A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-04 / 40. szám
A TÁTRAI NEMZETI Ha Tatranská Lomnicáról (Tátrolomnicról) Poprád felé halad az ember az országúton, bafra a sötétzöld fenyők árnyékában szembetűnik a Tátrai Nemzeti Park igazgatósági épülete, jobbra pedig egy terjedelmes villa, a Tátrai Múzeum otthona. Már a múzeum bejáratánál meglepődve áll meg a látogató a Magas-Tótra történelmi korszakait szemléltető hatalmas falitérkép előtt. Az erdős, sziklás hegyvidék első lakói szószok voltak. A XIII. században telepedtek le itt, az uralkodók hívására. A Tótra ugyanis egykor koronabirtok volt, az idők folyamán azután a királyok jutalmul a nekik tett szolgálatokért elajándékozták hűséges udvaroncaik között. Vysné Hágy (Felsőhági) és Strbské pleso (Csorbató) még hatvan évvel ezelőtt is a Hohenlohe herceg tulajdonát képezte, és a Gerlochfalvi-csúcs lábánál elterülő havosi pásztortanyák és erdei majorok lakói Dirgarten bárót tisztelték urukként. Anynyi kárt talán sehol sem okozott hazánkban a magángazdálkodás, mint éppen itt, a Tátrában. Ott, ahol ma kopár sziklafalak mutogatják meztelen bordáikat, valamikor termékeny földdel takart hegyoldalok voltak, sudár fenyőkkel, terjedelmes bokrokkal, zöld pázsittal. Am ezt a pompás növényzetet kiirtotta a szász fadöntők szekercéje, a grófi birkanyájak lelegelték a füvet, $ a pusztító munkát aztán befejezték az erdőtüzek és a szálfadöntő orkánok. Az így lekopasztott termőtalajt pedig széthordták a szelek, elmosták a vizek, s a zöldellő dombok helyén csak megmászhatatlan sziklaszirtek maradtak. A természet oktalan és kíméletlen kifosztása iskolapéldáinak nyomait hordja magán a Magas-Tátra. Ma mór a Magas-Tátra egész kiterjedésében védett terület, természeti rezerváció, s a Tátrai Nemzeti Park alkalmazottai megfeszített erővel munkálkodnak a múlt bűneinek helyrehozásán. Ho valamely vidékről, mint védett természeti rezervácíóról hallanak olvasóink, bizonyos konkrét elképzelésük tárnod az ottani helyzetről. Tudni fogják, hogy csak a kijelölt ösvényeken járhatnak, nehogy összetapossák oz értékes és ritka növényeket, hogy nem tartózkodhatnak bárhol, nem rakhatnak tüzeket a réteken, mert elpusztíthatnák a nehezen felnevelt facsemetéket. Tudni fogják, hogy az erdők szárnyasainak és négylábúinak nyugalmát nem szabad zavarni, s ezért kerülni kell a hangoskodást. S hogy egyáltalán semmi olyat nem szabad és nem illik tenni a Tátrai Nemzeti Parkban, ami megzavarná a Nagy Természet ősi rendjét és békéjét. Ennyit bevezetőben, s most illene bemutatni a Tátrai Nemzeti Parkot. Egy számmal kell kezdeni, azzal, hogy területe 50 000 hektár, s ezzel Európa legnagyobb természeti rezervációja. Áthatolhatatlan erdőrengetegében húsz medve és háromannyi vaddisznó él, sőt néha a szürkefarkas is feltűnik a völgyekben. Magasan fönn, a havasok sziklaodúiban mintegy 800 zerge tanyázik. Közép-Európában ma már csaknem egyedül ez az állomány képviseli a kőszóli zergélt nemzetségét. Ä Tatranská Lomnica-i (tátralomnici) vadaskert négy bölénnyel dicsekedhet. A tél végével a Nemzeti Park kutatóintézetének dolgozói kivonulnak a legmagasabban fekvő völgyekbe. Bizony nehéz feladat várja őket; a mormoták életmódját tanulmányozzák, eddig még meg nem fejtett titkaikat igyekeznek ellesni. Ezek az állatok hét hónapig alusszák téli álmukat, s csak tavasszal ébrednek fel és jönnek elő rejtekhelyükről. De persze, a tavasz nekik is o szerelemről mesél. Ilyenkor távoli leánynézőbe is elmennek. Hanem az udvarlás, mellyel egymás kegyeit igyekeznek megnyerni, sokszor bizony inkább élethalálharchoz hasonlatos, mint enyelgéshez. Mialatt pedig a szerelmes mormotapárok mézesheteiket élik, játékos medvebocsok kergetőznek, hancúroznak a havasi réteken s a kárpáti erdők királyának, a szarvasnak finom piheszőrbe burkolt agancsa nő. Arrébb a sudár fenyők ágai között ritka madár neszez, fekete gólyafiókák fogadják csipogva vadászatról megtérő apjukat. Tudnunk kell, hogy a kőszáli sas után a fekete gólya a Tátra legnagyobb madara. Sajnos, kevés van belőlük, a Nemzeti Park egész területén mindössze két ilyen gólyacsalód fészkel.. . Viszont minden tátrai vadpatak partján otthon von egy igen érdekes szárnyas, a halászmodór. Ritkán rak látható helyen fészket, inkább a meredek vízpartok rejtett odúiban. A patak sebesen rohanó árjába villámgyorsan merül le, s úgy kapja el a meder alján élő vízibogarakat, apró halakat. Csodálatos világ a Tátrai Nemzeti Park világa. Mindenféle érdekes állatot, virágot, szépséget fedezhet föl itt a figyelmesen kutató emberi szem .., A Tátrai Nemzeti Park nemcsak az érintetlen természet védelmére jött létre. Dolgozóinak feladatkörébe tartozik az emberek, a látogatók védelme is. S ha önök történetesen a Magas-Tátrában töltik szabadságukat és lesétólnak a jól karbantartott, kényelmes hegyi úton a Skolnaté plesóról (Kőpataki-tóról) a Hrebienokra (Tarajkára), bizonyára eszükbe sem jut, hogy valami baj is érhetné önöket. Ez így is van, de csak addig, míg fegyelmezetten be-1. A Magas-Tátra madártávlatból 2. Csehszlovákia legmagasabban fekvő hegyi menedékháza; a Chata pod Rysmi 3. Strbské pleso (Csorba-tó) 4. A Skalnaté pleso-i csillagvizsgáló 5. A tátrai bércek őre: a kőszáli zerge 6. A Tátrai Nemzeti Park munkatársai pontos útjelző-táblákon jelzik a turistautakat hét 18
