A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-02 / 13. szám

Botto utca Fülekről (FiTakovo) azt beszélik, hogy ott három dologra figyel fel az idegen. Ez a három: a sár, a vár, a gyár. Mi tagadás, sár bizony van itt több a soknál, de arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az új lakóházak gomba módra nőnek itt ki a földből, s így azután nem is csoda, ha az utak karbantartására és építésére nem sok idő marad. A vár messziről nagyon szép látvány, de romos és már nem vitéz harcosoknak nyújt menedéket, hanem csak baglyoknak, denevéreknek és galamboknak. Bár egyes rossz nyelvek azt emlegetik, hogy ezek a szárnyasok hamarosan átköltöznek az öt évvel ezelőtt megkezdett, de mindmáig be nem fejezett „új posta" falai közé. A gyár? Nem, az a bizonyos mondás már nem állja meg a helyéti Füleknek ugyanis már gyárai vannak: A Kovosmalt és a Béke-Üzem. A Kovosmalt zománcgyárban megkértük az illetékeseket, nevezzenek meg néhány olyan dolgozót, aki már régen dolgozik a gyárban és elégedettek a munkájával, kommunista helytállásával és emberségével egyaránt. Az elsők között említették Zara Gyula műhelyvezetőt, az öntöde pártszervezetének elnökét. Meg is mondták, hol lakik: a Botto utca 8-as számú házában. Már az ablakból látta, hogy jövünk, és kedvesen mosolyogva nyitott ajtót: — Vártam magukat. Pár perc múlva bele is melegedtünk a beszélgetésbe. Es újra meg újra elismételtem magamban szavait: „Itt nincsen házigazda, ugyanúgy otthon vannak, mint ént" Mintha már nagyon régen ismerném ezt a kedves mosolyú, halkszavú, okos beszédű embert ... Vajon honnan? Hiszen Füleken most járok életemben először!... Ugyanolyan egyszerű, mint egy paraszt. Ugyanolyan őszinte, mint egy munkás. Ugyanolyan okos, mint egy mérnök. Ezért ismerem őt már nagyon-nagyon régen. És csakhamar tudtam azt is, miért szeretik őt a feljebbvalói és a beosztottjai, miért rajong érte a családja. Munkanélküli segélyen — 1923. április 18-án születtem Füleken, öten voltunk fiútestvérek, és amikor 1926-ban apámat elbocsátották az állásából, keserves évek köszöntöttek ránk. A munkanélküli segélyből éltünk, ha ugyan azt életnek lehet nevezni. Inkább csak sínylődtünk, nyomorogtunk... Nem szeretném, ha félreértenének! Már elég öreg vagyok ahhoz, hogy véleményt mondhassak. Nem nézem a jelent sem kritikátlanul, ma Blaha Lujza Nem is volt nagyon régen, hogy meghívót kaptam a magyar tenger partjáról. A balatonfüredi tanács közölte, hogy a „balatoni Pantheonban" leleplezik Jaroslav Haäek cseh író emléktábláját, aki több szép novellát irt a Balatonról. Válasz ez .— fejtette ki a meghívó — a rimaszombati városi tanács nemes gesztusára, mely a főtéren felállíttatta Blaha Lujzának, a „nemzet csalogányának" szobrát. (Egyébként 1926 Őszén még halálának évében, Blaha Lujza tiszteletére is emléktáblát állítottak Balatonfüreden.) Rózsabokor?... A századvég romantikája még a születéséhez is „nem mindennapit" fűzött. Ügymond „rózsabokorban jött a világra" a Jánosi felé vezető úton. Blaha Lujzának nincs szüksége álromantikára. Élete pályája úgyis szép. Lehet, hogy a szülési fájdalmak már az útközben jöttek az anyára — a kocsizó társulat Losonc (Luöenec) felé vette útját, Rimaszombatot (Rimavská Sobota) érintve — de Blaha Lujza már Rimaszombatban született, Mancel József cipész rimaparti házában. Az egykorú anyakönyv tanúsága szerint a kis Lujza 1850. szeptember 8-án született Rimaszombatban; Reindl Sándor színész és felesége Ponti Alojzia voltak a szülei. Ehhez hozzá kell még tenni, hogy várost körvonalazzák. Bárta mérnők tervei szerint a város a jövő század második felében negyven kilométer hosszú lesz és Somorjától (Samorín) Stupaváig terjed. A város a Duna és a Morva folyó mentén fog elterülni és a középpontja Lamacs (Dubravka) és Károlyfalu (Karlová Ves) tájékán lesz. Somorja és Dévényújfalu (Devínska Nová Ves) között metró épül. A közlekedés terhét nagyban könnyítheti majd a Duna és a szabályozott Morva folyó, amely egyik szakaszát képezi majd a tervezett Duna—Odera hajózási csatornának. A Duna tehát ebben az elképzelésben is döntő szerephez jut. A geológiai harmadkortól, amikor végleg visszavonultak a tengerek és a folyam utat tört magának Dévénynél (Devin) a Kárpát-medencébe, azóta a Duna mindig döntően beleszólt a város életébe. A város évszázadok óta őrzi ugyanis a kaput, amelyet a folyam nyitott a Bécsi-medencét és a Kárpát-medencét elválasztó hegységbe. E domborzati viszonyok tehát igen jelentős szerepet játszanak a város megszületésénél. Vannak ugyanis a világon nagy és dicső városok, amelyeket királyok és rettegett hadvezérek alapítottak, építettek, vannak viszont városok, amelyek szinte önmaguktól születtek. Azt is lehetne mondani, hogy az emberi társadalom őséről hozták létre egy minden szempontból kedvező természeti környezetben. Ilyen város Bratislava is. Minden itt élt nép és nemzedék rajta hagyta kézjegyét e tájon, de a szelid vidék teljes szépségében megmaradt és ma is bájos keretet alkot a város soha nem tapasztalt fejlődéséhez. A hatalmas folyam és a szelíd dombok hajlatai közt ősidőktől olyan ez a város, mintha ráfestették volna a dombok oldalára. Bárta mérnök terveiből, amelyek megőrzik a városnak ezeket a jegyeit, egyenlőre nem derül ki, hogy melyik palota hol fog állni, melyik utca hol fog húzódni, de máris keretet nyújt a közeljövő fejlődéséhez és így az épülő utak, hidak, épületek ehhez a tervhez igazodnak majd. Épülő lakónegyed Hotel Devin a Duna-parton De térjünk vissza a közeljövőbe. A ligetfalusi városrész felépítése után, de még kétezer előtt be kell fejezni a dévényújfalusi építkezések első szakaszát, aztán a milliós város centrumának építéséhez, valamint az Oroszvár (Rusovce), Somorja irányában történő fejlesztési munkálatokhoz kell hozzálátni. Természetesen az idő és az illetékes operatív szervek a megvalósítás során még sok mindent megváltoztathatnak, módosíthatnak, de a fejlődés a maga vaslogikájával továbbhalad, s az emberi alkotó fantázia szülte tervek lehetővé teszik, hogy nem kell többé rögtönözni, tapogatózni. A folyam, az örökké élő Duna látni fogja a még csak papíron, kusza vonalakat mutató tervek megvalósulását, mint ahogy látta Mária Terézia korát és azokat a katonákat is, akik huszonhat évvel ezelőtt ágyút vonszolva, puskát szorongatva felépítették az első hidat és ezzel bekapcsolták az ősi várost a szocialista élet dinamikus lüktetésébe. SZŐKE JÓZSEF A műszaki főiskola monumentális épülete