A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-01 / 39. szám

Az elegáns, vonzó javítóműhely Sok az autó, évről évre több, és a szerviz-szolgálat nem szaporodik összhangban a futószalagról legördült gépkocsik mennyiségével. Bratislavában már alig fér el az autó, de a javítóműhelyeket a tíz ujjunkon megszámolhatnánk. Gyakran hónapokat kell várni, amíg a bajbajutott autótulajdonos bejut valamelyik műhelybe. Nem véletlen, hogy a fővárostól huszonöt kilométerre fekvő Samorínban (Somorja), a főút melletti elegáns, korszerű javítóműhelyben csupa bratislavai rendszámú kocsit látni. A közel két és fél millió költséggel épült új szervízt .1970 májusában adták át rendeltetésének, s abban a pillanatban tudomást szerzett róla a környék és a világ. Volt azelőtt is a kisvárosban javítóműhely, amolyan kóceráj, amelyben sem autónak, sem alkatrésznek, de még a szerelőnek sem volt megfelelő helye. Onnan költöztek át az új épületbe, és azóta nincs megállás. Tavaly ötmillió korona forgalmat csináltak és csak egy esetben fordult elő jogos reklamálás. 1971 első fél évére 800 000 koronában határozták meg bevételi tervüket. A valóságban 1 220 000 koronát értek el. A százötvenhat százalékos teljesítmény látható eredménye a vándorzászló, amelyet a járási vegyes ipari vállalattól kaptak. A négy berámázott díszoklevél is a jó munkát dicséri. Persze ők sem bírnak mindent, A két mester, a huszonöt segéd és a huszonhat ipari tanuló teljesítménye sem határtalan. Mert nemcsak személygépkocsikat javítanak. Generáljavítást végeznek a nagy Tatrák motorján, s fődarab javításokat is folytatnak tehergépjárműveken. A hazai igénylőkön kívül külföldiek is felkeresik a műhelyt. És ez nem is csoda. Századunk második felében egyre inkább megrövidülnek a távolságok, összezsugorodik a világ. Megfordultak már náluk Európa valamennyi szocialista országából, de az olaszok, franciák és németek sem kerülték el őket. Nemrégen egy török diplomata kocsiját javították. Leszakadt a tengelykapcsolója. Jönnek a hazaiak, megállnak a távoli országok utasai, s viszik üzemük jó hírnevét az országba és a világba. És most az újságíró számára nem is az az érdekes, mit mondanának róluk az autótulajdonosok, hiszen jó munkájuk híre az ő fülébe Vízi Árpád vezető Bilankor Sándor és Tóth László mesterekkel beszélget. Lesz ebből a kocsiból valami? A képen Tóth László mester. Pálinkás László. Belinger Nándor és Baráth Gyula segédek. is eljutott. Arra kíváncsi, mi az ő véleményük a „kuncsaftjaikról". Általában jó... De nem szeretik az olyan autótulajdonosokat, akik azt hiszik magukról, hogy körülöttük forog a világ. Az ügyfelek egy jelentéktelenebb része okoskodó, a kákán is csomót kereső. Az egyik ilyen például új kocsit vett. És a bőrülés ropogott. Ki akarta velük cseréltetni az autóját. Megértik a türelmetlen felet is, hiszen a kocsit nem azért vette, hogy a szervízben álljon. De a késedelmes javítást szinte majd minden esetben a hiányos alkatrész-készlet okozza. Emiatt sok a befejezetlen munka. Csak kevesen tudják, hogy a Skoda kocsikhoz 164 vállalat készít alkatrészeket. Más cég csinálja a lámpákat, más a futóműveket stb. Az esetek többségében az szabja meg a javítás ütemét, sorrendjét, ami a raktárban kéznél van. — Talán el sem hiszi — mondja Vízy Árpád üzemvezető —, hogy az itt eltöltött időm ötven százalékát az anyagbiztosítás veszi igénybe. Van olyan hét, amikor négy napig is úton vagyok, Mladá Boleslav, Ceské Budéjovice, Bratislava és Nyitra az állomások. A hosszabb utakra hajnali háromkor indulok, és a késő éjszaka vet haza. Fárasztóak ezek az utak, de ha nem mennék, a műhelyben megállna az élet. Alkalmazhatnék anyagbeszerzőt, de félek, azután is nekem kellene mennem. Többször előfordul, hogy amiért megyek, nincs, de valami más van. Tudnom kell, hozhatom-e. És én ezt tudom. Huszonnegyedik éve élek a szakmámnak. Tizenkét évig segédként dolgoztam a régi műhelyben. Egyszóval: időm ötven százaléka az anyagbeszerzésé. De a munkabiztonság és a tisztaság is az én gondom. Meg a fiatalok nevelése is. A közeljövőben meg akarom szervezni a SZISZ-t és az ifjúsági brigádot. — A javítóműhellyel kapcsolatos tervei? x — Nagyon hiányzik nekünk a keréksúlyzó és a karosszériaegyengető asztal. Ezen húzató és nyomató prések vannak, amelyekkel milliméternyi pontossággal helyrehozható a megsérült önhordozó karosszéria. Két oldalemelőt is rendeltem a bádogos- és a szerelőműhelybe. Persze a legtöbbet a lakkozó kabintól és a kemencétől várjuk. Az épület már kész és a brnói nemzetközi gépipari vásár után a nyugatnémet szakemberek azonnal megkezdik a szerelést. A mesterek régi, megbízható emberei a műhelynek. Mint a tenyerüket, úgy ismerik egymást. Talán egymás gondolataiból is olvasni tudnak. Tóth László Vízy Árpáddal egyszerre tanulta ki a szakmát. 1948-tól dolgoznak együtt. Bilankor Sándor is itt nevelkedett. Nem tudom, van-e még másutt hasonló műhely, ahol három alkalmazott kivételével mind „saját nevelés"? Tóth László 1962-től mester. Szerepéről, felelősségéről, örömeiről és bosszúságairól faggatom. — Szerepem a munka elosztása — Csöllei István, Bertók Oszkár segédek és Sárközi István ipari tanuló munka közben. Pár lépésre a fővárostól A szerelőcsarnok