A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-21 / 29. szám

Az alkalmazottak ts a Dunát né­zik, ha lélegzetvételhez jutnak Csónakok, motorcsónakok a „kikötőben“. Kint a teraszon a fák koronája helyettesíti az ernyőt azon a vidéken, a Kis-Duna men­tén, holott a vásárúti fürdőhely és a romantikus Kürtisziget húsz­harminc évvel ezelőtt még nagyon is látogatott helyek voltak. Sőt, a felsőcsallőközl részen Illésháza és környéke, valamint a Madarász­féle kirándulóhely a mai napig Is felfedezőit várja. Remélhető, hogy az Illésházán hamarosan megnyíló vendéglő felkelti az üdülők, turis­ták érdeklődését... Szándékosan hagytam utoljára Körtvélyest, mert szerintem az ot­tani üdülőközpont a legszebb és legromantikusabb, a Duna mellék ágának partján, a fák hűs lombja alatt beton cölöpökön sorakozó há­zikók valósággal meseszerűek, ilyennek álmodják meg a gyerekek Jancsi és Juliska mézeskalács­kunyhóját, s talán a vidéket is ilyennek álmodják meg hozzá, a hömpölygő nagy Duna vizével, amelyen szinte menetrendszerűen közlekednek a teher- és személy­szállító hajók, a csendesebb és biz­tonságosabb Duna-mellékággal, amely fürdésre és csónakázásra, motorcsónak túrákra kitűnő lehe­tőséget nyújt. Van itt zenés étte­rem, bambusznáddal bélelt helyisé­gekkel, tanácskozásra és ismerke­désre nagyszerűen megfelelő va­dászlak, kitűnő konyhával, ahol a magyarosan, ízesen készült ételek között állandó ételféleség a piszt­ráng (kerületi méretben is ritka­ság, ha nem egyedülálló különle­gességi, de dunai halak választé­kával is bővelkedik a vendéglő ... egyszóval, aki itt a szakácsok főztjét megkóstolja, aki itt körül­­pillant, az bizony nem egyszer, hanem nagyon gyakran felkeresi a körtvélyesi Kormorántl Már csak azért is — és itt most Nagy István üzemvezetőnek a szavalt idézem: mert 6 Is meg az alkalmazottak is boldogok, ha a vendégek jól ér­zik magukat, nem nézik ők a mun­kaidőt, a vendégek kedve és han­gulata szabja meg a zárórát, mert... és most vegyük csak elő a köz­mondást, vagyis hogy a jó bornak nem kell cégér, az Ilyen termé­szeti szépségekben bővelkedő üdü­lőközpontnak nem kell reklám, szárnyára veszt a szél a hírt és viszi az ország minden részébe, Európa majd minden országába, s autósok, motorkerékpárosok, au­tóbusz-kirándulók keresik a tér­képen, hol is van Somorja, mert ott van nem messze Körtvélyes is, a Kormorán. De hát miért Kor­morán és miért nem Sirály vagy egyszerűen Csárda? Azért talán, mert a Kormorán is olyan ritka madárféleség szerte az országban és Európában, mint a körtvélyesi üdülőközpont? így lehet valahogy, ugyanis az üdülőközponttal szem­ben, a Duna mellékágának másik oldalán van egy sziget, olyan buja növényzettel, sűrű erdővel, hogy az már valósággal dzsungelhez ha­sonló. Hát az a sziget a kormo­rán madarak fészke, tanyája, on­nan röppennek fel, szállnak a Du­na fölé, majd a Duna vizére és halásznak. Ősidők óta halásznak a halászokkal, ők is hallal élnek, még akkor is, ha ez a vérbeli ha­lászoknak nincs ínyére. Húsz turistaház ablaka néz a Dunára és a Kormoránok szigetére. A házikók négyágyasak, kényelme­sek és főleg olcsók. Negyvenkét korona egy éjszakára. A Kormo­­rán-telepen további öt olyan tu­ristaház van, amelyek hatágyasok, WC-vel és mosdófülkével. Egyszóval a körtvélyesi üdülő­­központban csak az csalódik, aki itt akarja kipihenni fáradalmait — és nem Jelentette be előre szállás­igényét. Két főszakács és hat tagú személyzet látja el a munkát, szom­bat-vasárnap kisegítő erőket is foglalkoztatnak, mert bizony gyak­ran adódik úgy, hogy hétszáz ven­dégnek adnak ebédet és vacsorát. Értekezleteket tartanak itt, lako­dalmat, születésnapot, a Bratisla­va! Líra neves énekesei is itt fe­jezték be a versengést, az osztrák és pozsonyi vendégek szinte min­dennaposak, de a világ minden részéből is megfordultak már itt, hiszen a diplomáciai kar is itt bankettezett egyszer. A „kormorániak“ aztán igazán nem mondhatják, hogy ritka erre­felé a vendég, egyetlen hónapban, méghozzá májusban kétszázötven­­ezer korona forgalmat bonyolítot­tak le, a vendégekre sem panasz­kodhatnak, esetleg a szapi hal­gazdaságra, mivel elég nehézke­sen bonyolítja le a halszállítást, igaz, így sincs nap többféle hal nélkül, de az összhang, az együtt­működés Jobb is lehetne. Meg a járás is fontolóra vehetné, hogy egy ilyen forgalmas helyen nem lenne-e célszerű biztonságosabbá tenni a fürdést, mondjuk úszóme­dence építésével, vagy a mellékág fürdőhellyé alakításával. íme, azzal kezdtük az írást, mit láthat meg egy olyan ember a Csal­lóközből, aki nem ott született? Nos, csak neki kell vágni az is­meretlennek, és mindenüvé elve­zetik az érdeklődőt a célt Jelző táblácskák. Az utak gondozottak, megfelelők, az ételek ára a fel­sorolt helyeken aránylag olcsó, a szállás úgyszintén, a vadregényes táj, növényzetben, madár- és ál­latvilágban gazdag Csallóköz a tu­ristaforgalom további fellendülé­sére enged következtetni. Ahhoz azonban, hogy ez így legyen, me­részebb beruházások kellenek. A vállalkozó szellemet hiányolom, a kezdeményezést, az átfogó terü­leti vagy járási programot, ame­lyen nemzeti bizottságok, egységes földművesszövetkezetek, erdő- és halgazdaságok munkálkodhatná­nak. Tanyák, vízimalmok marad­ványai is szóba Jöhetnének itt, és megannyi más lehetőség is, de ezen már gondolkodjanak azok, akik a Csallóközt, a Duna mentét valóban az ország és a nemzetkö­zi turistaforgalom egyik legkere­settebb kirándulóhelyévé varázsol­hatják! MÁCS JÓZSEF A terasz közelebbről hét 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom