A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-10 / 10. szám
GOGOL Százhúsz évvel ezelőtt, negyvenhárom éves korában fejezte be életét az orosz kritikai realizmus megalapítója, Nyikolaj Vaszilijevics Gogol, a világirodalom nagy klasszikusa. Vele kezdődik az orosz irodalom fénykora. Apja ukrán földbirtokos, anyja nemesi család gyermeke. Gogol szülei falusi birtokán ismeri az ukrán nép életét.' Később nem egy elbeszélésében ad pontos rajzot gyermekkori benyomásairól. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után Pétervárra kerül, ahol sokáig nem tudja eldönteni, hogy jogász, festő, színész vagy állami hivatalnok legyen-e. Ez utóbbi mellett dönt, de két év múlva kiábrándultán kilép az állami szolgálatból, és rövid ideig tartó tanároskodás után, Puskin ösztönzésére elhatározza, hogy teljesen az irodalomnak szenteli életét. Ekkor még nem is sejti, hogy mennyi tehetség szunnyad benne. Egészen fiatalon sokat töpreng az ország jövőjén. Szomorúan tapasztalja, hogy a dekabrista mozgalom leleplezése óta Oroszországban nem lehet nyíltan társadalmi kérdésekről beszélni. A haladó szellemű írókat nem lehetett megfélemlíteni. A szépirodalom különböző műfajaiban bátran adnak hangot a nép elkeseredésének. Alkotásaiban egyre sűrűbben foglalkoznak az elnyomottak sorsával. Gogol is megdöbbentő képekben mutatja be a feudális nemesek és az alárendelt jobbágyok Oroszországát. Irodalmi pályáját népmeséi stílusban írt elbeszélésekkel kezdi. Első jelentős műve, az Esték egy gyikanykai tanyán című romantikus elbeszélésének gyűjteménye országszerte ismertté teszi nevét. Gogol ezekben az elbeszélésekben, az ukrán tájak és népszokások bemutatása közben mély együttérzéssel ábrázolja a babona és a feudális kötöttségek között vergődő paraszti világot. A romantikus elemekkel átszőtt második elbeszéléskötetében, a Mirgorod-ban jelenik meg a Tarasz Bulba, melyben az író Ukrajna múltjából fest megrázó erejű képeket. Ez a tragikus légkört árasztó alkotása csupa ritmus, csupa költészet. Ez a terjedelmes elbeszélés nemcsak Gogol parasztszemléletét tükrözi, hanem azt a nemzeti sóvárgást is, amely a civilizációt hajlandó felcserélni a mindentől és mindenkitől független szabad életformával. A régi kozákvilág hősiességének, a nyers férfiasságnak eposza ez az elbeszélés, amely szépségével művészi alkotásra ösztönözte többek között Tolszojt, Kjepint és Solohovot. A Pétervári elbeszélések című kötetének legértékesebb alkotása A köpönyeg. Gogol ebben az elbeszélésében az orosz hivatalnok-osztályt ábrázolja. Metsző gúnnyal mutatja be egyrészt az önkényuralom vezető tisztviselőinek hatalmaskodását, gőgjét és gonoszságát, másrészt a kistisztviselő kiszolgáltatottságát. A realista ábrázolásnak ez a remeke híven tükrözi az író meleg szívéből fakadó együttérzését a kisemberekkel. Gogol művészetének nagyszerű megnyilvánulása kitűnő komédiája, A revizor. A revizor mindmáig a legjobb orosz színdarab. Gogol ebben a rendkívül mulattató alkotásában bemutatja a cári bürokrácia korrupt gondolkozású vidéki nagyságait, egy járási székhely urait. Bepillantást nyerünk a polgármester, a tanfelügyelő, a járásbíró, a járási orvos, a rendőrkapitány, tehát az akkori orosz társadalom krémjének romlott, züllött gondolkozásába. Mintha Mikszáth úri svihákjai sorakoznának fel a néző, illetőleg az olvasó előtt. A darab hatalmas sikert aratott a haladó értelmiség körében, de az érdekeltek magukra ismertek, s a hivatalos irodalmi körökkel együtt hevesen támadták Gogolt, akiben Oroszország megrágalmazóját látták. A támadások pergőtüzében Gogol megtorpan: kételyei támadnak, hogy használt-e Munkájával, furdalja a lelkiismeret, gyenge idegrendszere megrendül, — és pihenni külföldre távozik. De nem pihen sokáig. Elhatározza, hogy megvalósítja a régi tervét: háromkötetes regényben mutatja be a földesurak és a jobbágyok Oroszországát, a népet és vezetőit. És elkezdi írni a feudális Oroszország enciklopédiáját, a Holt lelkek-et. Ez a csonkán maradt nagy regény élete főműve. A regény főhőse maga az orosz nemzet, jellemképei az egész orosz nép megdöbbentő arcképcsarnoka. A Holt lelkek-ben Gogol a külsőségek művészi leírása mellett mélyére tekint az orosz léleknek, egyetemes képet ad az, orosz társadalomról az egész országról. A közönség fölháborodással fogadja a Holt lelket-et. Gogolnak ismét kételyei támadtak, hogy nem nyújtott-e túl sivár képet az országról. Mardossa a lelkiismeret, és elhatározza, hogy megírja a második kötetet, amelyben majd „felmagasztalja“ a nemzetet. Tervét azonban nem tudja megvalósítani: lelki válságba kerül, elfordul régi eszméitől, az egyháztól, és a cártól várja az ország helyzetének javulását. Ezért a megingásáért Belinszkij keményen megbírálta. Gogol azonban ekkor már súlyos beteg volt: felborult lelki egyensúlya. Már korábban is gyógykezeltette magát. Lelki megnyugvást és testének gyógyítását keresve kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenkét évig élt külföldön: Spanyolországban és Olaszországban. Hazánkban is járt: Mariánské Lázné-ban és Jeseníkben gyógykezeltette magát, — nem nagy sikerrel. Súlyos gyomorbaja rossz hatással volt idegrendszerére. A beteg író gondolatai gyakran szálltak haza a ..szeretett hazába“. S elhangzanak 1 átnoki szavai: „Ó, Oroszország, milyen ragyogó, nem sejtett csodák földje vagy te... megmozdul majd az orosz nép... s akkor meglátja a világ, milyen mélyen izzott a szláv természetben mindaz, ami más népek természetének csak a felszínét érintette.“ Gogol nem volt harcos egyéniség, de négy évig tartó lassú testi s lelki haldoklása előtt, minden sorával erkölcsi reneszánszot, sürgetett hazájában. A z orosz írók egész sora Gogoltól tanulta meg az írásművészetet, Marx pedig ötvenéves fejjel tőle tanult oroszul: eredetiben olvasta műveit. Halálakor Turgenyev az elhunyt író érdemeit magasztaló cikket írt. amelyben ..nagy embernek“ nevezte Gogolt. Ezért, a díszítő jelzőért a cári uralom börtönbe vetette, maid száműzte Turgenyevet. —of— Orvostörténeti rész Becses gyűjtemény Szombathelyen jártunk. Megnéztük a város legújabb büszkeségét, a SMIDT MÜZEUMOT. 1971. oktöber 1-én nyílt meg. Alapítója dr. Smidt Lajos, nyugalmazott kórházigazgató sebész-főorvos, aki 60 éves gyűjtői munkásságának eredményét ajándékozta oda Vas megye és Szombathely város közönségének. Megtudtuk azt Is, hogy a múzeum-alapítóra egy kissé mi is büszkék lehetünk, hl szén Nové Zfimkyban (Érsekújváron) született és Zlaté Moravcéban (Aranyosmaróton) volt diák. Pajtása! közül még sokan emlékeznek a szorgalmas és a gyűjtögető diákra, mert hiszen Innen indult el útjára egy második elemista kisgyermek nagy gyfijtőszenvedélye. Orvosi diplomáját Budapesten szerezte meg. Ezzel párhuzamosan végezte a Ze neakadémiát, minthogy a művészi pálya is vonzotta. De a nagy reményekre jogo sltó operaénekest pálya helyett inkább a gyógyító kést vállalta. Diplomája megszerzése után rövidesen Szombathelyre költözött, mely várost második otthonának tekinti, hiszen több mint 40 esztendeje él már ott. De nézzük magát a múzeumot. A püs pökl palota mellett Szombathely legrégibb gimnáziumában nyert elhelyezést a 35 ezer darabból álló gyűjtemény. A modern Ízléssel berendezett múzeumban sajnos az anyag egy része látható csupán, mert a háromszintes épület a teljes anyag bemutatására már a rendezés során kicsinek bizonyult. A kiállítás az őskortól napjainkig mutatja be a régészeti és történeti emlékeket. Kőkori balták, bronzkori tűk, karperecek, öntőtégelyek között ott látni a híres mezőlaki szkita tegeztartó díszt is. Gazdagon vannak képviselve római kori ritkaságok, mint például egy öt rekeszes üvegedény, urnák, ritka formájú mázas agyagedények, római hangszerek és kimondhatatlan sora az ékszereknek. A háborús anyag különösen 46-as emlékekben gazdag: Lenkei tarsolya, Báthorl Schultz Bódog csuklyás köpenye, kardja, kitüntetései, az aradi vértanúk bitófáinak darabjai, a Nemzeti Bizomány pecsétnyomója és sok másutt nem látható emlék. Az első világháborúból való egy szép trombita és annak a itatóspapírnak egy szelete, mellyel a román békeszerződést leitatták. A háborús egyenruhákba öltöztetett bábuk különös hangulatot adnak a kiállításnak. Külön egységet képez a orvostörténeti anyag bemutatása a római kortól napjainkig. Orvosi műszerek, patlkaedények, könyvek és járványok idején bizonyos eljárásokkal fertőtlenl-A múzeum, épülete Dr. Smidt Lajos, a nagy értékű gyűjtemény adományozója tett tárgyak, levelek, láthatók. Az épület alatt húzódó kazamatában, ahol a középkori vár délkeleti sarokbástyája is látható, a kőtár nyert elhelyezést. Felérve az emeletre, barakk szoba tárul elénk, melyben szobrok, festmények, csillagászati eszközök, ritka könyvek, üvegek, bútorok vannak. Néhány érdekesség: emlékkönyv, melybe Kepler, a nagy csillagász irt emléksorokat, Ráskal Lea levele a Nyulak szigetéről, a nagy humanista nyomdász, Aldus és a németalföldi Elzevir dinasztia munkál, Rákóczi, Bercsényi levelei, Haydn kézirata, stb. Az üvegek közül a zborói huta termékei, a fajanszok közül pedig a híres holicsl darabok tűnnek ki. Az empire szobában magyar és külföldi ötvösművészek remekei hívják fel magukra a figyelmet; kiemelkedik ezek közül a rimaszombati születésű Szentpéterl mester alkotása. Szép számmal találhatók korai herendi és altwieni porcelánok. A biedermeier terem is bővelkedik ritkaságokban. Egy érdekes acetilénlámpa mellett, legkiválóbb szobrászunk, Fadrusz János maga kovácsolta vas műtermi lámpája vonja magára a figyelmet. Ugyanitt található egy Munkácsy kép, majd Lotz Károly, Székely Bertalan, Orlal Petrlch Soma ismeretlen Petőfi képe, Barabás Miklós remekei mellett és Zichy Mihálynak nem kevesebb mint 28 képe. A kisebb méretű tárgyak között jelentős Liszt Ferenc órája, Munkácsy Mihály pipája, Szécbeuyi István sétabotja, Boronkay Lajos ezüst diszkardja. A többszáz darabot számláló őragyfijteményből említésre méltó Krumm Gyula besztercebányai órásmester munkája és egyéb emlékei. Sterlo Károly festőművész képórája ... Ritkán előforduló mécsesóra, a szökőkutat játszó állóóra és számtalan zenélő óra. Szemlélődésünk végére érve azzal az érzéssel távozunk, hogy ide még többször el kell jönnünk. 10
