A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-21 / 29. szám
A romantikus szépségű tdiari völgy. (Absolon L. felvételei) csodálatosan szép tengerszem tilkre csillog. Ez az elnevezés a régi néphitre és mondékra vezethető vissza, melyek szerint a Tátra tavai összeköttetésben Alinak a tengerrel. Tudományos alapja természetesen nincs ennek a feltevésnek. A hegység legnagyobb tava a lengyelországi oldalon van, a Wlelkl Staw, utána a Halastó, a Czarnl Staw és a ml oldalunkon a Csorba-tó. A Wlelkl Staw egyben a legmélyebb tó is, legnagyobb mélysége 78 métor, míg a Csorba-tó, melyet általában és helytelenül a Tátra legmélyebb tavának tartanak, ebből a szempontból csak a nyolcadik helyet foglalja el. A Magas-Tátrának ma már egyetlen glecsere sincsen, bár az egykori eljegesedés nyomai még számos helyen fellelhetők. Erre általában az eltűnt glecserek után maradt morénák utalnak, ahol pedig a havasi Jellegű völgyek alját nem borltja törmelék, ott a sziklák felülete Igazolja a glecsernslszolásuk nyomait. A Magas-Tétre azonban annak ellenére, hogy már nincsenek glecserel, óriáshegység Jelleggel bfr. Kopár gránitsztklákból álló merész alakban feltörő csücsal meredek sziklafalakkal emulkednek a magasba, és egymással többnyire szaggatott, élesen csipkézett gerincekkel állanak kapcsolatban. A magasan fekvő völgykatlanokat és lejtőket még sokhelyütt borítják hómezők, örök havat azonban már csak a mélyebb szakadékokban s a napfénytől rejtett völgykatlanokban találhatunk. A terepviszonyoknak megfelelően a tátrai tárák tehát tűlnyomérészt sziklatúrák, míg a hótárék a kivételek közé tartoznak — nem beszélve a téli Időszakról. A terep változatos alakulása folytán a tátrai túrák la Igen eltérő Jellegűek, kezdve a Járótáráktól egészen a VI. nehézségi fokkal Jelölt legnehezebb mászótűréklg. Azok a csúcsok, amelyek a hegység peremi részén emelkednek, többnyire laposabb lejtőkkel ereszkednek. alá a hegység tövében elterülő síksághoz. Erről az oldalukrúl az általában omladékokkal borított enyhe lejtésű lejtőkön az ormok minden különösebb nehézség nélkül Járva érhotők el. Természetesen vannak a hegység belsejében Is minden különösebb nehézség nélkül elérhető csúcsok, melyekre az átlagos turisták Is feljuthatnak. Ilyen például a Nagy-Morgás, a Kis-Viszonka, a Koncslszta, a Tupa, az Oszterva, a Hunfalvi-csúcs, a Furkota-csúcs, a csorbái Szollszkó, az Osztrá, vagy a Tengerszem-csúcs. Azok száméra, akik nem magára a mászás nehézségére helyezik a fő súlyt, hanem a csúcsoknak a lehető legegyszerűbb és legbiztonságosabb módon való elérósére törekszenek, a tátrai csúcsok nagy részénél kínálkoznak olyan útvonalak, melyeken minden nagyobb nehézség nélkül fel lehet jutni az oromra. A hegység látogatói, az üdülők, a barangolók, tehát az átlagos képességű turisták rendszerint ezeket a könnyabb útirányokat követik, s ezek a hogym/Iszókalauzokban mint turista utak vannak megjelölve. Ezek az útvonalak rendszerint a hegyoldalakban vagy a nagyobb szakadékokban vezetnek fölfalé, mert ezek mérsékeltebb hallása és lépcsőzött sziklái enyhítik a terep meredekségét. Ilyenek a Lomnicl-csúcsra, a Gerlachtalvl-csúcsra, a Tengerszem-csúcsra, a Blblrcsre vagy akár a Sátánra vezető szokásos turistautak. Népszerűek és könnyen elérhető hágókból a csúcsokhoz vezető összefüggőbb gerincűtek, Így a Vöröstorony, a Jávor-csúcs, a késmárki-csúcs, a Trlumetál vagy s Ganek turlstaútjai. Az úgynevezett hegymészátúrák már nagyobb felkéazttlést és több tapasztalatot kívánnak meg, s ezek Jellegük szerint két csoportba oszthatók: a gerinc és a faltúrákra. (k) A tátrai bércek alatt camping-táborokat létesítettek A VERÜFENYES NYÁR egyre több látogatót vonz a Magas-Tátrába; sok hazai és külföldi turistát, akik között nem egy az olyan, aki alig ismeri a Tátrát vagy egyáltalában első Ízben Jár e hegységben. A tátrai túrák azonban komoly felkészülést követelnek meg, s ezért most Igyekszünk egy túrakalauzt nyújtani olvasóinknak, melyben bemutatjuk a legnépszerűbb kirándulási és túralehetőségeket, s egyben figyelmeztetjük Is a látogatókat a Tátrában, mint minden magas hegységben leselkedő veszélyekre. Először is meg kell határoznunk a Magas-Tétra geográfiai fekvését. A központi Kárpátok, amelyek a Kárpátok hegyrendszerénok legészakibb részét alkotják, egy nyugati ét egy keleti részre tagozódnak: az Arval- és a Liptói-havasokra és a tulajdonképpeni Magas-Tátrára. Az utóbbi nyugati részét képezi a Llptói-Tátra, míg a keleti a Bélal-mészkőhegység, s a középső hegységrész a Kárpátok legmagasabb és legvadregényesebb hegycsoportja a Tátra. A Magas-Tótra tehát nőm egy elszigetelten álló hegycsoport, hanem a szomszédos hegységekkel szorosan összefüggő része a Kárpátok hegyrendsznrének. Fő gerincét, mely 26 kilométer hosszú, nyugaton a LUJowe-hágó, keleten pedig a Kopa-hágó határolja el. a gerinc' azonban nem húzódik egyenes vonalban, hanem egy észak-északkeleti, Lengyelországba behajtó Ivet Ír le. A hegység csúcsainak átlagos-magassága kétezer méter fölött van, a ormai közül hat meghaladja a 2800 métert, legmagasabb csúcs a Gerlachfalvl 2863 méter, a hátsó Gerlachfalvlcsúcs 2838, a Loinnicl-csúcs 2634, a Jégvölgyl-csúcs 2630, a Fecsketorony 2625 és a Markazlt-torony 2811 méter magas. Tizennégy csúcs magassága 2500 és 2600 méter, 32 pedig 2400 és 2500 méter között mozog. A gerincelágazódások tagozódásának megfelelően Igen sűrű a Magas-Tálra völgyhálózata Is. A fő völgyek mélyen benyúlnak a hegység belsejébe s legtöbbjük katlanszerüen kiszélesedik. A völgyek lejtése teraszszerűen lépcsőzött, s az egyes völgyteraszok között úgynevezett főfalak vonnak határt. E völgyek mélyén sok Sok csodálatosan szép tengerszem tilkre csillog a tátrai völgyek mélyén A tátrai csúcsok többnyire laposabb lejtőkkel ereszkednek alá a hegység tövében elterülő síkságba hűi Kiii A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk szépségeiről és történelmi nevezetességeiről. Magas-Tátra-i túrák
