A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-13 / 37. szám

Negyvenötös bakancsban Németországi katonakórház 1944- ben. Talán nemsokára vége lesz a háborúnak ... Talán. A flekkti­­fuszból kigyógyult, de vajon mi vár még rá? Mi lehet a szüleivel mész­­sze Magyarországon, a Duna mel­lett? A fiatal katona olyan sovány, hogy talán egy erősebb huzat is kivinné az ablakon. Hallgat, a szü­leire, testvéreire gondol és talán soha meg nem valósuló terveire. Pedig milyen szépen kezdődött minden. Még akkor tizenhét éves korában... Szól a rádió. Már régen, de az ajtófélfának támaszkodó katona csak most figyel fel rá. Ismerős a dallam, és a szöveg, és az Is, aki a szöveget énekli. CÉLTALAN BOLYONGÁS... énekli KALMÁR PÁL. Zenéjét sze­rezte ... szerezte ... szerezte... — Hát te mit keresel Itt? — szólt rá az arra elsiető német ka­tonaorvos. — Ez... ez a szám az én ... az én szerezményeml — dadogja ki a fiatal katona. — Na jő, de feküdj már le, mert még elhíszeml — veregeti meg a vállát nevetve az orvos. 1944 karácsonyán húgom a fér­jével hazalátogatott Párkányba. S akkor jött a légitámadás, a sző­nyegbombázás. Anyám és húgom lemenekültek a pincébe, apám és az öcsém még a lakásban bíbelő­dött valamivei, s már nem volt idejük lefutni az óvóhelyre, csak a kertben levő futőárokba hasal­tak bele ... A házunk bombatalá­­latot kapott — édesanyám és hú­gom meghaltak. Apámnak és öcsémnek a futóárokban a hajuk szála sem görbült meg ... A Vöröskeresztnek köszönhet­tem, hogy eijutott ez a szomorú hír hozzám, Németországba. Azóta már régen eltemettem az apámat, meg néha az álmaim, terveim egy részét is. m Milyen furcsa is az élet... Arany díszoklevél a III. orszá­gos Vers- és Zenepályázatról 1939- ben ... Arany díszoklevél a „Ma ­gyar Muzsikus“ zeneműkiadó áltai meghirdetett pályázatról 1940- ben ... Arany díszoklevél a Tinódi Emlékversenyről szintén 1940- ben... És hogy miért a könnyűzene? Talán azért, mert nehéz életem volt. Biztosan azért. « így vali magáról Zachovay Er­nő zeneszerző, a Csehszlovák Ze­neszerzők Szövetségének tagja. Párkányban él, s közben a kör­nyék falvaiban zenére tanítja a fiatalságot, ahogyan a hadifogoly­­táborban, az angoloknál... Most fizetést kap, akkor a foglyoktól 5 tojást és egy liter répaszeszt ka­pott havonta az oktatásért. Ezen Jóízűen eíneveti magát. Olyan fur­csa az élet... S ahogyan a la­tin közmondás tartja: Kellemes az elmúlt bajokra való visszaemléke­zés. Talán csak azért kellemes, mert akkor még fiatal volt, s a fiatalság könnyen veszi az akadá­lyokat. Több mint háromszáz szerzemé­nyem van ... Tizenhét éves ko­romban saját zenekarom volt. Egy zenei ügynökség leszerződtetett Rozsnyóra 1937-ben. Annak az évnek pontosan a Szil­veszterén negyven fokos lázam volt s nem mertem elmenni játsza­­ní. Elküldték hozzám az orvost, megvizsgált, majd fgy szóit: — Öltözz föl, Ernőcském, de jó melegen, és mehetsz játszani! Reggel négyig játszottam, és nem tudom hogyan, másnapra mér kutyabajom sem voltl Fiatal vol­tam és erős. Rozsnyó után Iglő, Kassa, Nagymihály, Trnava, Tren­­csén, Üjtátrafüred és ki tudja, hogy még hány város következett. Szerzeményeim felcsendültek a Csehszlovák Rádió magyar adásá­ban, majd a Magyar Rádióban is. Néhány szerzeményem feljátszot­­ta az Odeon hanglemezgyár. Sa­ját dalaim hallottam a prágai rá­dióból meg egy filmen is. Meg­íl É Übt ' IHM? ffaMi • WBfi i m ídiM 1 Zachovay Ernő és első zenekara z-anésltettem lleltay Ezerkettedik éjszakáját. Nagyon szeretem a film- és a karakter zenét, és ma­gam eddig csak az operettig ju­tottam el. Bágya András és Fényes Szabolcs zenéje áll hozzám legkö­zelebb. Azt kérdezi, hogy a család? Ti­zenkilenc éve nős vagyok. Tizen­nyolc éves fiam a pozsonyi ipar­művészeti iskolába jár, tizenkét éves kislányom szépen énekel, or­szágos versenyt nyert. Már négy éves korában szerepeit, s amit Irígylek tőle: egyáltalán nincsen lámpaláza, nem tudja, mi az a drukkolás. Van néhány saját szer­zeménye is, legsikerültebb a Dlm­­bi-dombl című úttörő dal, a po­zsonyi rádióban hallhatták. Mikor dolgozom? Amikor már mindenki lefeküdt. Először csak lekottázom az új dalt, másnap reggel eljátszom, javítgatok rajta. Először saját magam kritizálom, azután a család. Jelenleg egy ope­retten dolgozom, a címe Receflce. Csak annyit árulhatok el róla, hogy hamarosan elkészülök vele. A szövegíróm? Hamarosan megtud­ják. Még csak annyit, hogy évek­kel ezelőtt Lovlcsek Béla íróval kezdtünk bele agy operettbe, egy zenés krimibe. Sajnos, ezt mind­máig nem fejeztük be... Amikor odaér, éppen Hans Kiatz német zeneművész játszik: Beetho­ven, Bach, Mozart és újra Beetho­ven, végül Liszt... Magyar rap­szódia ... Utána következik a ma­gyar muzsikus a magyar nóták­kal. .. Hans Kiatz fölötte áll, fi­gyeli a játékát, az angol tisztek minden egyes nóta után sokáig tapsolnak, újráznak... A német művész a magyar kezét szoron­gatja, szeme könnyes: — Nagyon szép volt... Én azért tanultam meg magyarul, hogy Harsányinak Liszt Ferencről sző­lő könyvét elolvashassam ... ■ A zongoránál ül és Játszik Za­chovay Ernő. Elrejtőzik a világ elől és alkot... Hadifogság ... Angol vezényszavak... Fagyasz­tott marhahús... A fiatal katonát elviszik a főhadiszállásra. Az an­gol katonák magyar nótákat akar­nak hallani. Lassan mondja, de tökéletes magyarsággal, s a fiatal katona ott áll az ócska bakaruhában, negyvenötös bakancsban, szeméből szivárognak a könnyek. Az angol tisztek értetlenül bámulják a két művészt... A magyar Ziachovay Ernő volt. S ez élete legszebb em­léke NAGY LÁSZLÓ ENDRE CSEMADQK párkányi helyicsoportja ü szol e un..; un mii sím kiii Peiyvíff V»» j 1« m Míá líra mm 1966 órakor a CSEHADOK rendelésében a Kulturotthonban MISIU • Elfi • Tilt (Usslatai mu» J#gy*l0v«t*l .

Next

/
Oldalképek
Tartalom