A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-28 / 39. szám

rendezési terv nélkül. S az újváros itt áll és csodálkozásba ujt min­denkit, aki ide utazik. Milliós eu­rópai nagyváros a Kelet kellős kö­zepén, egy város, melynek még nincs hátországa. Egy város, me­lyet a marokkóiaknak a franciák kivonulása után még meg kellett szoknlok, s még nem olvadt össze a hagyományos régi civilizációval, amely ott él az óváros falai mö­gött ugyanúgy, mint évszázadokkal ezelőtt. Medina. Ez a Kelet igazi arcula­ta. Egyemeletes házakkal szegé­lyezett szűk sikátorok, ahol a fe­hérre meszelt magas falak elrejtik az európaiak szeme elől a keleti emberek kissé titokzatos életét. Talpig beburkolt, lefátyolozott arab nők suhanak el az utcákon, és hangos kiáltozással biztatják málhásállatalkat az összvérhajcsá­­rok. A cél majd mindig azonos — a piac. Ugyanitt minden reggel el­foglalják helyüket a szukban a kereskedők és a Kézműiparosok. Kinyitják apró, sötét üzletüket vagy csak leterltenek egy ponyvát és arra rakják ki portékájukat, és kezdődhet a vásár. Mert a vásár, az alkudozás életeleme az ara­boknak. És árulnak minden elkép­­zelhetőt: ötvösművészeti remeke­ket és a híres marokkót cukorká­kat, de ugyanígy mindenféle hasz­navehetetlen lim-lomot is: hasz­nált cipőt, üvegdarabokat vagy né­hány rozsdás csavart. Nem tudom, sikerül-e valaha Is eladni vala­mit ezekből a kacatokból, de a férfiaknak elég, hogy Itt ülhetnek és „kereskedhetnek. A marokkóiak mentalitása sem­miben sem különbözik a tunlszlak, az algériaiak vagy a világ más ré­szein élő arab testvéreik mentali­tásától, életmódjától. A gazda­sági elmaradottság és az írástu­datlanság Itt is az a két legna­gyobb probléma, amivel a marok­kói kormánynak meg kall küzde­nie. Az évszázadok folyamán ki­alakult keleti életmódot nem si­került a francia védnökség Idején sem megváltoztatni, így aztán a felszabadulás után alaposan le­romlott a munkaerkölcs. A fran­cia szakemberek távozása sem használt a lassan, de mégiscsak fejlődő fiatal marokkói Iparnak. Az elmaradt és túlnyomórészt val­lásos beállítottságú iskolák nem rTv;»­' : >V ■ & ' "C w : tudták pótolni ezeknek a szakem­bereknek a hiányát, így csak igen lassú volt a haladás ipari és me­zőgazdasági téren. Pedig Marokkó gazdag ország. Az arab országok közül azon Le­vesek közé tartozik, amelyek igazi folyókkal rendelkeznek. Folyók­kal, melyek egész éven át nem száradnak ki, s így a völgyekben megvanak a produktív mezőgaz­dasági termelés feltételei. Fejlett a kézműipara, a halászata, a ma­rokkói szardínia a legjobbak kö­zé tartozik a világon. Hagyomá­nyos a cltruszgyümölcsök, a bor és a datolya kivitele, de Marokkó mindenekelőtt ásványi kincsekben gazdag. A világ foszfátszükségleté­­r.'3k egynegyedét Marokkó fedezi. Foszfáttermelésben a világranglis­ta második helyén áll az USA után. Nagy kóbalt- és egyéb érckészle­tekkel rendelkezik, de egyelőre hiányzik a legfontosabb — a fel­dolgozó Ipar. A franciáknak nem fűződött érdekük az iparfejlesztés­hez. S így annak ellenére, hogy egyre emelkedik az értékes nyers­anyagok kivitele, kevés a munka­­lehetőség, és Marokkó továbbra Is túlnyomórészt agrárország marad. A földművesek hihetetlen nehéz és primitív körülmények között, ugyanolyan eszközökkel dolgoznak, mint a középkorban. A mezőgaz­dasági termékek kivitelét csaknem teljes egészében fedezték a nagy­részt francia kézben volt korsze­rűen vezetett farmok. A megmű­velt földterületnek csak töredé­kén voltak Ilyen farmok, de a kor­szerű gazdálkodási módok és az öntözőrendszerek megmutatták, hogy milyen úton kellene haladnia a marokkói mezőgazdaságnak. Víz. Ez a legnagyobb probléma szertu Afrikában. Marokkó sem ki­vétel. A csapadékhiány okozza, hogy az ország területének csak mintegy a fele lakott. A kedvező éghajlati feltételek és a csapadék­bőség a legfőbb oka, hogy miért él a lakosságnak csaknem 90 szá­zaléka, 11 millióból 10 millió em­ber az Atlanti-óceán és a Föld­közi-tenger partvidékén. A 700 ki­lométer hosszan húzódó Magas- Atlasz és a Földközi-tenger partjá­hoz szorosan simuló sziklás, szin­te járhatatlan Rlf-hegység, me! a tengerparti síkságot védi a for­ró szaharal szelektől, teljesen la­katlan. A középen húzódó Magas-Atlasz egyes csúcsai meghaladjak a 4000 métert. Ettől délre terül el a Sza­hara, nyugatra és keletre a vég­telen tenger, s a hegyek ormát hósapka födi. Azelőtt gleccserek Is voltak Itt, s ezek hatalmas fenn­síkokat vágtak a sziklák közé. De az Alpoktól eltérően, itt nem jár­nak turisták, csend honol minde­nütt. Vad és elhagyott vidék ez, ahová csak ritkán merészkedik egy-egy turista vagy nomád pász­tor. A hegyek alacsonyabb régiói­ban növő szerény bokrok, fűcso­mók szolgálnak a kecske- és juh­­nyájak táplálékául. Alacsony sá­tor, egy asszony, egy csapat gye­rek, néhány baromfi, kutya — ez a nomád pásztor egész háztartása. TIzkllométereket vándorolnak a hegyi ösvényeken. A kanyonszerü folyóvölgyek az év legnagyobb ré­szében szárazok, s csak ltt-ott, mint zöld oázisok, tarkítják céd­rus ligetek vagy tölgyesek a szik­lák monoton vörösbarna színét. S amit nem végzett el a termé­szet, azt elpusztította az ember. Kiirtotta az erdőket, hogy szántó­földhöz jusson. Az eredmény: le­meztelenített, eróziónak kitett he­gyek. A foszfát- és ércszállító vas­út, a két fő- és néhány poros mel­lékútvonalon kívül, az egyetlen közlekedési lehetőség a hegyekben, S így a pásztorokon és kevésszá­mú földművesen kívül csak egy maroknyi bányász él Itt a hegyek­ben. Munkájuk eredményétől függ az egész gazdaság sorsa, mert a nyersanyag Marokkó legfőbb kivi­teli terméke. A határokkal és drótkerítésekkel keresztül-kasul szabdalt mai világ­ban furcsa, hogy Marokkó nem Is­meri pontosan, hol húzódnak a határai. Furcsa, de így van. Terü­letén van három enkláve: Ceuta, Ifnl és M’slllla, mint a spanyol gyarmaturalom maradványai. De a legtöbb vitát déli határa váltja ki, ahol Marokkó az algériai Sza­harával határos. A vita 1963-ban fegyveres konfliktusban csúcsoso­dott ki. A be nem avatott számára kicsinyesnek tűnhetne fel a vita egy darab kiszáradt sivatagért, de ha tekintetbe vesszük, hogy hatal­mas kiterjedésű olajmezöket tár­tak fel Líbiában és több helyen a Szaharában is, mindjárt más megvilágításba kerül a vita. S ez a vita szintén egyik oka annak, hogy Marokkó miért nem kötelezte el magát az Izraeli—arab konfliktusban. Hasszán marokkói' király igyekszik független politikát folytatni. Az ország egyetlen ka­tonai tömbnuk sem tagja. Minden­kivel Jó viszonyt kíván fenntarta­ni. Kereskedik a Nyugattal s a Ke­lettel is, találkozhat itt az ember amerikai gépekkel, olasz és fran­cia traktorokkal és gépkocsikkal, japán tranzisztoros rádiókkal, csehszlovák cukorral és szovjet ne­héz technikával. JlftI RUDOI.SK? A szerző felvételei 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom