A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-02 / 9. szám
Beckó vára A festőién szép, romantikus Vágvölgy egyik legszebb dísze, ékköve a beckói várrom. A mélyzöld színű, fürgén folyó Vág bal partján, majdnem Nővé Mesto (Vágújhely) városkával szemben, a földből hirtelen kiemelkedő meredek mészkőplatón büszkén, de komoran merednek az ég felé az ősi vár romos falai, üszkös tornyai. Az egykori gyönyörű lovagvár, mely valamikor fontos erődítmény volt, bevehetetlenül ellenállt az ellenség rohamainak, 1729-ben égett le. Azóta többször is tervbevették annak újjáépítését, de különböző nehézségek miatt arra nem került sor. Hogy mikor alapították a várat, azt a történészek nem tudták pontosan megállapítani. Anonymusnak, III. Béla király névtelen jegyzőjének krónikájából tudjuk, hogy a várnak már a honfoglalás idején fontos hadászati jelentősége volt. A névtelen krónikás feljegyzéseiből tudjuk azt is, hogy a várat állítólag egy Bled nevű lovag építette. Egy megőrzött legenda szerint a vár alapítója, úrnője, egy erőskezű asszony volt, más rege szerint pedig Stibor vajda kedvenc udvari „bolondjának“ tanácsadójának, Beckónak javaslatára építette fel a várat, mely később sasfészke, portyázásainak főhadiszállása lett. A nyitrai levéltárban talált feljegyzések szerint, 1228-ban, Jakab nyitrai püspök a Benedek-rendnek ajándékozta a várat, ami későbben Csák Máté tulajdona lett. A trencsénl kiskirály halála után Beckó vára a királyi korona tulajdonává vált. 1379-ben az uralkodó a várat és a hozzátartozó birtokokat hűséges segítőjének, Bánffy Miklósnak ajándékozta. Zsigmond király 1388-ban Beckót elcserélte; Bánffynak más várat adott, majd azt 1410-ben Stibor vajdának ajándékozta. Stibor Beckót szinte teljesen átépítette, hatalmas termeit királyi pompával rendezte be. Halála után fia lett a vár ura, kinek lánya csak úgy tudta örökségét megtartani, hogy 1437-ben Bánffy Pálhoz ment feleségül. 1599-ben a vidéken portyázó török seregek Beckó várát is megtámadták, hosszú hetekig ostromolták, de bevenni nem tudták. Ezért elvonultak. A Bánffy-család utolsó sarja, Kristóf 1646-ban hunyt el. A következő évtizedekben Beckó vára többször is gazdát cserélt. Üj gazdái azonban nem törődtek a vár karbantartásával, falai, termei alaposan megkoptak, míg végre a várat tűzvész pusztította el. Beckó várának alapítását, történetét szintén sok legenda övezi. Zsigmond király uralkodása alatt a zűrzavaros állapotokat Stibor vajda a maga javára használta ki. Több mint harminc vár ura volt, korlátlan hatalommal rendelkezett. A kiskirály udvarral vette magát körül, fényűzően, költekezőén élt. Országszerte híres lakomái, tivornyái napokig, a végkimerülésig tartottak. öntelt, nyugtalan természete volt. Rendszerint elhamarkodottan, meggondolatlanul hajtotta végre terveit, melyek legtöbbnyire károsak és ésszerűtlenek voltak. Királyi pompával berendezett udvarában egy Beckó nevű ember élt. Okos, meggondolt volt. Nem hamarkodott el soha semmit, kerülte a kergeségeket. pedig hivatalosan ő volt az udvari bolond, és az lett volna az eredeti feladata, hogy a vár urát és vendégeit mókáival szórakoztassa. Stibor szenvedélyes vadász volt. Vadásztársaival sokszor napokig az erdők mélyén barangolt, és különösen ha szép, fejlett szarvasbikát pillantott meg, míg csak el nem ejtette, kitartóan üldözte. Cimborái szívesen látogatták vadászatait, híres tivornyáit. Már késő ősz volt, az erdők fái lehullatták színpompás lombjukat, amikor Stibor vajda nagy őszi vadászatra hívta meg barátait, ismerőseit. A vadásztársaság már napnyugtakor indulásra készen a várudvarban gyülekezett, ahol a szakácsok útravalót, nyárson sült birkahúst készítettek, melynek fűszeres illata az egész udvart betöltötte. Többen az ügyes szakácsok munkáját figyelték, egyesek pedig kulacsaikat töltötték meg fanyar vörösborral vagy aranyszínű, gyöngyöző borral. A hajtók a vár urának pálinkáját szopogatták, zeneszó mellett énekelve várták az indulást. Éjfélre járt, amikor útra keltek. Csendben, libasorban haladtak. A mély csendet csak egy-egy kutya ugatása törte meg néha. A Vág partján haladtak. Az erdő szélén megálltak. — Tovább megyünk! — adta ki parancsát Stibor. Olyan vadászterületre megyünk, amerre ember már régen nem járt. Magasan járt a nap, amikor végre megálltak. A Vág partján, egy hatalmas mészkőszikla árnyékában telepedtek le. A tarisznyákból előkerült a kitűnő juhpecsenye meg a friss cipó, megebédeltek, jót húztak a zamatos borból, mely valamennyiüket jókedvre derítette. Még a fáradtságról is megfeledkeztek. Dalolgattak, beszélgettek, különösen Stibornak támadt szokatlanul jó kedve. — Arra volnák kiváncsi, hogy most hol van és mit csinál uralkodónk, Zsigmond király? — vetette fel váratlanul az egyik vendég. A kérdésre sokan próbálkoztak választ adni. Stibor azonban egyikkel sem volt elégedett. — No, neked mi a véleményed? Mit csinál most király urunk? — fordult a közelében ülő Beckóhoz, aki elgondolkozva, mintha az urak találgatásai nem is érdekelték volna, szótlanul evett, lassan faragva a csontról a húst. Néha-néha gunyoros mosoly jelent meg az arcán, melyről azt lehetett leolvasni, hogy a vitatkozókat nem tartja éppenséggel okos embereknek. Beckó ura felé fordulva azonnal válaszolt: — Azt hiszem, a feltett kérdésre pontos választ lehet adni. Dicső uralkodónk most, míg mi itt vitatkozunk, újabb adósságokat csinál! A talpraesett válasz mindenkinek tetszett. Jót nevettek rajta. Stibor öntelten veregette meg udvari bolondjának a vállát. — Nagyszerű, elfogadható válasz! Jó kedvedben vagy Beckó, és az eszed is kitűnően működik, mondj még nekünk valami okosat! Beckó sokáig szórakoztatta a vendégeket. Tréfáin, jó mondásain nagyokat nevettek, mindenki jól érezte magát. Stibor közben ismételten megveregette Beckó vállát, majd öntelten szólt: — Látjátok, ilyen okos emberrel nem mindenki dicsekedhet! Mutassatok nekem még egy ilyen okos embert! — No, majd én adok neki egy kérdést. Arra biztosan nem tud megfelelni — javasolta dicsekedve a nyitrai püspök. — Beckó, te okos ember vagy, legalábbis annak tartanak. Ha kérdésemre választ tudsz adni, bölcsnek nevezlek ki. Mondd meg, miért feszítették Krisztust a keresztre? Beckó gondolkozás nélkül válaszolt : — Egyszerű kérdés, egyszerű felelet! A zsidók minden hájjal megkent, okos emberek! Krisztust fölöslegesnek tartották. Azért, mert apja halhatatlan, örök életű. Ezért azt mondták, minek neki leszármazott, a fiára nincsen szükség... s keresztre feszítették. — Hát ez is okos, talpraesett válasz — mondogatták a vendégek. Stibor még büszkébb lett Beckóra. Mindenekelőtt azért, mert a nyitrai püspök eszén is túljárt, s az őt zsaroló főpapnak megmondta helyette a véleményét. Odaszólt hát hozzá: — Beckó, te valóban okos ember vagy, megérdemelnéd, hogy bölcsnek nevezzenek ki. ígéret is volt, de nem tudom, lesz-e belőle valami. De én megjutalmazlak! Kérhetsz tőlem bármit, minden kérésedet teljesítem. — Uram, régen ismerlek. Velem szemben még sohasem voltál bőkezű, ezért nem is kérem azt, amit szeretnék. A válaszon mindenki nevetett. Sti-A meredek sziklán épült sasfészek nyugati oldala 10 Eív.w. i
