A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-01 / 22. szám
Tóth Mihály hnb-elnök get teljes egészében ki tudtuk fizetni. A tagok átlagkeresete havi 2500 korona — válaszolja Machánné. — Szót fogadnak a férfiak? — Muszáj nekik is szót fogadni. Lehet, hogy eleinte furcsa volt, hogy nő adja az utasításokat, de ma már különösebb gondról nem beszélhetek. Amikor megválasztottak egy „jóakaróm“ (nő volt az illető), azt jósolta, hogy többet fogok sírni, mint enni, majd ő is tesz róla. - Még eddig egyszer sem sírtam. Bízom abban, hogy minden rendben lesz továbbra is. Az első negyedév mérlege ezt mutatja. Machánné mindössze negyvenéves és három gyermek édesanyja, amikor ebben az évben „összeházasodott“ hét Duna-menti szövetkezet és Machánnét át akarták helyezni az összevont nagy szövetkezet Nővé KoSariská-i (misérdl) központjába, a tagság ragaszkodott hozzá. Így a gútori szövetkezetnek továbbra is nő maradt a vezetője. A GÓLYA AZ OKA Gútorban, más falvakkal ellentétben, szép számban akad négy-öt gyermekes család. A gútoriak huncutkodva azt mondják nem csoda, hiszen ott kelepel a gólya a faluban. További érdekessége az, hogy a ma már műemléknek számító Árpád-Machán Gyuláné efsz-elnök kori templom tornya, ha nem isanynylra, mint az olasz pisai dómé, de szemmel láthatóan ferde. Mindent összegezve Gútort és környékét látni kell ahhoz, hogy értékelni tudjuk széltől és portól mentes jó levegőjét, de mindenekelőtt egyszerű, kedves lakói azok, akikre szívesen visszaemlékezik mindenki, aki egyszer meglátogatja. T. KASZA IDA Prandl S. felvételei A MŰHELY Zúgnak, kattognak, berregnek és zakatolnak a varrógépek a Nyugat-szlovákiai Termelőszövetkezet mlieőnói (tejfalusi) varrodájában. Tétován állok a nagy zaj közepette. Kendővel keretezett arcok, gyors, vékony ujjak, egyforma mozdulatok. Szólnék, de nem értem, hogy mit mond kísérőm, Zsilinszky Imre a varroda vezetője. A varrónők értik. Szájáról olvassák le a szavakat, a mondatokat. Akik egymással szemben ülnek, hasonló módon még beszélgetnek is munka közben. — Erzsi néni... Erzsi néni 1... — hallom jobbról is, balról is. Megértem végre, hogy Erzsi néni, azaz Ellenbacher Jánosné varrógépe mellett állok. Leállítja a gépét. Befűzi, megköti a cérnaszálat, s míg ujjai dolgoznak, dereka éppep csak hogy meghajlik. Végigsimít a varrógép lapján, mosolygós szemét rám emeli, és inkább önmagától, mint tőlem kérdi: — Mit is mondjak a varrodáról? Jó ötlet. A faluban kevés a munkaalkalom. Mindenki örült, amikor egy évvel ezelőtt munkát kapott itt, helyben ... Tudja, a családos anyák nem szívesen utaznak munkába Bratislavába, Somorjára ... Megigazítja fején a kendőt. Haján, ahol a kendő nem takarja, kékes meg. bordó pihék csillognak. Közben mellénk lép az egyik fiatal varrónő. — Erzsi néni a műhely anyukája ... Szóval olyan ... Mindenről tud, mindent elmond ... helyettünk is... A beszélgetést az udvaron folytatjuk, mert ott mégiscsak jobban értjük egymás szavát. — Ma is olyan munkakedvvel ülök a gép mellé, mint egy évvel Barátnőmmel és közös ismerősünkkel elhatároztuk, hogy hosszú idő után vendéglőben ebédelünk. Ugyanis üzemi étkezőbe járunk és gondoltuk, jólesik egy kis változatosság. Az úton titokban arra gondoltam, hogy most végre, egyszer magam is megbírálhatok egy nyilvános éttermet, mert eddig nem éppen a legjobbak voltak a tapasztalataim s másoktól is általában csak rossz véleményt hallottam a vendéglői kosztról, kiszolgálásról. Előzőleg hosszabb ebédszünetet kértem a főnökömtől, mondván, majd munkaidő után ledolgozom. Számítottam rá ugyanis, hogy lassú lesz a kiszolgálás, nem kapok mindjárt asztalt s így nem lesz elég a szűkösen kiszabott ebédszünet. Választásunk a legközelebb eső Palace Szálló emeleti éttermére esett. Miután leraktuk a ruhatárban a kabátunkat, kissé félve tekintettünk be a terembe. Bár még csak fél kettő volt, csodálkoztunk, hogy majdnem üres a terem, de ANYUKÁJA ezelőtt — magyarázza Erzsi néni. — A többiek nevében is csak azt mondhatom, hogy megtaláltuk a számításunkat. Még 1200 koronánál kevesebbet sohasem kerestem. A munkáról mit is mondjak? Műszálas melegítőket varrunk. Százat naponta. A munka mindig ugyanaz, csak a színek változnak, de azért nem unalmas ... — Ügy mondták, hogy a műhely anyukája... Mosolya bizonyítja, hogy nem haragszik ezért a jelzőért. Vállalja. Sőt, még el is mondja, hogy miért mondják róla. — Az az igazság, hogy az asszonyok között, a fiatalok mellett olyan otthonosan érzem magam. Gyermekem nincs, férjem Somorján a háztartási bolt vezetője, korán kel, későn érkezik, mire hazajön, már ülhetünk is a tévé mellé, beszélgetésre jóformán csak szombaton, vasárnap jut idő ... Itt meg a tízórai szünetekben megvitatunk mindent. Még a családi problémákat is, a tévé műsorát, a falu híreit... Olyan jó kollektíva alakult ki itt a műhelyben ... Erzsi néni magas, erős, negyven körüli asszony. Nem kellett megválasztani, így is a kis közösség vezetője. Még a sport is érdekli, egyetlen futballmérkőzés megtekintését sem mulasztja eí, akár a tévé közvetíti, akár a helybeli sportpályán játsszák ... Szívesen eljár a Vöröskereszt helyi szervezetének összejöveteleire, többszörös véradó, szívügye az önkéntes véradók toborzása ... — Milyen egy munkanap? — Elmondom, bár nem hiszem, hogy túlságosan érdekes. Háromnegyed hétre érkezem, átöltözök, hét óra előtt öt perccel ülök a géphez, Délután fél négyig dolgozunk. A munkából való kisebbvégül is rájöttünk, mi volt ennek az oka. Amikor beléptünk és kiválasztottuk a helyünket, első meglepetésként székkel kínáltak bennünket. Alig mondtuk ki a kívánságunkat, máris jött a káposztaleves és a gyümölcslé. Bevallom, nevettünk is egy kicsit, amikor még alig tettem a számba az utolsó kanál levest, ott termett a pincér és elvitte a tányéromat. De az igazi meglepetés az volt, amikor a leves után mindjárt jött a rántott hús majonézes salátával, a hús olyan forró volt, hogy nem lehetett rögtön hozzáfogni. Mindnyájan örültünk, hogy ilyen hamar megebédeltünk és a fizetést is elintéztük a főpincérrel, de meglepetésünket tetézte, hogy a vendéglátóipar dolgozói távozásunkkor kikísértek az ajtóhoz és elköszöntek. Bár előre készültem rá, hogy bírálatot írjak, ezt nem tehetem, mert igazán példásan elláttak bennünket és ezért csak dicséret jár.- P -Bírálat helyett dicséret nagyobb kikapcsolódást a tízórai szünet és a tornagyakorlatok jelentik. Ez szükséges, mert bizony jólesik felegyenesedni, kinyújtózni, mozogni. Sohasem feledkezünk el a tornagyakorlatokról. Azután hirtelen arról beszél, hogy az újságok, a folyóiratok cikkeit is megvitatják a munkaszünetekben. Elmondják egymásnak, hogy mi tetszett, mi nem tetszett. — A gépek zaját már megszokták? Kedvesen, anyásán oktatva helyreigazítja a kérdést. — Nem zaj az számunkra, hanem a varrónők legszebb muzsikája, mert ha zakatolnak a gépek, dolgoznak, keresnek a varrónők. És már el is köszön, mert hát az ő gépe csak áll, amíg beszélgetünk ... S míg hosszan nézek Erzsi néni után, aki a műhely anyukája, hallom a varrógépek zaját, a varrónők legszebb muzsikáját. Egyre erősebben szól, zeng, cseng. BENYAK MÁRIA június 1 - Nemzetközi Gyermeknep
