azzal a természettel találkozik, amelyet korunk szenny-áradata még nem ért el. De elérhetett volna. Szerencsére a törvénybe foglalt szigor őrzi és óvja ma már tisztaságát, nagyszerűségét. Az európai ritkaságú sziklabarázdákat, víznyelőket, forrásokat, szakadékokat, száraz völgyeket és vakszurdokokat, amelyekhez foghatót legfeljebb Dalmáciában és a Francia karsztvidéken találhatni. Ezért kell óvni és őrizni ezeket a fennsíkokat. A természet évmilliók során nyerte el mai formáját. Az évmilliók mellett elenyészően kicsi az az idő, amióta az ember beavatkozik a természet rendjébe. De ez a kicsi kis idő elég volt arra. hogy felbecsülhetetlen pusztítást vigyen véghez. Szinte pótolhatatlanok a veszteségek. Sajnos, egy kicsit későn jöttünk rá, hogy magunk alatt vágjuk a fát, amikor a természet rendjébe könyörtelenül beleavatkoztunk. Itt a Szilicei-fennsikon a töbrök és a halkan susogó tölgyek között azonban úgy tűnik, hogy még nincs későn, még van némi esélyünk arra, hogy valamit helyrehozzunk abból, amit elődeink tönkretettek. S a Gömör-tornai-karszt védetté nyilvánítása újabb lépéssel növeli esélyeinket. GÁL SÁNDOR A szerző felvételei 7
