A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-11 / 32. szám

Duna mente A devini (dévényi) ősi vár romjai alatt a Morva torkolatánál ér csehszlovák területre Európa második legnagyobb folyója: a Duna. A BŐVIZŰ DUNA, Európa máso­dik legnagyob 3 folyója, mely a nyu­­gat-németorszá gi Fekete-erdőből ered, a devini dévényi) ősi vár rom­jai alatt, a RÍ orva torkolatánál él csehszlovák területre. A Szlovák Szo­cialista Köztársi iság fővárosa, Brati­slava alatt lassítja folyását, majd szétágazik, és F.omámónál (Komá­romnál) ismét e.\ yesül. Az öreg és a Kis-Duna között elterülő csaknem száz kilométer he sszú, és 15—30 km széles, nagyon to. ’mékeny területet, mely a Duna tulajdonképpeni leg­nagyobb szigete, Csallóköznek neve­zik. A végtelennek tűnő síkságon ro­mantikus vízmenti ligetek, gazdag növényzetű szigetek zöldellnek, ahol különböző, ma már csak nagyon el­vétve látható, kihalóban lévő vízi­­madarak fészkelnek. A vadregényes tájnak, melynek gazdasági és* kultu­rális élete a felszabaüulást követően lényegében megváltó: ott, turisztikai szempontból is nagy jövőt jósolnak. Nagyszerű fürdőzési és vízisportolási, A Duna menti tál dísze: a hamvas távirózsa. A Dunajská Streda-i /dunaszerde. he­lyi) „Dunaj“ szálló étterme. halászati és vadászati lehetőségek nyílnak a rendezett strandjain, illet­ve a vadregényes, sok helyen dzsun­gelszerű ligeteiben. — Nagyon szép, felejthetetlen na­pokat töltöttem a Duna mentén. Vé­gigbarangoltam a Nagy Duna, vagy ahogyan az ottlakók nevezik: az öreg Duna és a Kis Duna partvidékét. A Kormoránok szigetén türelmes lesen figyeltem a ritka vízimadarakat, megcsodáltam a talajvíztől táplált hatalmas tavak pompás díszét: a hamvas tavirózsát, és a védett va­dászterületeken a túzokot és tengeri sast is láttam — mesélte minap egyik szabadságáról hazatért barátom. Kel­lemes napokat töltöttem Csallóköz­ben — folytatta, majd tanácsolta: Aki jól akarja magát érezni, aki va­lóban pihenni akar, az töltse a Duna mentén a szabadságát! Azt hiszem, sokan vannak, akik a tanácsot megfogadják, ezért mai cik­künkben a Duna mentéről írunk, Csallóközbe rándulunk ki. Bratislavából indulunk és Prievoz (Főrév) elővároson keresztül a kitűnő Komárnói (komáromi) betonúton Sa­­morín (Somorja) felé tartünk. Első állomásunk Podunajské Biskupice (Pozsonypüspöki), melynek mai terü­letén római, majd szláv település volt. A Szt. Miklósról, elnevezett gó­tikus temploma 1221-ben épült. Az előváros délkeleti részén térünk le a Kormoránok szigetére, ahol az elfá­radt turista megpihenhet: sátort ver­het, fürödhet, csónakázhat, halászhat. A sziget ma már nagyon ritkán lát­ható madárról, a kormoránról, vagy ahogyan a nép nevezi: a kárókatoná­ról kapta nevét, mely egyedül ezen a szigeten fészkel. Hogy mikortól fészkel a szigeten ez a különleges madár, azt nem lehet megállapítani. Sajnos, kihalóban van, tavasszal mindig kevesebb tér vissza messzi útjáról. A szigetről Hamuliakovo (Gútor) felé folytatjuk utunkat. Néz­ze meg a tizenharmadik század első felében épült román stílusú nagyon szép templomot, és a közeli Duna­­parton létesült turisztikai központba is látogasson el. Kitűnő fürdőzési és vizisportolási lehetőségek vannak. Hamuliakovóról (Gútorról) Samo­­rínba (Somorjára) utazunk, mely ne­vét a latin „Sancta Mária“, későbben Samaria elnevezésből kapta. Már a tizenötödik században kiváltságokkal rendelkező szabad királyi város je­lentős dunai kikötő volt. Az eredeti­leg román stílusú temploma 1238-ban épült. A város történetének egyik so­kat emlegetett érdekessége: a tizen­hetedik századi boszorkányper. A vá­ros a második világháború után in­dult nagy fejlődésnek. Oj, korszerű városnegyed létesült, kitűnő éttermei vannak, és korszerűen felszerelt autó­javítót is létesítettek. • Utunkat tovább folytatva Mliečná­­nál (Tejfalunál) jobbra letérve Hru- Sovra (Körtvéiyesre) érünk. Duna menti turisztikai központ, — dunai hajókikötő. Kitűnő étterem, halász­­csárda, különleges halcsemegéivel várja a vendégeket. Elsőrangú tábo­rozási lehetőségei miatt az elmúlt évek során kedvelt kirándulóhely lett, ahol szintén nagyszerű fürdőzé­si és vízisportolási lehetőségek van­nak. Hrušovra (Körtvéiyesre) Brati­slavából hajón is kirándulhatunk. Horný Bar (Felső Bár) irányába utazunk tovább, ahonnan jobbra Bo­­díky (Bodak) felé térünk le. A falu sajátos népi építőművészetéről — ré­gi halászházak —, népviseletéről és népszokásairól nevezetes. Környékén gyönyörű ligetek vannak, melynek vizeiben gazdag a halállomány, er­deiben pedig gazdag a vadállomány. Különösen az őszi hónapokban ren­deznek nagy vadászatokat ezen a te­rületen. A szintén régi halászfalu, Baka felé folytatjuk utunkat, mely­nek környékén vadregényes, dzsun­gelszerű szigetek zöldellnek. Ezen a természetvédelmi területté nyilvání­tott vidéken, a sűrű erdők lombjai között fészkel a ma már szintén na­gyon ritkán látható tengeri sas. Bakáról nagyon szép és termékeny tájon folytatjuk utunkat. Legközeleb­bi állomásunk: Gabčíkovo (Bős). A községnek gazdag története van, az elsárgult kódexek lapjain már 1246- ban említést tesznek róla, és Csalló­köz, vagy ahogyan a nép nyelvén ne­vezték, az Aranykert egyik leggazda­gabb halászfalujában a tizenharma­dik században épült gót stílusú temp­lomot és a kastélyt tekintjük meg. A bősi erdőkben, a Fekete erdő vadre­gényes Duna-ágaiban csukákra, sül­lőkre, harcsákra halászhatunk, de nem ritka az angolna és a kecsege sem. A nagy múlttal rendelkező egykori halászfaluból Medveďov (Medve) felé folytatjuk utunkat, amit híd köt össze a Duna túlsó oldalán, néhány kilo­méterre lévő magyarországi Győrrel. A híd javítása miatt azonban a ha­tárforgalom jelenleg szünetel. Medvéről Holice (Egyházgelle) felé a komárnói betonútra térünk vissza és a falu peremén, az országút men­tén lévő Kondorosi csárdában pihe­nünk meg, ahol kitűnő ételekkel, hal­csemegékkel, és hűtött italokkal vár­ják a vendégeket. Mai utunk végállomása: Dunajská Streda (Dunaszerdahely). Járási szék­hely a vidék gazdasági és kulturális központja. Történelme a bronzkorba nyúlik, amit az ásatások során talált leletek bizonyítanak. A feljegyzések már 1254-ben azt tanúsítják, hogy a városnak élénk kereskedelme volt, piaci joggal rendelkezett. A város gótikus temploma a tizen­negyedik században épült, barokk stílusú kastélya pedig a tizennyolca­dik században létesült. Dunaszerda­hely a felszabadulás után indult nagy fejlődésnek. Ma már jelentős ipari központ, ahol a mezőgazdasági ter­mékeket dolgozzák fel. Korszerű cu­korgyára, konzervgyára van. Oj, kor­szerű városrészek is létesültek, kitű­nő sportstadionja van és modern szállodájában a legigényesebb vendé­geket is kielégítik. (Folytatjuk) A Kis-Duna partján régi vízimalom emlékeztet a múltra. (Absolon L. felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom