A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-17 / 37. szám

Csehszlovákia jó hírneve SZÍRIÁBAN Homsz nevével még valamikor diákkoromban ismerkedtem meg, amikor nagy élvezettel olvastam Lawrance ezredesnek A bölcsesség hét pillére című könyvében az 1917—18-as törökellenes arab felkelés lefolyásáról, a hihetetlen nélkülözésekről a sivatagban s végül az arab ügy győzelméről. (Azt már nem Lawrance-tól tudom, hogy a török birodalom felbomlása után megalakult arab államok végül is imperialista befolyás alá kerültek: Irak és Transzjordánia angol, Szíria és Libanon francia védnökség lett és teljes függetlenségüket csak a második világháború után nyerték el.) Frantiäek Samek, a Technoexport vezérigazgató-helyettese nemrég tért vissza Szíriából, ezért felhasználtuk az alkalmat, hogy elbeszélgessünk vele, milyen hatalmas beruházást adtak át csehszlovák munkások és technikusok Homszban. Szíria még a közelmúltban is elmaradott, agrárjellegű ország volt, s a neokolonisták mindent elkövettek, hogy ezen ne sok változzék. Alig számottevő gyáriparában a gyapotfeldolgozó textilipar állt az első helyen, de ennél is jelentősebb szőnyeggyártó kézműipara. Azt lehet mondani, hogy Csehszlovákia honosította meg a korszerű nemzeti ipart Szíriában. Az iparosításhoz azonban energiára van szükség, s ezt az energiát a kőolaj képviseli Szíriában. Tízegynéhány évvel ezelőtt, amikor az ország új vezetői az első lépéseket tették, hogy kiszabadítsák Szíriát a neokolonializmus gazdasági befolyása alól, az angolok kezében volt az iraki olajkitermelés és "feldolgozás, ők uralták a piacot. Azzal, hogy felépítettük az első olajfinomítót, hozzásegítettük Szíriát ahhoz, hogy kiszabaduljon az IPC olajtársaság befolyása alól. Mint már mondottuk, tízegynéhány évvel ezelőtt, bár Homsz érintésével Szírián halad át a legfontosabb olajvezeték Irakból és Szaúd-Arábiából részben a libanoni Bejrut és Szaida, részben a Szíriai Bánijász kikötőjébe, az országbán nem dolgoztak fel kőolajat s a kőolajtermékeket külföldről kellett behozni. Az új generáció, amely Szíriában a háború után szóhoz jutott, európai iskolák elvégzése után hazatérve feltette a kérdést: „Miért ne dolgozhatnánk fel magunk az olajat?" Így született meg a hazai olajfeldolgozó ipar megteremtésének gondolata. Ez volt a kezdet. — De hát hogyan jutottunk hozzá mi a megrendeléshez? — tesszük fel a kérdést Samek elvtársnak. — Versenypályázatot írtak ki, amelyen számos külföldi nagyvállalat vett részt. S az addig ebben az iparágban ismeretlen Csehszlovákia kapta a megrendelést. Hogy mi ennek az oka? Három tényezőt említhetek. Elsősorban is a politikai tényező érdemel figyelmet: fiatal állam, szeretne kikerülni a o nagyhatalmak gyámkodása alól, felismeri, hogy kedvezőbb együttműködni egy kis szocialista országgal, mely nem támaszt politikai feltételeket, ellenkezőleg, önzetlen együttműködést kínál és felajánlja a helybeli munkaerők betanítását. Azonkívül az is sokat nyomott a latban, hogy mertük vállalni az üzem „kulcsra" való átadását. Ezt megbecsülte a szíriai fél. Megkaptuk a megrendelést egy komplett olajfinomító felépítésére és berendezésére. Az építkezésnél nagy segítségünkre volt az együttműködés a szovjet olajiparral. A szovjetunió szállította ehhez a beruházáshoz a platina katalizátort, amely a benzin oktánszámát növelő berendezéshez szükséges. — Csehszlovákiának sikerült tehát „betörni" ezzel az olajfinomítóval a világpiacra. — Igen. Elkészültek a tervek s hozzá kellett látni a kivitelezéshez. Ez már nem volt olyan könnyű dolog. Homsznak kitűnő a fekvése Haleb és Damaszkusz között, de köröskörül mindenütt sziklás, homokos sivatag, víz meg alig. De még kevesebb volt az építkezési és szerelő munkákhoz értő szakiparos. Az építkezésre kijelölt területről készült első fényképeken nem látni mást, mint tevéket és a sivatagot. Munkához láttunk. Kimértük a területet és felépítettük az első munkásszállásokat. Csehszlovákia mindaddig még nem szállított ekkora komplett gyárberendezést „kulcsátadásra". A Skoda Művek ugyan szállított egy cukorgyár-berendezést Homszba, de ezt nagyságra össze sem lehetett hasonlítani a mostani beruházással. Aztán 1958—59-ben megépült az olajfinomító és tíz évig, azt lehet mondani, lényegesebb hibák nélkül működött. Csehszlovák szakemberek csak akkor utaztak oda, ha a szíriaiaknak tanácsra volt szükségük. — És a második? — Ezt, az elsőnél lényegesen nagyobb olajfinomítót — többéves itthoni előkészítő munkálatok után — 1968-ban kezdtük építeni szintén Homszban. Az első olajfinomító iraki kőolajat dolgozott fel. Ennek lényegesen más a vegyi összetétele, mint a hazai, szíriai kőolajnak, amit a második olajfinomító dolgoz fel. Nagy problémák merültek fel. mert a Karacsuk környékéről származó kőolajnak igen nagy a kéntartalma. Egészen új technológiai eljárást kellett kidolgozni. — Megmondhatná, milyen kapacitással dolgozik az új finomító? — Kétmillió hétszázezer tonna kőolajat fog feldolgozni évente, ami két és félszer annyi, mint a régi finomító kapacitása. A fő az, hogy Szíria most saját nyersanyagot dolgoz fel, tehát nem függ többé a külföldi behozataltól. A nyers kőolajból fűtőgázt (propán-butánt), benzint, petróleumot, gázolajat, fűtőolajat és végtermékként ként lehet előállítani, azonkívül kokszot és aszfaltot is. Ez a hatalmas új létesítmény az idén április elsején teljes kapacitással kezdett el dolgozni. Erről a Szíriai Arab Köztársaság kormányának átvevő bizottsága jegyzőkönyvet írt alá, amelyben szó szerint ez áll: „Az átadó fél valamennyi garantált értéket sikeresen teljesített, és valamennyi berendezés a megejtett ellenőrzés után kifogástalanul működik." — S a további tervek? — Az élet megy tovább. A Technoexport vállalat hozzákezdett egy további olajfinomító építéséhez, éspedig az iraki Baszrában, a Homszban szerzett jó tapasztalatok alapján. V. Lammer felvételei