A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-14 / 11. szám

Ebédnél ülő férfi Pótra Varrógépnél ülő leány Ikrétarafz) Adósságot törlesxtünk, ha ax ütvén évvel exelétt el­hunyt rimaszombati Pót­ra Ede festőművészről szólunk. 1883. február 25-én szü­letett Hrusón. A falusi elemi Is­kola elvégsíse után a rimaszom­bati gimnáziumot látogatta négy éven át. Selmecbányán a tanító­képző rajztanára foglalkozott ve­le, betegsége miatt képzél stúdiu­mait abbahagyta. 1901-ben apja korai halálával a család megél­hetése problematlkuksá vélt. 1902 januárjában Rimaszombatba kültüztek. 1903-ban vármegyei SsztBndlIJal már a pesti iparmű­vészeti iskola növendéke, ahon­nan négy hónap eltelt{ével haza­tér. 1904-ben Pesten Hegedűs László festőiskoláját látogatja. Művészi fejlődésének első Jelen­tősebb állomása Rudnay Gyulával való megismerkedése. 1904-ben a Rimaszombatban szervezett nyá­ri festőiskolán Rudnay segítőtár­sává választotta, majd ajánló so­rai űjabb ösztöndíjat biztosítot­tak most már müncheni tanul­­mányátjára. Putra 1908-től 1908- lg kisebb-nagyobb megszakítások­kal Münchenben tanult. Előbb HollÓ8y Simon, az Akadémia ma­­radlságával szembehelyezkedő, a finom természetesség elveit ér­vényesítő szabadoktatásű magán­iskolájában tanult, majd 1908 no­vemberétől Magldey müncheni Is­kolájában képezte magát tovább. Ez is az állandó útkeresését bi­zonyltja. Meg akarta találni a te­hetségét, elképzelését nem fékező, hanem segítő mesteré, aki nem­csak oktat, de szabad fejlődést is enged neki. 1907 novemberé­ben végleg elhagyja Münchent. Hazatérése előtt sxabadlskolal és kedvtelésből készített vázlatait elégeti. Ez a tette egyéniségének teljes megítélése szempontjából kimondhatatlan kár. Erre önma­ga Is ráébred, hiszen müncheni társai később egyes művelt ebből ax anyagból kiállításra kérték. 1908-től az első világháborúig otthon, Rimaszombatban dolgozik. Szüntelenül tanul. A festészethez segítséget nyújtó minden művésze ti ágat aprólékosan tanulmányoz­za. A rajz legkülönbözőbb válla Jalt (szén, kréta, tusj ápolta. Az anyagi kérdésekkel függ össze al­kotásának tematikája. Leggyak­rabban környezetéből választ té mát. Özvegy édesanyja házában kenyérkeresetet jelent a varrás. Itt az alkalom, bálás modell a figyelmét összpontosító varrógép nél ülő leány (krétarajz), női profil (szén), ebédnél ülő férfi stb. Olajfestményeinek tárgya: gli mörl tájak, falusi házak, malom alja, Nedec vára, folyóvízben ko­csit dagasztó fuvaros, ax ország­utat áztató ősz, és Iffaét környe­zetének alakjai, végül pedig a legkönyebben elérhető, de legne­hezebben vászonra vihető önarc­kép. Általában mondhatjuk, alko­tásának tárgya a dolgozó, a mun­kában kifáradt ember s annak környezete, vagy éppen egy jel­legzetes emberi vonás. Élénken reagált mindenre, ml környezetében figyelemre méltó volt. Mint kitűnő rajzoló a por­tré és figurális festészetben Is eredményes volt. Talán a mün­cheni Iskola, vagy éppen a szén, ceruza, tus használata a barna színek széles skáláját kedveltet­­te meg vele. Több munkáján ér­vényesíti és kiválóan harmoni­zálja a zöldes és a halványkékes árnyalatokat Is. Kitűnően alkal­mazza a fény és árny hatását. Alkotásait Időről időre elküldte rimaszombati magányából a bu­dapesti Nemzeti Szalonba és más k)ápzőmüvészetl kiállításra, s így több festménye, pl, édesanyjának mellszobra is a fővárosi mfiértó közönség elé került. 1911-ben a „Művészet“ c. lap Is közölte ki­állított munkáinak reprodukcióit. Sokoldalú tehetsége teljes kl-Önarckép bontakoxását azonban a háború kitörése darékbatörte. 1914-ben készült olaszországi tanulmány­últjára s helyette mindjárt a há­ború kezdetén bevonult katonai szolgálatra. 1914 novemberében súlyos meghűlés miatt egy |év­­re szabadságolták. Betegsége nem Javult, gyenge szervezete, beteg szive nem tudott ellenállni az alattomos kórnak. 1915. |anuár 5-én tfldőbajban halt meg. Barátai nagy részvéttel kísérték utolsó útjára a rimaszombati temetőbe. Halála kegyeletteljes visszhang­ra talált müvésxtársal körében. Maga Lyka Károly a „Művészet“ c. lapban (1915. évf. 3. szám 122. old.), méltatta egyéniségét. Putra Ede néhány alkotását a Szépmű­vészeti Múzeum meg is vásárolta. 1938-ban Eber: „Művészeti lexi­konba (II.) Is megemlékezett ró­la. 1935-ben a Szlovák Nemzeti Ga­léria tanúsított érdeklődést Put­ra művel lránt. Előbb csak ön­arcképét állították ki, majd al­kotásának Jelentős részét megvá­sárolva Szlovákia ű|korl művé­szetének kiállítása keretében ke­rült a nagyközönség elé. Ma már tehát Bratislavában Járva, ha nem Is teljes, össxfoglaló, de élet­művét jól jellemző kópét nyer­hetünk e majdnem elfelejtett fes­tőművészről. Putra Ede nyilvántartott hagya­téka mintegy hatvan olajfestmény és 190 különböző rajz. Ezekből 9 olajfestményt és 58 grafikai munkát a Szlovák Nemzeti Galé­ria őriz. A fiatalon, 32 éves korá­ban elhunyt művész azonban en­nél sokkal többet alkotott. Külö­nösen élete utolsó 7 esztendejé­nek termése sok gömöri Isme­rős vagy rokon otthonának dísze. A besztercebányai múzeumban 4 szép grafikai munkája találha­tó. A Rimaszombati Járási Mú­zeum még 1912-ben 500. — koro­náért megvásárolta a pesti Nem­zeti Szalonban sikert aratott ön­arcképét. Kár, hogy a gömöri képzőművészet fejlődése ntén ér­deklődő látogató ebből a múze­umból nem nyerhet teljesebb ké­pet. Kívánatos volna az Btven lives évforduló alkalmából Putra művészetét bemutató kiállítás rendezése Rimaszombatban. Ez az esemény talán serkentőleg hatna a képzőművészetek fellendülésé­re a Rima völgyében és egyben gazdag hagyományaink egy lánc­szemét tenné széles körben is­mertté. DANIS TAMAS Ede 1883 1915

Next

/
Oldalképek
Tartalom