A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-13 / 50. szám
nem .v^W Most, amikor a több mint egy évtizede gyűjtött népdalok között válogatom a közlésre legjobban megfelelőket, egy egy dallam, egy-egy énekes neve az első népdalgyűjtő utak élményeit juttatják eszembe. 1952 húsvétján jártunk először Klrályhelmec és Nagykapos környékén. Ekkor találkoztam először Blkt Ferenc bácsival, a nagykaposi nyugdíjas pásztorral, akitől az itt közölt népdal származik.- Húsvét hétfő délután átütöttünk be hozzá. Az asztalon még ott volt a húsvéti sonka maradványa, no meg a hozzá tartozó bor. Mindjárt arra gondoltam, hogy itt ugyan nem kell majd soká magyarázkodnunk, hamarosan lesz elég nóta. Nem Is tévedtem, mert Ferenc bácsi hamarosan olyan nó iákba kezdett, melyeket eddig bizony sehol se hallottunk és amikor a furulyára terelődött a szó hamarosan előkerült — ha nem is a furulya, de a „töröksíp“ a tárogató. Eleinte ugyan nem akart szólni, de Ferenc bácsi egy-kettőre segített a bajon. Egy bögre vizet öntött a kiszáradt hangszerbe és csodák-csodája, olyan szép hangokat csalt elő belőle, hogy egy híva tásos klarinétosnak és becsületére vált vol na. Amikor Ferenc bácsi kifogyott a nótákból, az asszonyokra került a sor. ök s maradtak szégyenben. Á magnetofon akkor még újdonság volt, s az énekesek nagyon megcsodálták az ördöngös masinát. Ezen a nagyméretű, súlyos és elég tökéletlen gépen a felvételek készítése is elég bonyo lult volt. Az egész felvétel alatt egy gombot kellett nyomni, s néha már belezsibbadt az ember ujja, így nem csoda, ha nem mindig sikerültek a felvételek. Egy ilyen rosszul sikerült felvétel után szóltam Takács András barátomnak, akt a magnetofont kezelte, hogy a felvételt le kell törölnünk. Hallotta ezt Róza néni, Ferenc bácsi nővére, perdült fordult, s már hozta ts a rongyot. Csak percek múlva értettem meg, mit ts akar a ronggyal. Blkt Ferenc bácsi nótát közül, itt közlünk egy szép katona dalt, mely szintén az új népdalstílus jegyeit viseli magán. Szerkezete: ABBA, mely a legelterjedtebb forma az új népdalok között. mm tm fi 5 ■3 *2* G ■ m *| is Lovasok a tengerparton A színek nagy művésze Paul Gauguin 1848-ban született Párizsban és a posztlmpreszszionista festészet vezéralakjai közé tartozik. Munkássága nagyjából három periódusba osztható: Impresszionista korszakra, szlntetista stílusának Ideiére és művészetének klasszlkus-igényó betetőzésére. Az 1888-as év rendkívül Jelentős Gauguin művészete szempontjából. Tavasztól őszig a bretagnei Pont Avenban tartózkodott. Festő barátai csoportjában ő az elismerten első. 1890. nyarán már nyugtalan és utazni vágyik. Rákövetkező évben Tahitiba érkezik, ahol családját elhagyva egyik legtermékenyebb periódusát éli. Ha művészetét összefoglaljuk, az első felmerülő kérdés, hogy ml térítette le az Impreszszionlsták útjáról. Erre maga adott választ: „ ... kizárólag a színeket tanulmányozzák, de szabadság nélkül...“ Az egyéni látás és kifejezés, a képzelet felszabadítása, valamennyi posztlmpresszionista fertőre jellemző törekvés. Gauguin valóban messze kanyarodott el az európai művészet útjáról s Tabttiben visszatért a természet közvetlen visszaadásához. 1903-ban Marqulses-szigetén a betegség ágyhoz szögezte és május 2-ára virradóra kora délelőtt balt meg. Hagyatékát helyben tartott átverésen kőtyavetyélték el. Mint megannyi kortársáé, az 0 sikere és elismerése is csak halála után kezdődött meg. A posztimpresszionizmus tanulságainak végső következtetését már a következő generáció vonta le.
