A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-06 / 32. szám
Ax óvodában mondja Szepessy bácsi. — Némelyik ügyes mészégető duplafenekű hordókat csináltatott, hogy nehezebb legyen. A debrődi mész márka volt. (Olyan csengése volt a nevének, mint a magyarországi debrői hárslevelűnek, mely természetesen nem tévesztendő Össze Debrőddel, hiszen a bor és a mész között nagy a különbség!) — Hová való, bácsi? — kérdezték az asszonyok, mikor megállt egy faluban a mésszel teli szekér. — Debrődi — mondta büszkén az atyafi. — Akkor veszünk, mert az a legjobbl Néha előfordult, hogy hegyfarki meszet adtak el debrődlnek álcázva (a borokkal Is megtörténik Ilyesmi), persze az illető többet nem mehetett abba a faluba, mert az asszonyok kikergették. Legendák, történetek élnek az emberek ajkán. Akik a hosszú utakat járják, többet láttak, többet tapasztaltak. Épp ezért kultúraszerető, eleven, talpraesett nép lakja ezt a kissé félre eső, dombok közé ékelt helyet. A mészégetés a régi módon nem fizetődlk ki, sok fa kellene hozzá. A természeti kincs nagyüzemi kiaknázásán azonban lehetne vitatkozni. Mi Is vitatkoztunk. A mészégetők fial, unokái ma kőművesek, ácsok. Tehát mégis rokonszakmát választottak! Intermezzo Beszélgetés közben többen megkértek, írjam meg a helyi élelmiszerüzlet problémáját. A nyitási és zárási Idő (délelőtt 8—12, délután 15—18 óráig) egyáltalán nem felel meg a szövetkezeti dolgozóknak. Főként az asszonyok panaszkodnak, Reggel hétkor mennek munkába és akkor még az üzlet zárva van, délben már zárva van, este szintén. Természetesen mindennek a szövetkezet látja kárát, mert hol reggel mennek később, hol meg este szaladnak el a mezőről, hogy hat óráig bevásároljanak. A helyi bolt vezetőjét köti a rendelet. A járáson ígérték, hogy július 1-től vezetik be a nyári üzletnyitást. Július előtt voltam a faluban. Nem tudom, mennyiben változtattak az eddigieken, de szerintem a mezőgazdasági szezonmunka nem július 1-el kezdődik, hanem jóval előbb. A városban egyes üzletek alkalmazkodni tudnak a dolgozók munkaidejéhez, faluhelyen, ahol csak egy bolt van, bosszantó a nyitási és zárási idő bürokratikus kezelése. A hosszú parasztház (még régimódi), első részében az üzlet, hátul pedig a kocsma van elhelyezve. Túl kicsik a helyiségek. Ha tíz-tizenöt ember bemegy egy sörre, már alig talál ülőalkalmatosságot. A faluban levő csinos házak között bizony ez a középület nagyon Is a mesebeli Hamupipőkére emlékeztet. Kincskeresők A falu határában (jó félórai járás) ered az üdítő vizű Szent László-forrás. A legenda szerint a fennsík tisztásán, a mészkősziklába László király lova lába fakasztotta. A patkó alakját állítólag őrzi a forrás. Nem hiszek a legendákban, de a víz ezen a vidéken minden legendát megér. Nyáron ritkán esik az eső. A szövetkezet a keskeny völgyben, ahol újra felbukík a víz, egy újabb víztároló építését kezdte el. A régi már nem tudja teljes mértékben a szövetkezet telepét és a falut is ellátni elegendő vízzel. ^Most már lesz bőven. A forrás felett középkori templom romjai láthatók. Pár évtizede még a falai is megvoltak, de az ügyes mészégetők a köveket lassan elhordták. A templom körül fel van túrva a gyep. Néhol két méter mélyen csak a vöröses földből fehéren világító mészkősziklák teste látszik. — Kincskereső járt Itt, valahonnan Homonna környékéről — mondja mosolyogva az elnök. — Egy idős ember, de mintha nem volna rendben minden kereke. A rendőrség is kihallgatta, aztán elengedték. Zavaros dolgokat beszélt. Már Jó régen Járt errefelé. — Ott jön ni! — kiált fel az egyik pásztor. Mintha csak parancsszóra jet»"* volna meg. Ajuhpásztorok régi ismerősként fogadják. Ugratják. — Ugyan bizony a menyecskéknél volt kend ilyen sokáig! Hosszú fekete kabátja, mint a gólya szárnya, lebeg utána. A két nagy zsebet majd lehúzzák a hasas, csavarosfejű üvegek. — Pálinkát is hoz magával az öreg. Egyik kezében viseltes, tömött táska, bot, másikban ötliteres demizson, üres, valószínűleg a víznek hozta. Klskabát, meleg szvetter, pizsamaing van még rajta. Ha az ember ránéz ilyen melegben, mindjárt elönti a forróság. Az arca piros és a szája körül gyerekes mosoly bújkál. Ősz haja csatakos, homlokán verejtékcsöppsk gyöngyöznek. Elmélázva fogadja az üdvözlést. Törve beszél magyarul, de amikor átfordítja a szót keletszlovák tájszőlásra, akkor se lehet sokat érteni belőle. Inkább magának beszél. — Kincs, sok kincs van itt — mondja, de már maga se hiszi, körülásta a fél templomot, a kősziklákra panaszkodik és most visszajött, megy, hogy a gödröket betemesse. Vagy talán újra kezdi? — Miért nem a templom belsejében ás, ahol az oltár volt? — mondjuk. Ott üregnek kell lenni, mert döng a föld. Az is lehet, hogy csak a forrásnak van ott a barlangja, ki tudja. — Ott nem szabad! — mondja félve. — A Szűzmária megtiltotta. — ö. Megjelent nekem a fa tetején — a forrás melletti magas fa koronájára mutat. Egy délutáni fénysugár ül a fa ágán. Szemében zavaros fény villan, aztán lassan elindul betemetni a gödröket. Még halljuk, hogy motyogja: — Kincs, kincs, tömérdek kincs ... A nagy tisztáson birkanyáj legel. Bogáncskórók virága pirosodik. — Birkáknak való hely ez — mondja az elnök. — Jövőre még többet veszünk, ebből jön a pénz. Hazafelé az erdei úton a szövetkezet gondjait, terveit hányjukvessük. A domboldalon szépen megmunkált szőlő napozik. Mellette gyümölcsös. A kincs itt van a földben, akárcsak a mesebeli szegényember szőlejében. A jó munka az alapja, hogy a természeti gazdagság felszínre kerüljön. S akkor majd nem járnak zsúfolva az autóbuszok minden reggel el a faluból. Az eleven, életrevaló nép itt is megtalálja boldogulását. OZSVALD ÁRPÁD idézhetnek elő, sőt, a szívműködést is megszűntethetik. Marseille-ben megállapították: a legveszedelmesebb infrahangnak hét a másodpercenkénti rezgésszáma. Hogy fogalmat alkothassunk magunknak az iufrahagtiorrások pusztító erejéről, képzeljük el ezt: egy Ilyen hanghuUáim őt kilométeres körzetben lakatlanná teheti vagy teljesen romba döntheti az épületet, lakóit pedig pillanatokon belül megölheti. S ha azt hinnénk, hogy az infrahangforrások meglehetősen ritkák, ugyancsak tévednénk. Lényegében minden, ami ritmikusan rezeg, szabályosan forog — különböző hanghullámokat áraszt maga körül, s ezek némelyike az inírahangok körébe tartozik. Ilyen hangforrás többek közt az autók motorja, a vstillátor, valamint a szerszámgépek sok-sok fajtája. Meglehet, korunk betegségeinek nagy részét — azokat, amelyeket általában az iparosodás, a civilizáció számlájára szoktunk Írni — bizonyos fokig épp az infrahangoknak köszönhetjük, amelyeknek, bár többnyire gyönge intenzitásúak, lépten-nyomon ki vagyunk tévő. (A 100 + 1 nyomán) Bélyegsarok A magyar posta a nemzetközi sporthorgász szövetség XIV. kongresszusa alkalmából halakat ábrázoló bélyegsorozatot adott ki, amelyből négy példányt mutatunk be. Mint ismeretes, ilyen motívuma bélyegeket a közelmúltban Csehszlovákia és más állam ts kiadott, amelyek a gyújtók körében nagy tetszést arattak. A magyar posta vágott széllel is kibocsátja a bélyegeket. A többi újdonságból a következőket említjük meg: Ausztriában a Pöchlarnban megrendezett művészeti kiállítás emlékére egy 2 sch. névértékű bélyeget adtak ki, amely Oscar Kokoschka gobelinjének egy részét ábrázolja. A salzburgi dóm kincstárának legszebb értékeiből rendezendő kiállítás tiszteletére egy 3.50 sch-es bélyeg jelent meg. Belgiumban egy 6 Fr. névértékű bélyeget adtak ki a belga textilipar propagálására. Görögország a hajózás hete alkalmából 5 értékből álló sorozatot adott kt. A Nemzetközi Idegenforgalmi Ev tiszteletére kibocsátott bélyegsorozat 3 értékből áll. Izland a montreali világkiállítás tiszteletére 10 korona névértékű bélyeget jelentetett meg. Luxemburgban egy 3 Fr. névértékű bélyeg jelent meg a NATO-tanács júniust tárgyalásai emlékére. A Német Demokratikus Köztársaság 6 értékből álló, gyermekrajzokat ábrázoló sorozatot adott ki. A Német Szövetségi Köztársaság a Hannoverben megtartott 13. protestáns egyházi tanácskozás alkalmából 30 Pf. névértékű bélyeget hozott forgalomba.
