A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-09 / 10. szám

Megkérdeztük Fellegi Istvánt mint a szövetség első főtitká­rát, mi a véleménye a Csema­­dok eddigi fejlődéséről? „En abban látom a Csemadok mai jelentőségét, hogy bér fennállásénak két évtizedét zö­mében az 90-es években kezdő­dő bürokratikus rendszerben és az ezzel jérő komoly politi­kai torzítások Idején élte, ami a nemzetiségi politikának sem * volt édesanyja, ennek ellenére a Csemadok mégis megőrizte az általános tespedtségben is aktivitásét és jelentős tömeg­bázisára támaszkodva viszony­lagos szervezeti autonámiáját, mimellett a nyomasztó torzulá­sok ellenére sem szigetelődön el a párttól ás ha talán a kel­leténél későbben és a lehetsé­gesnél valamivel szőkébb körön belül is, de mégis még idejé­ben a párt megújhodásán mun­kálkodó erők felé orientálódott. Azt hiszem, ezeknek az előz­ményeknek, a Csemadok ilyen irányú fejlődésének és „vonalá­nak“ tudható be, hogy a tava­lyi január nem érte a Csemado­­kot váratlanul, felkészületle­nül, hanem hogy úgymondjam, teljes fegyverzetben állt ki megújhodott pártunk törekvé­sei mellé, részt vehetett és részt is vett az akcióprogram vonatkozó részének kidolgozá­sában és érett politikai megfon­tolással lépett márciusi állás­­, foglalásával a nyilvánosság elé, s ugyanakkor helyt állt az ennek nyomán meginduló uszí­tás visszahúzó erőivel szemben, anélkül, hogy ezt a kampányt valamiképpen dramatizálta vol­na. Azóta a hasai magyar nép­csoport Jogai alkotmányos és intézményes biztosítékot kap­tak, és ami ma a legfontosabb: tovább kell fejleszteni a Január­ban megkezdett politikai és gazdasági felépítést, az intéz­ményesen biztosított jogokat alkotó módon valóra kell vál­tani a mindennapi közéletben. Ám nagyon vigyázzunk arra, hogy a Csemadok, amely két­ségkívül és szükségképpen az adott helyzetben mint komoly társadalmi és politikai hatóerő érvényesült, ne essen „a ló másik oldalára“, ne nője túl egészségtelenül saját kulturális kereteit, maradjon meg annak, ami a valóságban volt, jól tud­va azt, hogy a kultúra sem egyéb, mint a politika, a társa­dalom-formálás szerves része.“ Kósa Zoltánná a Csemadok somorjal helyi szervezetének elnöke, a Központi Bizottság tagja a nőknek a Csemadok munkájában betöltött szerepé­ről a következőket mondotta: „Én, mint a Csemadok egyik alapitó tagja úgy vélem, hogy nekünk, nőknek nagyobb sze­repünk van a Csemadok agltá­­dós munkájában, mint a fér­fiaknak. Ott ahol a nők funkci­ót vállalnak a Csemadokban, munkájukat sokkal pontosab­ban, lelkiismeretesebben vég­zik, mint a férfiak, habár a ház­tartási gondok az ő vállukon nyugszanak. De, hogy konkrét legyek, el­árulhatom, hogy a Csemadok somorjai helyi szervezete veze­tőségének negyven, tagságának pedig hetven százaléka nő. Mi nők azért is dolgozunk szíve­sen a Csemadokban, hogy mű­velődhessünk, bővíthessük lá­tókörünket s ezt a családban, gyermekeink nevelésénél gytt­­mölcsöztethessük. Nem dicsek­vésképp mondom, hogy ami­kor nyolc évvel ezelőtt elvállal­tam Somorján a Csemadok el­nökének tisztjét, a szervezet­nek háromszázhatvankét tagja volt, és ma már több mint 500 taggal dicsekedhetünk. Ennek ellenére nem pihenünk babér­jainkon, igyekezni fogunk a Csemadok munkáját még szé­lesebb tömegalapokra helyez­ni.“ Andrássy János, a Csemadok nagypakai szervezetének elnö­ke szintén a Csemadok alapító tagjai közé tartozik. Vele kap­csolatban nem hallgathatjuk el azt a tényt, hugy ő az egyedüli, aki járási viszonylatban már húsz esztendeje tölti be az el­nöki funkciót, s hogy nem ered­ménytelenül, azt a helyi szerve­zet jó munkája Is bizonyltja. Beszélgetésünk során megkér­deztük tőle, milyen élménye fűződik a Csemadok nagypakai szervezetének megalapításá­hoz? „Az igazat megvallva a szer­vezet megalakítása az első időkben meglehetősen nehezen ment, mivel egyesek úgy néz­tek ránk akkor, mintha valami államellenes érdekvédelmi szervezetet akarnánk létrehoz­ni. Később azonban megmagya­ráztuk az elvtársaknak szerve­zetünk célját és küldetését, mi­re a kezdeti bizalmatlanság légköre lassacskán eloszlott. Ma már bátran kijelenthetem, hogy csaknem valamennyi ren­dezvényünket közösen szervez­zük szlovák polgártársainkkal. S ezért nem valótlan az az állí­tás, hogy főként a Csemadok­­nak köszönhető, hogy falunk­ban fokozatosan kialakult a kölcsönös bizalom és megértés légköre. Ezt legjobban az au­gusztusi eseményekkel kapcso­latos állásfoglalásunk bizonylt­ja. Szlovákok, magyarok egy­­emberként álltak pártunk józan és megfontolt politikája mögött. Mindez azt bizonyltja, hogy munkánk nem volt hiábavaló.“ t íTJ 13 fi komáromi marjyar ytmnctitum népművészeti együttese a Csemadoklll. országos közgyűlésén

Next

/
Oldalképek
Tartalom