A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-20 / 51. szám
POLTAR A költő álmodik. S hogy ne öncélú legyen álmodása, képzeletének legszebb szülötteit továbbadja másoknak. Továbbadja, hogy szebbé, örömtelibbé tegye az emberek életét. A köztudatban úgy él a költő, mint versíró, szavak és rímek mestere. Ezúttal azonban nem versírásról, egészen másról lesz szó. Olyan költészetet mutatok be olvasóimnak, amelyet nem a könyvek lapjain, nem is az újságok hasábjain kell keresnünk. Még csak keresnünk sem kell, hiszen mindenhová elkísér bennünket: ott lesz karácsonyi és szilveszteri asztalunkon, csendüléséveí köszöntjük az új esztendőt, s zenéje bizonyára gyakran hangzik fel a hétköznapokon is. üvegbe-álmodott, tiszta csengésű poharakba vésett költészet ez: líra, amelynek nincs szüksége tolmácsra, a világ minden táján megértik és méltányolják. Közép-Szlovákia üveggyáraiból indult hódító útjára, s szépségével az összes földrészeket meghódította. „A világ minden országába exportálunk" — olvassuk a poltári üveggyár műhelycsarnokának egyik feliratát... Álljunk meg itt, a forró kemence mellett izzadó üvegfúvók között, ahová Mikulás Cíz, a Közép-Szlovákiai üveggyárak nemzeti vállalat képzőművésze kíséretében jöttünk. Hamarosan megtudjuk, hogy az olvasztókemence hőmérséklete 1100 celziuszfok. A kemencéből izzó, folyékony állapotban kikerülő üveget fújják, öntik, vagy ollóval darabokra vágják s henger alakúra nyújtják a mesterek. A képlékeny, könnyen formálható alapanyag néhány másodperc alatt pohárrá, vázává, korsóvá, hamutartóvá vagy üvegtállá változik az ügyes kezek alatt. Ezután a termékek az úgynevezett hűtőkemencébe kerülnek, ahol lassan, fokozatosan hűtik le őket, nehogy szétpattanjanak, összetörjenek. — Az üveggyártásnak Közép-Szlovákiában évszázados hagyományai vannak — fordulok Cíz elvtárshoz. — ön bizonyára nagyon sok érdekes dolgot tudna mondani az üveghuták történelméből ... — Igen, az üveggyártás nálunk több mint hatszáz éves múltra tekint viszsza. Az első hutát még 1350-ben alapították Sklené Teplicében. Ez az üzem még természetesen kis kapacitású volt, s csak a királyi bányavárosok — Kremnica (Körmöcbánya), Banská 5tiavnica és Banská Bystrica — számára termelt. A következő évszázadok folyamán mintegy hetven üveghuta kezdte meg működését. Sok közülük hamar megszűnt, de például az utekáci gyár, ahol 1787-ben kezdődött meg a termelés, máig is üzemel. A mi vállalatunkhoz négy üzem tartozik: a legnagyobb és legkorszerűbb közülük a poltári. De engedje meg, hogy megajándékozzam vállalatunk jelvényével, amelyet minden gyártmányunkon megtalál. A jelvény közepén egy kehely alakja látható: ez vállalatunk szimbóluma. Ä kehelyben elhelyezkedő négy levél négy üzemünk — Poltár, Zlatno, Katarínska Huta és Málinec — jelképe. A levelek között látható négyágú csillag pedig az exportot szimbolizálja. — A hazai üzletekben nagyon nehezen kaphatók az itteni üveggyárak termékei. Mi ennek az oka? — Az összes igényeket a legjobb akarattal sem tudjuk kielégíteni. Külföldről is rengeteg megrendelést kapunk, s termékeink hetven százalékát exportáljuk. — A nyersanyagot honnan kapják? — A legfontosabb alapanyag, a homok hazánkban bőségesen megtalálható, de importálunk is. — Milyen új termékükkel találkozunk a karácsonyi piacon? Készítenek meglepetést a vevők számára? — Ez egyelőre maradjon titok. Állunk a forró olvasztókemence mellett, figyeljük az üvegfúvók munkáját, amelyet szavakkal lefesteni szinte lehetetlen ... Aztán a csiszolóműhelybe lépünk. A nyers ólomkristály vázák, korsók, tálak, poharak, hamutartók az itt dolgozó ügyes munkások keze alatt alakulnak tovább, itt kapják szemet gyönyörködtető díszítésüket. Ehhez a munkához nagy kézügyesség szükséges, s a gyárba kerülő fiataloknak bizony sokat kell tanulniuk, hogy jó szakemberekké váljanak. A poltári üveggyárban szakemberekben nincs hiány, hiszen az itt dolgozó fiatal munkások korszerű üvegipari szaktanintézetben C~\J\ képezhetik magukat. A tanulmányi idő L-Jv három év. Aki ide jelentkezik, s szere-
