A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-11 / 41. szám
AGAS TATRA A Magas-Tótra, természeti szépségeinknek legragyogóbb gyöngyszeme, évről évre egyre több látogatót vonz, bel- és külföldről egyaránt. A csúcsok, a völgyek, a tavak szerelmesei minden évszakban ezrével keresik fel Szlovákia legszebb hegységét, és ez természetesen megköveteli, hogy növekedjenek az Idegenforgalmi berendezések, fejlődjenek az üdülőtelepek, sőt hogy újak is épüljenek. Tatranské Matliarétól (Madárházától) Csorba-tóig valamennyi üdülőhelyen lázas építkezés folyik. A korszerűen berendezett szanatóriumokban sok ezer beteg nyeri vissza egészségét. A Magas-Tótra nem hivatalosan, de hivatalosan is elismert központja, „fővárosa" Stary Smokovec (Otátrafüred). Ide kapaszkodik fel Poprádról a villamos vasút, s innen ágazik nyugatra, Csorba-tó telepre és keletre Totranská Lomnlcára (Tátralomnicra). Stary Smokovec természetszerűen lett a Magas-Tátra központja, hiszen ez az üdülő volt a Magas-Tátra lábainál az első település, melynek alapjait mintegy 180 évvel ezelőtt rakták le. A Magas-Tátra geológiai szempontból különleges képződmény a Nyugati-Kárpátok vonulatában, hiszen minden átmenet, előhegységek nélkül emelkedik1- úgyszólván szigetként a magasba. A kedvezőtlen természeti feltételek miatt még akkor sem alapítottak a hegység lábánál, vagy mondjuk ölében településeket, amikor lejjebb a Szepességen és Liptóban gazdag, virágzó varosok voltak. Szlovákia benépesítésének történelem előtti időszaka a paleolit korszakba tehető, de a Tátra ekkor még lakatlan volt. A kutatók megállapították, hogy a Magas-Tátra szűkebb területén nem élt a paleolit korban ember, de az alsóbb fekvésekben levő mészkőbarlangokban rábukkantak barlangi medve nyomára, sőt találtak a paleolit kor emberének szerszámaiból, csontjaiból is leleteket. Ezek az ősemberek főleg a Demönová, a Lucivná, a Poráé, az Aksamltka barlangokban éltek Liptóban és a Szepességben, A szlávok felbukkanása előtt kelták, markomannok, vandálok, sőt gótok, gepidák és longobárdok is eljutottak a Magas-Tátra alá. Az első állandó telepes a hegység körzetében a basztarnák harcos törzse volt, amely a Valeriónus (255 i. u.) és Dlocletlanus (295 I. u.) római császárok hadaival folytatott harcokban csaknem teljesen kipusztult. Kislomnic mellett egy töltést a nép még ma is „Római halomnak" nevez, alighanem itt zajlott le a légiók és a basztarnák között a döntő csata. (Maradékukat, mintegy százezer embert, Proleus császár a Duna jobb partjára telepítette át.) A szláv törzsek csak Jóval később, a VI. és a VII. században telepedtek le a mai Szlovákia területén és jutottak el a Magas-Tátra alá. Behatolni azonban nem mertek s hegységbe, vallásos félelmükben az Istenek hegyének tartották a Tátrát, amolyan szláv Olimposznak. Évszázadok peregtek le az idő homokóráján s a hegység érintetlenül állt büszke szépségében. A XII. században Indult meg a német telepesek bevándorlása a Szepességbe, amelyet ekkor még sűrű erdő — ahogy akkor hívták, a Tátra-erdő — borított. Ezt az egyik oldalon a Hernád és a Poprád folyó, a másik oldalon a Vág és a Gorám határolta. Hogy azonban volt átjáró a Tátra rengetegén azt a történelmi dokumentumok bizonyítják, amelyek szerint Béla király 1241-ben erre vonult vissza hadainak maradékával a tatároktól elszenvedett vereség után. Sok-sok évig tartott, míg a Tátra-erdő helyén termékeny vidéket teremtettek a telepesek. Az ember természetes ösztöne hajtotta őket, hogy felkutassák az ismeretlent, és ebben nagy része volt a sokféle növény, erdei bogyó, és gomba vonzóerejének. A vidék első felkutatói füvészek, gyökérgyűjtők, kenőcskészítők voltak. Feltételezhető, hogy az állattenyésztők Is új legelők birtokbavétele miatt egyre magasabbra hajtották nyájaikat, fel a Tátra alsóbb rétegeinek legelőire. Az északi erdőláncon túl nagyszerű negylfűveí benőtt legelőkre találtak, és a Juhsajtfeldolgozás, valamint a juhtúró-készítés első központja valahol a mai Stary Smokovec helyén lehetett. Persze nem hiányoztak a favágók, a szénégetők sem, sőt a kor betyórai, a „hegyi fiúk" is sokszor kerestek menedéket az erdősáv fölött, a Magas-Tátra lábainál. Üj hullámot jelentett a Tátra vidékének megismerésében az akkori aranyláz. A gyors meggazdagodás reményében nemcsak a környék lakói húzódtak fel magasabb régiókba, de messze idegenből Is jöttek ide kalandorok, főleg morvák, lengyelek, svájciak, németek, sőt olaszok Is. Hogy vágyaik valóra váltak-e, arról nem maradt sok feljegyzés, de még o XVIII. században Is sok értelmiségi adott annak a meggyőződésének kifejezést, hogy a Tátrában kimeríthetetlen kincsek rejlenek. így vélekedett pl. Bél Mátyás történész és geográfus, Georg Buchholtz evangélikus lelkész és Christian Generisch szepességi mlneralágus is. A XVI. század új korszakot nyitott a Tátra történetében, mert ekkor tudományos alapon kezdődtek a kutatások, melyekről sok feljegyzés maradt belföldi és külföldi tudósok tollából. Nekik köszönhető, hogy a XVI. század derekán a Tátra neve mellől eltűnt a „terra Incognita" jelzés, s a hegységet egyre többen látogatták. A liptói és Poprád völgyi településekről utak épültek, ezek azonban a hegység lábánál véget értek. Följebb csak pásztor- és vadászösvények vezettek. Két évszázadon át alig történt valami a Tátra felkutatására; az első részletes beszámolót csak a XVIII. században készítette Baltasar Hacqet, a lembergi egyetem professzora, aki 1788 és 1795 között keresztül-kasul bejárta a Tátrát. Azt írja, hogy a hegységet sűrű őserdő veszi körül s hogy az erdőség a hegység magasabb régióiban áthatolhatlan törpefenyő sávba megy át. Az akkori turisták számára csak a favágó kalibák, a hegyipásztorok kunyhói nyújtottak szállást s csak Itt-ott volt egy-egy elhagyatott menedékház, melyben meghúzódhattak a Tátra-járók rossz idő esetén. Az a terület, melyen ma Stary Smokovec fekszik, évszázadokon át szűzen és érintetlenül állt. A XVIII. század második felében épült Itt föl az első erdészház, s csak később, a század végén fedezte föl gróf Csáky István, a vidék tulajdonosának fivére, hogy az erdészház környéke gyönyörű hely kirándulások számára. Nővérének hozzájárulásával 1797-ben a mai Stary Smokovec helyén három faházot építtetett, s azután évről évre Itt töltötte családjával és legszűkebb baráti körével nyári szabadságát. Ez a szerény kis település a Sauerbrunn elnevezést kapta, s tulajdonosa később gróf Csáky Károly lett. Az új földesúr hamar felfedezte a tátrai levegő gyógyító hatását s rövidesen új épületekkel bővítette a telepet. Vendégházakat emeltetett, néhány fürdőt, kazánházat és gazdasági épületeket létesített, s természetes, hogy a kis telepen nem hiányozhatott a kápolna sem. Ekkor már nemcsak a Csákyak mogánvendégel Jártak föl Sauerbrunnba, de a helyi üdülő az arisztokrácia népszerű találkozóhelye lett. A kirándulók már feljutottak a vízesésekig, sőt nagy vadászatok alkalmával bemerészkedtek a Kis- és Nagytarpataki völgybe is. A hegyi gazdaság növekedett és ennek első Intézője alighanem a Kakas lomnicl vendéglő tulajdonosa volt. Az Idegenforgalom nyújtotta lehetőségek igazi felismerője azonban M. Raiss, a Csáh6t 18
