A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-31 / 13. szám
11 Erzsi nénéd háza előtt megyünk, tudod-é? Az egyszerű lelket megborzongatta az a kísérteties hang. Az imamormoló feketokendős asszonyok infernális zümmögése szinte megdermesztette a zöldarany nyári délutánt píhegö falut. Dermedten, mozdulatlan döbbenettel hallgatta az egyre távolodó és halkuló, ugyanabban a primitív dallamban felvibráló kérdő jajdulásokat. ...Tudod-é? ...Tudod-é? ...Tudod-é?... — Szegény Zsiga, megháborodott... — Hát ki gondolta volna, hogy ennyire szerette azt a Borit? Szegény szerencsétlen... Azután a temető irányából felhangzott végre a kántor és az egész halotti gyülekezet szakadozott éneklése: ... Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére ... Azóta bolond a Zsi^a ... Azóta a falu bolondja ... Már harminc éve... Minden koporsót kikísér a temetőbe... Máskor a rongyaiban jár, de ha temetés van, előveszi fekete ünneplőjét. És hiába akarják a halott hozzátartozói elkergetni. Az a rögeszméje, hogy Borikát temetik. Mindig Borikát ... A koporsó mögött lépked, azután felszakad torkából a jajszó: ...Tudod-é? ...Tudod-é?... Tudod-é?... Egy hideg novemberi reggelen szinte csonttáfagyva találták meg Borika sírja mellett. Azt hitték, többé nem kel fel az ágyból. Talán jobb is lett volna ... De meggyőgyultl Tavasztól-őszig' egyre járja a határt. Nyalábszántra viszi a virágot Borika sírjára. Vagy a faluban kunyerál virágot... Nem koldul, csak virágot kér. Ha kap, szépen megköszöni. Ha nem, lehajtott fejjel elkullog ... Télen meg csak ül a szobában, néz maga elé. Vagy cirádákat karcol körmével a jégvirágos ablakra. Máskor meg szép kosarakat fon a falusiaknak. Mindig kap érte valamit: hol többet — hol kevesebbet. A szegényes házikó egy-két év alatt csaknem teljesen kiürült. A jó rokonok mindent elvittek emlékbe. , — Ugye, Zsiga, nincs neked erre az asztalra szükséged? Erre a két székre? Erre a dunnára? Zsiga meg csak bólogat, mintha mondaná: — Igazatok van. Nekem már semmire sincsen szükségem. Vigyetek el mindontl Csak Borika ágyát hagyjátok békében, meg a ruháit. Azokat nem adtam oda senkinek! De ezt már tudja minden kedves rokon és ismerős. Mióta kiürült a házikó, elmaradt Pista sógor is, meg Erzsi néne is. Minek is zavarnák a bolond Zsigát? Minek? Egészséges, erős, mint egy barom. Segélyt kap ... Semmi dolga nincsen. Csak járja a bolondját. Zizeg a nád — hallgatnak a tündérrózsák, mint a halott asszony. Béka cuppan a tóba ... Ezüsthasú halak kergetőznek a vízben, ezüst szálakat simít a falu bolondjának fekete hajába az őszeleji szél... Néha egy-egy rőt levél hull, tarkáll, lefordul... Néha aranyszínű csillag hull le a bársonyfekete égről... Néha egy embert kivisznek a temetőbe ... Ezüstszínű eke hasogatja a zsíros földeket... Ezüstszínű ásó és kapa van a sírásók kezében is... Egyszer majd a bolond Zsiga is elmegy a felesége után, de az ő koporsója mögött ki énekli majd, hogy: A Pista sógor háza előtt megyünk, tudod-é? Ki négy széked vitte é ... Az Erzsi néne háza előtt megyünk, látod-é? Ki asztalod vitte é ... És így tovább... és így tovább... Egészen a temető kapujáig... Ahol azt olvashatjuk, hogy Feltámadunk... Hát igen ... Azután a zsíros fekete föld tűsként issza föl az egész embert, a falu bolondját. Aki bolondként is megmaradt embernek ... Talán ezért is volt bolond?! A néprajzi A Csemadok Központi Bizottsága 1967-es munkatervének értelmében, megkezdtük néprajzi értékeink felkutatását és összegyűjtését. A felszabadulás után különösen nagy jelentősége lett a népi hagyományok megismerésének és feldolgozásának. Az egyre szaporodó népművészeti együttesek szakmai irányítása, műsorral való ellátása komoly gondot okoz az Irányító szerveknek, hisz művészeti tömegmozgalmunk soha nem látott fejlődésnek indult, s napjainkban a népi hagyományanyag felhasználásának szükségessége egyre jobban érezhetővé válik. Ezt természetesen csak rendszeres és következetes gyűjtőmunkával valósíthatjuk meg. A gyűjtőmunka szükségességét már régen igényeltük. A néprajztudomány az elkövetkező évtizedekben és évszázadokban csak a mostani gyűjtésekre tud majd támaszkodni, mert a technika fejlődésével népművészeti kincseinket pusztulás fenyegeti, s ha az eddigi mulasztásokat a gyűjtés terén sürgősen nem pótoljuk, lehet, hogy 10 év múlva már késő lesz. A hazai, valamint a magyarországi néprajzi gyűjtés tapasztalatai azt mutatják, hogy a sikeres munka érdekében feltétlenül ki kell építenünk az önkéntes néprajzi gyűjtők széles hálózatát, mely segítséget nyújthat mind az előkészítő, mind később a konkrét gyűjtőmunka folyamán. Az első lépéseket már megtettük. A Csallóközben a dunaszerdahelyi múzeummal és a járási népművelési otthonnal karöltve kezdtük meg az előzetes felderítő adatgyűjtést. A kérdőívek kitöltését három körzeti középiskola (Somorja, Dunaszerdahely, Nagymegyer) magyar-történelemszakos tanórai, illetve tanulói vállalták. A kérdőívek kitöltésével olyan informatív anyagra tettünk szert, amelynek alapján már meg is kezdtük a konkrét néprajzi gyűjtést. Az eddigi csallóközi gyűjtés eredménye 328 kiolvasó és mondóka, 14ö népdal, népmese, 2 monda, több népi szokás, lakodalmi rigmusok. Ez év február 25-én tartották Tejfalun, Gombán és még néhány községben a hagyományos farsangi Dörejárást. örvendetes tény, hogy ezekben a községekben a mai napig megtartották ősi szokásaikat. Ez a hagyományőrző igyekezet figyelmet és méltó elismerést érdemel. A közeljövőben a mátyusföldi középiskolák ban folytatjuk a kérdőív akciót, majd fokozatosan a többi járásokban, hogy az 1968-as év végéig az egész magyar-Iakta vidékről átfogó képet kaphassunk, hol, melyik helység ben mi található. A Népművelési Intézet koreográfus távtanfolyamán is szó esett a néprajzi gyűjtésről, melyet nemsokára tett is követett. Az iskolázás hallgatói néprajzi gyűjtésen vettek részt Tardoskedden és Kéménden, ahol olyan népi táncok kerültek napfényre, melyekről a táncosok álmodni sem mertek. A múlt év októberében Rozsnyón megrendezett tánckörvezetői tanfolyam résztvevői szintén részt vettek egy gyűjtésen. Az eddigi iskolások anyagától eltérően, ezen az iskolázáson és tánccsoportok belső, klubéletének kialakításáról volt szó, amelynek keretében a néprajzi gyűjtésnek is nagy jelentősége van. A tanfolyam második napján a hallgatók konkrét gyűjtés eredményeképpen 9 táncot, 24 tánchoz kötött dallamot és több zenekari számot könyvelhetünk el. A rozsnyói Járási Művelődési Ház valamint a Csemadok járási Titkársága és nem utolsó sorban a berzétei Fígúr Jancsi zenekarának közreműködésével kitűnő film és magnetofon felvételeket készítettünk. Füleken Takács János, a füleki táncegyüttes vezetője és Vágó Tibor zeneszakos tanár foglalkozik néprajzi gyűjtéssel. Eddig 147 népdalt küldtek be a Csemadok központjába. A figyelemreméltó népzenei anyagot Takács János Lukanényén, Vágó Tibor jjedig Bénán gyűjtötte. Galánta környékén Mórocz Károly, a galántai középiskola tanára folytat intenzív néprajzi gyűjtést. Pedagógusaink több helyen már jelentős tárgyi néprajzi anyagot gyűjtöttek, sajnos ezeknek kiállítása sok nehézségbe ütközik. A legjobb, ha néprajzi szobát rendeznek be — természetesen ott, ahol erre lehetőség nyílik — de a helyiség kérdése a legtöbb helyen nagyobb probléma, mint maga a néprajzi anyag összegyűjtése. További célunk, hogy az egész magyarlakta vidéken kiépítsük a néprajzi gyűjtők széles hálózatát és így, néhány éven belül a kiterjedt gyűjtés alapján gazdag hagyománykincscsel szolgálhassunk művészeti csoportjainknak. Ezen cél megvalósítása érdekében március hó folyamán megalakítjuk a Csemadok Közpponti Bizottsága mellett működő néprajzi szakbizottságot. A szakbizottságok tagjai — egyben vezetői és irányítói lesznek a járási szakbizottságoknak. Júniusban, egyhetes tanfolyamot rendezünk az amatőr néprajzi gyűjtők részére, ahol a résztvevők megismerkedhetnek majd a néprajzi gyűjtés céljával és a gyűjtés módszereivel. A tanfolyam ideje alatt, konkrét gyűjtéssel is foglalkozunk majd, hogy az elméleti előadásokat a gyakorlatban is bemutathassuk. A néprajzi gyűjtőkre nagy és nemes feladatok várnak, Sok évtizedes mulasztást kell bepótolniok, mégpedig öt perccel tizenkettő előtt. A feladatok teljesítése érdekében felhívunk minden magyar dolgozót, Csemadok tagot, aki foglalkozott már néprajzi gyűjtéssel, valamint azokat, akik kedvet éreznek az ilyenfajta munka iránt, legyenek segítségünkre eme társadalmi és politikai fontosságú feladatok megvalósításában. ÁG TIBOR
