A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-29 / 39. szám
llSiKSIi fsljsil A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk szépségeiről és történelmi nevezetességeiről. Gigantikus szikiacsúcsok A LIPTÖI-HAVASOK határnyergétől, a Liljowe-hógótól a Kopa hegyhátig egymás válla fölött törnek égnek a JVIagas-Tátra gigantikus sziklacsúcsai. Hűvös méltóságuk sok művészt ihletett már alkotásra. Janko Matuškát is a Tátra csodálatos varázsa ihlette a „Nad Tatrou sa blýska“ kezdetű forradalmi dal megírására, mely a szlovák nép nemzeti himnuszának rangjára emelkedett. Messzejáró pillantással néz el a zordon hegyormok serege a - szédítő mélységű völgyek, a festőién vadregényes szurdokok fölött, s belefeledkezik a smaragdszínű hegyitavak víztükrébe. E tavaknak tulajdonképpen tengerszem a nevük, mert a néphit szerint mélyen lenn a föld alatt tengerek táplálják. Ugye, hihetetlenül hangzik . . . ? Pedig valamikor ez a hiedelem járta! Ügy mondják, több esetben megtörtént, hogy tengeri hajók roncsait halászták ki a tátrai tavakból. Sőt, a tizennyolcadik század egyik krónikása szerint II. Szaniszló Ágost lengyel király ki is állította őket varsói palotájában. Nos, a tizennyolcadik század alaposan eltúlozta a dolgokot. A tengerszemeknek nincs semmiféle föld alatti kapcsolatuk a tengerekkel. Ellenben, állítólag ugyanolyan mélyek, mint amilyen magasak az őket környező hegycsúcsok. Továbbá azt is mondják, hogy amennyi a sziklaormok száma, ugyanannyi volt eredetileg a tengerszemek száma is. Akkor hát tulajdonképpen menynyi? — kérdezhetné valamelyik kíváncsi tátrai turista. Ha létezne a mesebeli hétmérföldes csizma, melybe belebújva megállnánk, mondjuk, a Štrbské Pleso-i (csorbatói) állomás környékén, és számolni kezdenénk a csúcsokat, majd tovább lépnénk a Bélaimészhegység gerincére, és végül a Liljowe-hágó kellős közepén állnánk Á Magas-Tátra gigantikus sziklacsúcsai meg, úgy mintegy háromszáz hegyormot számolhatnánk össze. Hanem, hogy melyik közülük a legmagasabb, azt bizony még a hétmérföldes csizma segítségével sem tudnánk megállapítani. Ez évszázadokon keresztül Zmoknak, a Magas-Tátra hegyi szellemének csalóka titka volt. Ha úgy vesszük, Zmok titkát nem volt különösebb boszorkányság megőrizni. Hiszen a Magas-Tátrában a tizennyolcadik század második feléig senki sem végzett méréseket. Addig a magasság becslésénél csupán a perspektíva döntött. Ez természetesen a megfigyelő hely változtatásával szintén változik. Csak a közel fekvő csúcsokat lehetett egymáshoz mérni, s így a vélemények eltértek. De a legkiválóbb Tátra-szakértők is általában a Krivánt tartották a legmagasabb csúcsnak... — Szó sincs róla, dehogy is a Kriváni — mondották mások, — a legmagasabb orom valahol a lengyel honban emelkedik. Viszont Buchholz Jakab a Tátra egyik legrégibb hegymászó családjának a tagja, a Lomnici csúcsot minősítette nemcsak a Tátra, hanem az egész világ legmagasabb hegyormának — kétszáz évvel ezelőtt. Végre azután Mária Terézia uralkodása alatt, osztrák műszaki tisztek feltérképezték a Tátrát. Az egyes csúcsokról „császári és királyi“ pontossággal vettek mértéket és — ők is a Krivánnak adták az elsőséget! Húsz évvel későbben azonban két nevezetes idegen látogatott el a Magas-Tátrába: Houquet francia geológus, valamint az edinbourghi Robert Townson skót orvos és világutazó. Csak úgy közbevetőleg említjük meg, hogy mindkettőjüket jakobinus ügynökösködés gyanúja miatt a Tátrában le is tartóztatták. Akkor ugyanis 1793-at írtak, s az osztrák rendőrség kínosan ügyelt, nehogy a francia forradalmárok „felforgató eszméiből“ csak egy szemernyi is eljusson az országba. Ámde Townson kemény nyakú skót volt, s ha már annyi pénzébe került az utazás, még a rendőrségi fogda sem vette el a kedvét attól, hogy kiszabadulása után meg ne másszon néhány tátrai hegycsúcsot. Nem volt ő jakobinus ügynök. És forradalmi eszméket sem terjesztett, legfeljebb azt hirdette nyíltan, hogy nem a Kriváň, hanem a Lomnici-csúcs a Tátra legmagasabb orma — téved tehát az osztrák vezérkar. Ezzel a megállapítással csaknem egy időben terjedt el az a vélemény, hogy a Jégvölgyi-csúcs még a Lomnicinál is magasabb, mert ha ennek az ormáról nézi az ember a többi csúcsot, azok jóval alacsonyabbnak látszanak. A Gerlachfalvi-csúcs délkeleti oldala Mindezekből kitűnik tehát, hogy Zmok, a hegyi szellem akkoriban még sikerrel őrizte titkát. És csak h múlt század elején került sor rá, hogy az egyik helybeli erdőbirtok vezetője, Greiner Lajos, fölmászva a Lomnici-csúcsra úgy találta, mintha a Gerlachfalvi-csúcs valamivel mégiscsak magasabb lenne. Nem is volt addig nyugta, amíg szakszerűen meg nem mérte. És valóban, a Gerlachfalvi-csúcs — magasabbnak bizonyult. Annak ellenére, hogy Greiner nyilvánosságra hozta mérési adatait, még jó három évtizedbe került, amíg megállapítását hivatalosan is elfogadták. Addig ugyanis a Rieger-féle lexikon szerint általában a Lomnici-csúcsot tartották a legmagasabbnak, egészen 1865-ig. E tévedést a Gerlachfalvi-csúcs alakja okozta. Az emberi szem számára ugyanis a hegyes kúpú csúcsok magasabbat mutatnak, mint a behorpadt kettős ormú Gerlachfalvi-csúcs. Az 1876-ban megejtett pontos mérések vetettek azután véget a százéves versengésnek, és végérvényesen a Gerlachfalvi-csúcsnak ítélték oda az elsőséget: Íme, milyen múlandó nemcsak az emberek, de a hegyek dicsősége is... Ki hitte volna, hogy a pontos felmérések után, az évszázadokon át legmagasabbnak tartott, merészen égbenyúló Kriváň a tizenhatodik helyre szorul. Nos, nézzük csak, hogy is fest tulajdonképpen a Magas-Tátra címertana. Azt már elmondottuk, hogy a legmagasabb a Gerlachfalvi-csúcs. Mindjárt utána következik a Lomnici, azután a Jégvölgyi és a Pyšný csúcs. Azután sorba jönnek a többiek, köztük a Késmárki-csúcs, a Koncsisztá, a Roth Márton csúcs, a Tengerszem-csúcs, s csak azután következik a századokon át egyeduralkodó tátrai fenség, a Kriváň. Igaz, hogy az első helyet elfoglaló Gerlachfalvi-csúcs meg a Kriváň között mindössze 150 méter szintkülönség van. Szóval a tizenhat tátrai gigász mindenképpen a legmagasabb geológiai előkelőségek közé tartozik. Annál is inkább, mert a 2663 méter magas Gerlachfalvi-csúcs nemcsak a Tátrában, hanem az Alpesektől a Kaukázusig terjedő hatalmas európai hegyláncolatokban is a legmagasabb hegyorom. Nevét a lábánál megbújó Gerlachfalvának nevezett községről kapta, az pedig egy régen letűnt korban birtokosától, Gerlachus lovagról kapta a nevét. A Kriváň — Štrbské Pleso ICsórható) felöl
