A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-27 / 17. szám
Hogy un tanuljunk Azok számára, akik most fejezik be tanulmányaikat valamelyik iskolán, lassan kezdődik a hajrá. Közeledik az iskolaév vége, nőnek a gondok. Ki ne szeretné sikeresen venni az érettségit vagy az osztályvizsgák akadályait. Persze, ahhoz, hogy jó jegyet kapjunk, ismeretekkel felvértezve kell állnunk a bizottság elé. Ismereteket pedig csakis kitartó tanulással szerezhetünk. Mióta ember él a földön, mindig tanul, tapasztalatokat gyűjt. Egy régi közmondás is azt tartja, hogy a jó pap holtig tanul. Ahhoz, hogy tudjunk, el kell sajátítani, meg kell tanulni az anyagot. Ezért szükséges, hogy megtanuljunk tanulni. Az első olvasásra furcsának hangzik, hogy tanulni is tudni kell, pedig így igaz. Éppen ezért néhány jó tanáccsal szeretnénk szolgálni azoknak, akik órákat töltenek a tankönyvek fölött, és nem tudják „bevágni“ az anyagot. Nagyon megnehezíti a tanulást az, ha valaki előítéletekkel kezd tanulni. Van olyan, aki azt állítja, hogy valamelyik tantárgy nem ül neki. Az biztos, hogy egyeseknek vannak közkedvelt tantárgyai, és vannak olyan tantárgyak is, melyeket nehezen sajátít el valaki. A tapasztalat azt mutatja, hogy a számunkra nehéznek tűnő tantárgyakat akkor tanuljuk, amikor még nem vagyunk fáradtak, amikor még jól oda tudunk figyelni. A rendszeres tanulás, ill. a rendszeresség a tanulás alapja. Ez pedig elképzelhetetlen a pontos időbeosztás nélkül. Kísérletek bizonyítják, hogy a fiatal legkönnyebben 8 és 11 óra között, valamint a késő délutáni órákban tanul. Ezért okosan cselekszik az, aki napi programját úgy állítja össze, hogy a tanulásra a „legproduktívabb“ órákat hagyja. Ez azt jelenti, hogy a fent jelzett időben minden figyelmet a tanulásra kell összpontosítani, persze, tranzisztoros rádió, magnetofon vagy netán televízió kísérete nélkül. Sokan abban a tudatban élnek, hogy zene mellett jó tanulni, és a rádió nyugodtan szólhat, nem zavarja őket. Ez helytelen elképzelés, mert a zene is elvonja a figyelem egy részét, 'arról nem is szólva, ha valaki tanulás közben a televíziót kapcsolja be, mely éppen érdekes futballmérkőzést közvetít. Említést tettünk a kedvelt és nem kedvelt tantárgyakról. Ha valaki nem szeret valamilyen tantárgyat, gondolkodjon el az ok felett is, hogy miért van ez. A valóság azt tükrözi, hogy minden tantárgynak megvan a maga vonzóereje, csak rá kell jönni az „ízére“. Az ilyen tantárgynak több figyelmet kell szentelni vagy olyan módon közeledni hozzá, hogy megkedveljük. Így például a- fizikát többen úgy szerették meg, hogy érdekfeszítő könyvet olvastak az űrutazásról, a zoológiát pedig úgy, hogy a televízióban figyelemmel kísérték az állatok életéről szóló adásokat. Bizonyára ismerik olvasóink a Flipper című tv-sorozatot, mely érdekesen tárja fel a delfinek világát. Az ilyen adások megtekintése közelebb visz bennünket a természethez, ill. a természetrajzhoz. Minden tantárgyhoz vezet valamilyen út, csak meg kell ezt az utat találni. Sokan arra panaszkodnak, hogy rossz az emlékezőtehetségük, nehezen jegyeznek meg valamit. Vannak olyanok, akik izzadva tanulják meg a matematikai képleteket és játszva elsajátítják a történelmi, irodalmi, biológiai ismereteket. Mindnyájan úgy vagyunk, hogy az egyik tantárgyat könynyebben, a másikat nehezebben tanuljuk meg. A tananyag megjegyzésének is megvan a maga metodikája. Amit nehezen jegyzőnk meg, ott igyekezzünk szemléltető eszközökkel dolgozni. Keressük a kapcsolatot a szóbanforgó tantárgy és a már meglevő ismereteink között. Megtörténhet az is, hogy valamit nem tudunk megjegyezni. Már belefáradtunk az állandó ismétlésbe, és még mindig nem tudjuk. Mi a teendő ilyenkor? Tartsunk rövid szünetet, és kezdjünk olyasmit tanulni, ami nem követel olyan nagy figyelmet. Amikor ezt megtanultuk, ismét szünet következzék, majd térjünk vissza ahhoz a tantárgyhoz, melynek tanulásától megfájdult a fejünk. Bármennyire is állítják sokan, hogy jó fekvőhelyzetben tanulni, mi ezt helytelennek tartjuk fiziológiai szempontból. Vannak olyanok, akik szívesen sétálnak tanulás közben. Olvasni ill. ismételni a tananyagot séta közben is lehet, viszont lehetetlen a jegyzetkészítés. Jó szokás, ha tanulás közben toll vagy ceruza van a kezünkben. Szólnunk kell arról is, hogy több tényező határozza meg a tanulás eredményességét. Egyik az, hogy jó kedvünk legyen (persze nem az alkohol hatása alatt), továbbá fontos a friss levegő. Nehezen tanulunk álmosan, éhesen, de akkor is, ha nagyon jóllaktunk. Ha tanulni kezdünk, próbáljuk kikapcsolni azokat a tényezőket, melyek elvonják a figyelmünket (például egy kedvelt fiú vagy leány). Ha valamit gyorsan megtanulunk, ill. a gyors tanuláshoz megteremtjük az előfeltételeket, több időnk jut a zenére, a sportolásra, sőt arra is, hogy a kiválasztott leánnyal vagy fiúval foglalkozzunk. Sorolhatnánk még tovább a gyors tanulással összefüggő tanácsokat. Szólhatnánk arról, hogyan készüljünk fel a vizsgákra, hogyan dolgozunk a lexikonokkal, a segédeszközökkel, a szótárakkal, mi a kollektív tanulás előnye és hátránya stb. Mivel a tanulás a személy egyéniségétől függ. és egyénenként változik, éppen ezért csak a legáltalánosabb tételekről beszéltünk. Mindenkinek saját magának kell tapasztalnia, vagy ha úgy tetszik, kitapasztalnia, hogyan tudja a legkönnyebben elsajátítani az egyre szaporodó tananyagot. Mint már említettük, tanulni is meg kell tanulni. —cs— LAZARO CARDENAS (szül. 1895. V. 21.) indián származású mexikói tábornok és polgári demokrata politikus. 1913 óta részt vett a mexikói polgári demokratikus forradalmi mozgalomban. 1930 óta a Mexikói Forradalmi Párt elnöke. 1934-től 1940-ig köztársasági elnök. Elsősorban a nemzeti burzsoázia és a középrétegek érdekeit képviselte. Nevéhez fűződik a vasutak és az olajmezök államosítása, valamint az agrárreform, amelynek során kétmillió hektár földet osztottak szét a nincstelenek között. \ nőknek választójogot adtak. Támogatta a spanyol köztársaságot Francóval szemben. Nagy része volt abban, hogy Mexikó az üldözött antifasisztáknak menedékjogot biztosított. Részt vesz a világbéke-mozgalomban. 1955-ben megkapta a Nemzetközi I pnin.hÁkArliint JEAN EFFEL (1908. II. 12.) — francia karikaturista. 1933-ban a baloldali lapok rajzolója. Nemzetközi hírnevet rajzsorozataival, politikai illusztrációival szerez. A gyermekességig egyszerű és naiv szatirikus rajzaival nagy erejű haladó politikai propagandát fejt ki, a francia közélet minden lényeges kérdésében hatásosan állást foglal és agitál. A l’Humanité állandó munkatársa. 1953-ban a Béke Világtanács aranyéremmel tüntette ki. 1968-bon Nemzetközi Lenin-békedijat kapott. SÍPOS JENŐ. 1920-ban született a Csallóközben, Somorján. Rendkívül kalandos fiatalság után került a Magyar Területi Színházhoz. Már gyermekkorában az utcabeli fiúkból színtársulatot szervezett, ahol ő volt a szerző, a rendező, de a főszereplő is. Aztán jöttek a diákévek, ahol mint szavaló tűnt ki leginkább. Utána a budapesti Tudományegyetem jogi karán tanult, közben kétszer is behívták katonának, hogy megjárassák vele a front poklait. A felszabadulás után ismét folytatta tanulmányait. De a szíve mélyén ott ápolgatta nagy tervét, hogy egyszer mégiscsak színész lehessen. Terve 1952-ben vált valóra, amikor ö is belépett a MATESH társulatába. A Tűzkeresztség Fuvarosa óta, a Csikós Gazdáján keresztül egészen a Csillagszemü asszony öreg parasztjáig egy sor kiemelkedő epizódszerepet játszott el. Nagy sikerre1 játszotta az Érdekházasság és a Bekopog a szerelem főszerepeit. Sipos Jenő nemcsak színész, hanem sikeres szerző is. Tíznél több mesejátékot és vígjátékot, egész sor egyfelvonásos vidám jelenetet irt. fiatalok
