A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-17 / 46. szám
RADNOTI UBERECBEN „ .. .fiatal koroknak embere hirdet s pattogó hittel számot ad életedről; számot ad és fiának adja át emlékedet, hogy példakép, erős fa legyen, melyre rákászhat a gyönge növendék!" A költő egyik korai versének szinte jövőbe látó sorai jutottak eszembe, amikor október 13-án este részt vettem a libereci Naív Színházban rendezett Radnóti-esten. Zdenka Dvoi'áková, a jnb művelődési osztályának agilis vezetője üdvözölte a megjelent vendégeket és a kettős jubileumát ünneplő textilipari szakiskola növendékeit. Virághné T. Szonja komáméi (komáromi) tanárnő élvezetes, értékes úttörő jellegű előadása Radnóti életének arról a korai szakaszáról lebbentette fel a fálylat, amikor a költő Liberecben diákoskodott. Mint ismeretes, Glatter-Radnóti Miklós nagybátyja tanácsára az 1927—28- as tanévben beiratkozott a libereci textilipari szakiskolába. Tíz hónapot töltött a nagy ipari múlttal és forradalmi hagyományokkal rendelkező város és az iskola falai között. Itt ismerkedett meg diákköri szerelmével, Tinivel, itt írta számos korai versét és itt került közelebbi kapcsolatba a munkásmozgalommal. Virághné szorgos kutató munkáját dicséri, hogy a tíz hónap minden részletére fényt derített és felhívta a libereciek figyelmét a magyar antifasiszta költészet kimagasló egyéniségére. Az ünnepi estén a közönség visszafojtott lélegzettel hallgatta a mártírhalált halt költő verseit, melyeket kitűnő cseh fordításban mély átérzéssel szavaltak. Másnap reggel meglátogattuk az iskolát, mely ebben az évben ünnepli kettős jubileumát. Százhúsz évvel ezelőtt alapították az európa hírű szövőiskolát és huszonöt évvel ezelőtt kezdte meg működését a cseh nyelvű textilipari középiskola. iskola fellobogózott bejáratánál több száz főnyi vendég és diák várakozott, hogy tanúja legyen az ünnepélyes pillanatnak, az impozáns és felemelő internacionalista ünnepségnek, a Radnóti-emléktábla leleplezésének. Karel Zikeš, a Libereci Jnb alelnöke beszédében hangsúlyozta. hogy ez az emléktábla is a nemzeteink közötti barátság és kölcsönös megbecsülés, egymás kultúrájának megismerése, az internacionalista együttműködés szép példája. Dr. Boros Ferenc, a prágai magyar nagykövetség első titkára megköszönte a város képviselőinek a nagyszerű kezdeményezést, majd František Holub, a városi nemzeti bizottság elnöke leleplezte az emléktáblát. Az iskola falán aranyozott betűk hirdetik, hogy itt tanult 1927—28-ban Glatter-Radnóti Miklós magyar költő, akit a fasiszták 1944-ben meggyilkoltak. A hála és kegyelet vérpiros virágait simogatta az őszi szél a márványtábla körül. Radnóti, a hitvallő költő, az „igazra tanú“, élete példakép marad nemcsak nekünk, másoknak is. És éppen azért volt felemelő érzés látni, végighallgatni ezt az ünnepséget, mert Radnóti ma is korszerű és verseiben a mi nemzedékünkhöz szól: „ •. . szétszór a szél és — mégis a sziklaszál ha nem ma — holnap visszadalolja majd, mit néki mondok és megértik nagyranövő fiák és leányok.“ OZSVALD ÁRPÁD Radnóti-emléktábla az iskola falán s Az iskola folyosója Fényképezzen Ön is! Mai számunkban a versenyre beküldött felvételekből további hármat közlünk. A košicei (kassai) úttörővasút tizenhét éves fennállása alatt a kirándulók ezreit szállította Beküldte: Nyárfás Károly, Košice (Kassa). Hegesztő. Beküldte: Bogdány Géza, Tvrdošovce (Tardoskedd). Komp a Garamon. Beküldte: Sztako József, Sazdice (Százd)
