A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-24 / 51. szám

Félmillió karácsonyfa a »11115 »sországai KONGO/KINSHASA Portugál Nyugat-Afrika - Területe: 1 246 700 km2 Lakossága: 5,4 millió (1968) Fővárosa: Sao Paulo de Luanda, 224 500 lakos (1960) Jövendő fővárosa: Nova Lisboa, 37 000 lakos (I960) Államforma: Portugália tengerentúli tartománya. Angola Portugália 2,1 millió négyzetkilométernyi gyarmatbirodalmának legnagyobb országa. Területe majdnem akkora, mint Spanyolország, Franciaország és Olaszország együttvéve. A XVI. század végétől a .múlt század közepéig portugál és brit gályák mintegy 4,5 millió négert hurcoltak el Innen, akik azután rabszolgaként brazíliai ültetvényeken embertelen munkában kínlódtak és haltak meg. Az ország őslakosságának több mint 90 százaléka bantunéger. A negyedmilliónyi fehér lakosság elsősorban Portugáliából vándorolt be, számuk a kormány intézkedései nyomán az utóbbi időben jelentősen megnövekedett. Mulattok viszonylag kevesen vannak: számuk legfeljebb 35 000. Angola Délnyugat-Afrikában a Kongó torkolatvidékétől délre terül el. Északon és északkeleten Zair (a volt Kinshasa-Kongó), keleten Zambia, délen Délnyugat-Afrika határolja. Nyugati partjait az Atlanti-óceán hullámai mossák. Közigazgatásilag Angolához tartozik a Brazzaville-Kongóba beékelődő parányi Cabinda gyarmat is. A portugálok az 1580-as években léptek először a mai Angola területére, amely akkor három néger állam: Kongó. Lunda és Ngola között oszlott meg. Alig telt el 50—60 év, megindultak az első rabszolgaszállítmányok, s a régebben virágzó országok fokozatosan elnéptelenedtek. A XVII. század közepén megsemmisítették az utolsó néger királyságot, a kongóit, s azóta az itt élő népek Portugália gyarmati elnyomása alatt élnek. Portugália a második világháborút követő években még mindig mereven ragaszkodott a gyarmatpolitikáját jellemző módszerekhez. A gyarmati közigazgatási rendszer jóformán változatlan maradt. A portugál parlament 1951-ben módosította ugyan az alkotmányt, a gyarmatokat az anyaországhoz tartozó tengerentúli tartományoknak keresztelte át, az alkotmányreform azonban csak az ENSZ alapokmányában a gyarmattartó hatalmak számára előírt kötelezettségek elhárítását szolgálta. 1961-ben formát öltött a függetlenségi mozgalom. Fegyveres felszabadító harc bontakozott ki az ország északi részén, majd később a Zambiával határos vidékeken is. A technikai felkészültség szempontjából egyenlőtlen küzdelem súlyos áldozatokat követelt a felkelőktől. Az ország középső részén vonul végig a Blélfennsík, Angola legkellemesebb éghajlatú vidéke. A téli 16-18 C°, a nyári 20-21 C° átlaghőmérséklet és az 1000 mm-en felüli csapadék a mérsékelt övre jellemző körülményeket teremtett. A magasföldektől északra megváltozik a táj képe. Az éghajlat forró, a csapadék is több, mint a délebbre fekvő magasföldek vidékén. Ezt a gyéren lakott országrészt bozótos puszták és őserdők borítják. Az ásványkincsek közül elsősorban a gyémántot kell megemlítenünk. A termelés évi 1,3 millió karát (1967), s ezzel az ország a kapitalista világban az ötödik helyet foglalja el. A gyémánt lelőhelyei a kongói határ közelében, Malange környékén vannak. A gyémánton kívül a mangán- és rézércbányászat, valamint a kőolajtermelés érdemel figyelmet. 1963-ban Cassingánál Afrika egyik leggazdagabb vasérclelőhelyének kiaknázását kezdték meg. Az ország feldolgozó ipara fejletlen. Két nagyobb ipari központ keletkezett. Az egyik a fővárosban. Luandában, a másik a tengerparti Bénguelában. Angola elmaradott, mezőgazdasági ország. Szlzál-és kávétermelése világviszonylatban is jelentős, de exportja főleg az európaiak ültetvényeiről kerül ki. a dolgozók jövedelmével és az igényességgel is. Mi ennek az igénynek igyekeztünk elébe sietni, és kielégíteni azt. Ez így, asztal mellett elmondva nagyon egyszerűnek és természetesnek tűnik. A valóságban azonban sokkal bonyolultabb. Mert mi is kell ahhoz, hogy elkészüljön egy karácsonyi kollekció? Először is — természetesen — nyersanyag. Az alapanyagok egy részét, a cukrot, a tejet, a különböző gyümölcsízeket hazai termékekből nyerik. De kakaócserje, ugye, nálunk nem terem, így a csokoládé alapanyagát Afrikából s Dél-Amerikából hozzuk be. Terebesre főleg Ghánából és Nigériából érkezik. Hosszú a kakaócserje termésének az útja. S ha megérkezik Terebesre. még mindig csak nyersanyag. Itt hántolják, pörkölik, darálják, míg végül egy bonyolult technológiai folyamat után színes alumíniumfóliába kerül, s az dobozokba csomagolva az üzletekbe jut, hogy aztán tovább vándoroljon falukba, városokba, s legyen a karácsonyfák ékessége. Vavrek Júliusszal járjuk végig az üzemet. Fehér köpenyes lányok, asszonyok állnak a gépsorok mellett, én is kapok egy fehér köpenyt, mert a szabály alól az újságíró sem kivétel; s így akár magam is felcsaphatnék cukorkakészítőnek. Ha értenék hozzá. — Elég nehéz volt az idei szezon — mondja Vavrek elvtárs —, mivel folyamatban van az üzem rekonstrukciója. Az NDK-ban vásárolt teljesen új, automata gépsorokat szerelünk fel. A fontos azonban az, hogy még így, a szükségmegoldások mellett is teljesíteni tudtuk a tervet időre. — Hány karácsonyfát lehetne feldíszíteni azzal a cukorka- és csokoládé mennyiséggel, amit az idén a karácsonyi piacra készítettek? — Ha egy karácsonyfára egy kilót raknánk, akkor félmillió karácsonyfát díszíthetnénk fel. Félmillió karácsonyfa. Egész erdő. Sejtelmem sincs, hány karácsonyfát fognak az idén az országban feldíszíteni, de azt hiszem, nem sokról fognak hiányozni a trebisovi Déva díszei. —gs— ANGOLA Mikor ezek a sorok megjelennek, mindaz, amiről szólnak, már ott csillog-villog a feldíszített karácsonyfákon. Talán békesség lesz a szívekben s a világon mindenütt, ha igaz, hogy a karácsony a szeretet, a békesség ünnepe. Gondolom, akkor már a hegyeket s a hegyek alján elterülő síkságokat tiszta hó fedi; de talán az volna a legszebb, ha éppen akkor hullana, fenyőkre, házakra, utakra ... Mondom, valahogy így képzelem el, most, amikor még vagy három hét választ el a karácsonytól. Persze, van olyan hely is, ahol a karácsonyi szezon már akkor elkezdődik, amikor másnak még eszébe se jut, hogy rá gondoljon. Ezek közé tartozik a trebi-Sovi (tőketerebesi) Deva. Ez a Déva a terebesi élelmiszerkombinát egyik üzemegysége, ahol százféle cukorkát, csokoládét és más hasonló finomságot készítenek. A gyár — mert mi másnak lehetne nevezni — 1951-ben épült, s azóta minden évben tonnaszámra gyártja a karácsonyfára való édességeket. Az idén sincs ez másként. Itt, ahogy GaSko Stefan igazgatótól és Vavrek Július technológustól megtudtam, már vége a karácsonyi szezonnak. A tervezett mennyiségű csokoládédíszeket elszállították, üresek a raktárak. — Mikor kezdődik a Dévában a karácsonyi szezon? — kérdeztem az igazgatótól. — Július végén, augusztus elején — mondja Ga§ko elvtárs. — Először a szaloncukorféléket gyártjuk le, mivel ennek a gyártásához kisebb kapacitással rendelkezünk. De majdnem egy időben kezdjük a csokoládédíszek és egyéb karácsonyi termékek gyártását is. — Hányféle karácsonyi kollekciót készítenek? — Az idén tizenkétfélét hoztunk piacra: nyolc csokoládédísz- és négy szaloncukor-kollekciót. — Melyik a keresettebb? — A megrendelésekből az tűnik ki, hogy a vásárlók a jobb minőségű, drágább karácsonyi készleteket vásárolják. Ez nyilván összefüggésben van