A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-17 / 46. szám
róla, s ha igen, közölhetjük-e nevét is.? — Természetesen. Nincs nekem semmi szégyellni valóm. A bíróság nemrégen kimondta a válást. A volt feleségem majdnem három «éve Csehországban él. örülfTék, ha egyszer sikerülne egy rendes feleséget találnom. Tudom, hogy három gyerekkel nem olyan egyszerű a dolog, de mégis reménykedem, hogy sikerül olyan asszonyt találni, akinek magának is vannak gyermekei, és így kölcsönös lenne a gondoskodás. Egyforma esélyekkel talán sikerülne, mert igazán szívesen gondoskodnék mondjuk még két gyerekről is, ha látnám, hogy az én gyerekeim is melegséget, szeretetet kapnak. Különben nincs itt a jelen pillanatban sem hiba. Nemcsak a kezét, de a lába nyomát is megcsókolhatnám az anyósomnak, de a jövőre is gondolni kell. Mindenesetre a gyerekek jól érzik magukat a nagyszülőknél, ahol a sógornőm is gondoskodik róluk... Amíg Kovács László családi fényképek után keresgél, nekem is az jut az eszembe, hogy bár váratlanul érkeztünk, a gyerekeket rendesen felöltözve, tisztán találtuk. A kislányok derékig érő haja csakúgy fénylett a tisztaságtól. Igaz, kicsi a nagyszülők lakása, de szemlátomást jól érzik itt magukat, tudnak önfeledten nevetni, és látszik rajtuk a félelem már a puszta gondolatától is, hogy elvihetnék őket innen. — A helyzet az — folytatja tovább Kovács László —, hogy így este csak a négy falat bámulom, ha hazajövök, ezért inkább túlórázok, ha kell. Sikerült is egy régi Tudort vásárolnom. Tervem, hogy házat veszek. Meg aztán egyedül a televíziót sincs kedvem nézni. Meg sem tudnám mondani, mikor volt bekapcsolva utoljára. A legjobban az bánt, hogy bár a bíróság nekem és a nagyszülőknek ítélte a gyerekeket, a feleségem egyszerre fellebbezett. Javarészt a nagyanyjuk viselte gondjukat azelőtt is. A két idősebb gyerek most még kisegítő iskolába jár, igaz, nagyon jól tanulnak, egyes-kettes jegyeket hoznak haza. De ki tudja, hogy tudnák elsajátítani a cseh nyelvet és azt is, hogy milyen törést okozna egy ilyen változás az életükben, hiszen hallani sem akarnak róla, hogy elmenjenek. .. és én sem adom, nem adom őket, ő hagyta itt a gyerekeket... — Kétségbeesett a hangja és mi nem tudunk vigaszt nyújtani, mert ilyen jellegű döntésekbe nincs beleszólásunk. Annyit azonban mi is tapasztaltunk, hogy a gyerekek nagyon jól érzik magukat Muzslán. S bár mi is azon a véleményen vagyunk, hogy az ilyen nagyszülőknek örökké kellene élni, de a múló idő kegyetlen tud lenni, s a végső megoldás csak az lehet, ha a fiatal apa nem marad feleség, s a gyerekek anya nélkül. Tény, hogy a jelen pillanatban Kovács László és a nagyszülők is azon igyekszenek, hogy a lehető legjobban biztosítsák a három gyereknek nemcsak a jelenét, de a jövőjét is: a nagyszülők a nagyobb ház vásárlásának a tervével, az apa pedig a nősülés gondolatával. Bár mint mondotta, „nehezen bízik“, ami nem is csoda. Aki egyszer nagyon csalódott, annak eltart egy ideig, amíg hinni mer újra. Pedig hinnie kell! őszintén kívánjuk, hogy Kovács László megértő és méltó feleséget találjon és gyermekeivel együtt az ő élete is a legjobb irányban haladjon tovább. 1. Kovács László 2. A szomszéd bácsi 3. A nagyszülők és az unQkák 4. A három Kovács gyerek: Lacika, Margitka és Tériké Prandl Sándor felvételei ÜJJÄVARAZSOLT VÍZIMALOM Valamikor kilenc vízimalmáról volt híres a Kis-Duna középső szakasza Jahodná (Pozsonyeperjes) környékén. Úgy beszélik, a kilenc vízimolnár kölcsönösen tönkretette egymást, rongálták, megfúrták egymás gátjait, a folyás mentén elzárták a vizet, egy időre így megnehezítve a lejjebb eső szomszéd munkáját, hogy aztán az egyszerre leengedett víztömeg még ráadásul rombolja is berendezését. NAGY PISTA bácsi, az utolsó fennmaradt malom tulajdonosa is erről mesélt, ö — 1929-ben vette meg a malmot Renczés Boldlzsárnétól. Hozzáfogott az újjáépítéshez, hiszen a szerkezet nagy része 1922-ben leégett, mert az akkori tulajdonosa tönkrement és elkeseredésében felgyújtotta. A rendbehozott „vízmű“ széles környéken híres fűrésztelepet hajtott egészen 1948-ig. Később Pista bácsi áramfejlesztőt szerelt fel és hosszú ideig maga a falu Pozsonyeperjes is tőle kapta az áramot. Az ötvenes években bevezették a villanyt, de az ismert szórakozóhely, az Alba Regia még egy ideig ingyen használhatta Pista bácsi villanyát. Persze az idő vasfoga és a Kis- Duna vizének az a része, ami a lapátkerekekre jutott hosszú évek során, bizony alaposan helybenhagyta a malomszerkezetet. Tönkrementek a lafjátkerekek és fafogú erőátviteli kerekek Is, melyek Pista bácsi szerint „tartósabbak, mint az acél“. 1988-ban leálltak a kerekek, azóta csak a Kis- Duna „ápolgatta“, takargatta békanyállal, iszappal a vízben maradt lapátokat, a többit rongálta a nap, szél és eső. Meg aztán a tulajdonos felett is elszállt az idő, malmával együtt öregedett, fáradt. De a malmot meg kellett menteni. A Csallóköz különben is szegény már hasonló muzeális kincsekben, tehát a meglévőt semmiképp sem szabad elhanyagolni. így született meg az egyezség Pista bácsi és a Dunaszerdahelyi Jnb művelődésügyi szakosztálya között. Nagy István ellenszolgáltatás nélkül átadta a vízimalmot, azzal a feltétellel, hogy rendbeteszlk, eredeti formájában helyre állítják. A művelődésügyi szakosztály műemlékvédő bizottsága hetvenezer koronáért valóban újjáépítette, mégpedig aránylag rövid Idő alatt. A renoválás SOMORJAI JÓZSEF tervei alapján folyt le és a nagy pontosságot igénylő, felelősségteljes munkát a dur.aszerdahelyi Járási Építőipari Vállalat Soóky Dezső vezette szocialista brigádja végezte. A közelmúltban hivatalosan is műemlékké nyílvánították a vízimalmot. Az átadás után pár héttel megegyezés történt, miszerint a malom a Csallóközi Múzeum tulajdonába és gondozásába került. Újabb eredeti látványosságra számíthatnak hát mindazok, akik ellátogatnak hozzánk és szeretnék közelebbről is megismerni ezt az országrészt. Ismét forog a két hatalmas lapátkerék, újjávarázsolva működik a régi vízimalom. A Csallóköz múltja, hagyománya és nevezetességeinek emléke él tovább ebben a megmentett építményben. Köszönet mindazoknak, akik munkájukkal, lelkiismeretükkel szülőföldjük iránt érzett szeretetükkel ehhez hozzájárultak. Kanovlts György A híres vízimalom eredeti jormájában Nagy Ptsta bácsi, a volt tulajdonos és Nyárt Ferenc, a Dunajská Streda-l Idunaszerdahelyt) jnb káder és személyzeti osztályának vezetője együtt örültek az átadáskor
