A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-25 / 43. szám
Darvas József: Részeg eső „Ha én Géza sorsát vallatom, nem vallatom-e a magamét is? Az egész nemzedékemét? A népemét? Nem a jövőt kutatom? A boldogság és a boldogtalanság útkereszteződéseit? Hogy akik utánunk jönnek, el ne tévedjenek? .. így vitázik önmagával Darvas Józset, az Író. Ez regényének a summája. A kötet csak első része egy nagyszabású Írói vállalkozásnak. Ez természefesen óvatos^gra inti azt. aki ismertetni akarja a regényt, de nem hallgatásra. Sőt: a regény jelentősége megszólalásra kényszeríti. Darvas József regénye azzal kezdődik, hogy 1960 őszén, amikor Bállá Géza festőt, az egykori illegális kommunista művészt, öngyilkossága után eltemetik, barátjában, Szóláth Béla filmrendezőben felébred a felelősségtudat, a fájdalom. Emlékezni kezd .. Képek, jelenetek emlékek peregnek gyors egymásutánban. Az emlékezés szeszélye, csapongó képzettársításai nyomán rajzolódik ki az olvasó előtt a két művész barátsága, az értelmiségi hősök kaleidoszkóp vetületű sorsa, az elmúlt negyed század minden jelentősebb problémája, a második világháborútól kezdve, az ellenforradalom napjainak eseményéig. Egyetlen kritikusi munka lenne a lerövidített tartalomismertetés, mert azt a kevéskét, amit a regény lényegéből megmutatni képes lenne még azt is. gyilkolóan leegyszerűsítené, elmismásolná. Ennek a regénynek nincs is kényelmesen végigjárható meséje. Magas színvonalú szépirodalmi dokumentálás ez. És nem kétséges, hogy a téma sajátos jellegéből adódóan az. Formabontó regényről van szó. Ez a formabontás azonban nem öncélú. Itt minden szereplővel külön-külön történik, valami, és a regény lényege annak a hatásnak vizsgálata, melyet az események a meghalt festőre és a visszaemlékező filmrendezőre tettek. Nincs egységes meseszövés. szükségszerűen nem állapítható meg a szereplők szokványos rangsorolása sem. A bevált, az eddig -elfogadott kritikusi mércékkel itt csak méricskélni lehet epizód ■ i epizódra, de felmérni a regény egészét képtelenség. Tulajdonképpen a szigorú lelkiismeretvizsgálat a regény lényege, és ha logikailag megnyugtatónak tűnik is a válasz, am;t a ,,miért“-re ad, érzelmileg sem az író. sem az olvasó nincs teljesen megnyugtatva. És ez így van rendjén. Néhány soros példa erre a lelkiismereti nyugtalanságra a regényből: , .. . Ott voltál te a Rajk-leinetésen? Nézted a kandeláberek kékesen táncoló Iá <gját, ahogy hangtalan sikollyal csapódtak föl? Mint kegyelmet kérő karok? Mint átokkal fenyegető öklök? S érezted az idegrostjaidban a fenyegető gyűlöletet? A másik önmagaddal szemben? Tudtad, hogy október 6-a van? Érezted a dátum és a temetés egybeesésének tragikus képtelenségét? Érezted, hogy egyszerre vagy Haynau és gyászoló testvér? . . .“ Tanulságos, sőt példás az a módszer, mely a regény nagyobb részében érvényesül. Az íi'ó rendszerint ,kis alkalmakból“ bontja nagyra mondanivalóit. Szeret koukrét esemény magokból kiindulni, s a konkrétumból elvi magasságokba emelkedni. Ezért sohasem üresen könnyű, sohasem híg. Komoly érték az emlékezések előadásának magas szintje. Magas szinten nem azt az előkelőén absztrakt, a nyers egyszerűségektől finnyásan tartózkodó, sápadt és végletekig elméletíes előadásmódot értem, mely sokaknál divatos manapság, hanem hogy egyszerre világos, pontos és érzékletesen költői. A művésziség sohasem burjánzik rá terhesen a valós tartalomra. ' A regény érték-mozzanatai között igen jelentős az ítélkezés higgadtsága. Súlyos kétségek útján lelkiismereti küzdelem folytán jut el az író ítéletediez. Véleményeinek megalkotásában nem vezeti sem konzervatív simulékonyság, sem irritált ellenzékiesség. A személyes tapasztalás érzése teszi ezt. Darvas vizsgálódásainak ez a személyessége közléseinek az elsőkézből adottsága okozza, hogy készséggel elfogadjuk tájékoztatását. Ha olyan pontot keresnénk regényében, amely inkább ellentmondásra izgat, mintsem helyeslésre késztet, elsősorban az öreg Kordás alakjánál állnánk meg. Darvas itt igaztalanul osztja el a hangsúlyokat. Inkább az a való, hogy az öreg Kordás alakja csak azért sikerült groteszkül „diktátornak“, mert a jogtalanul meggyötört középparusztot, Juhost akarta premier plánba helyezni az író. A hangsúlykérdés ezúttal itt az ítélkezés lényegének kérdése lett Darvas regénye arra is figyelmeztet, hogy nemcsak történelmi — hanem valóban — irodalomtörténelmi időket élünk. Úgy és olyan formában mondja el az író véleményét az utóbbi évtizedekről, ami eddig — a jól ismert történeti-ideológiai okok miatt — teljességgel megvalósulni sohasem tudott. Még nem teljes a regény, ez csak eiső könyve egy nagyszabású írói vállalkozásnak, tehát még nem teljes értékű, de amit kívántunk, az már itt van, nemcsak biztató jelekben, de a megvalósulás örvendetes bizonyítéka egyrészeként. Joggal, de nem elég jogos türelmetlenséggel követeltük az új regényt, mely korunkról vall majd, s íme. itt van. Kellemesen egyéni vonása Darvas prózájának valami rejtetten stíijátékos, elegáns, akadémizinus, egy árnyalatnyi költős-professzoros pátosszal. A modern ember természettudományos ismeretének, szókincsének, életfelfogásának megfelelő költői hangsúlyozásról van szó. Külön érdekesség volna stílustani szempontból végigelemezni a regényt, mert új elemekre bukkanhat a hivatásos irodalmár. Csak néhány idézet ilyen szempontból: „Freccsenő kénsav-gyűlölet.“ Vagy: „ A lélegző talaj gyengéd moccanásai és az aprócska rögomlások adták össze a hallhatatlan, mégis mindent betöltő neszeszést. „Vagy: „Jelezte a közeg váltó zást. Azt. Igen. A közegváitozást.“ Mindezt összefogva, ebben a regényben a modern szocialista regény egyik változatának körvonalai vonatkoznak ki, sőt: valósul meg. A marxista gondolkozási módszer az anyagba ágyazva jelenik meg, és nem a terminológiai tolakodó felszíniségében. Mindez megállapítható, ha lelkesedve végigolvassuk ezt a regényt. Egyben arra is alkalmas, hogy a kritikusokat újfajta munkára ösztönözze, mert a szokványos irodalomtudományi szabványokat, aníelyekot éveken át oly könnyelműen nyűttiink, s oly mindenzárba jó, olajos kulcsként forgattunk, csak bizonyos rehabilitációs folyamat után használhatják a regény teljes kiértékelése során. Az író személyében sok remény van arra, hogy a következő kötetek a mostanival együtt zökkenő néikü, állnak majd össze nagyszabású írói alkotássá. Pillanatnyilag nagyon megokoltnak látszik az aggodalom. Nem jelent-e majd lerázhatatlan nyűgöt a rengeteg éleírekeitett figura? Bízunk azonban Darvas józsef mesteri tudásában és várva várjuk a folytatást, hogy feleletet kapjunk a felvetett „miért“-re. Szívesen végigszenvedjük Szóláth Bélával együtt korunk lelkismeretének küzdelmeit, mert tudni akarjuk a választ arra a kérdésre, melyet az író így fogalmazott meg a sír fölött állva: .. az értelmetlenség néha jobban, kegyetlenebbül az arcukba löki a tövén-yt, a megmásíthatatlant, mint a szabályos a megmagyarázható: ennyi az élet .. minden naptól a megváltást várod ... az újrakezdést ... pedig semmit, ami már megtörtént, nem lehet újra kezdeni?!“ HAJDÜ ANDRÁS Választási humor — USA módra Az amerikai elnökválasztási kampány tetőfokához ért, s ilyenkor természetesen egyetlen „fegyvert“ sem vetnek meg, a humor fegyverét sem. így néhány példa: Goldwater felesége egy régebbi interjúban, majd később egy televíziós szereplés során beismerte, hogy férjének két alkalommal volt már idegösszeroppanása. Ezt követően a New York Times két napon keresztül egész oldalas hirdetést közölt a Fackt című folyóirat következő számának „slágeréről“. ami nem más, mint 1846 idegorvos válasza a körködésre. alkalmas-e Goldwater arra, hogy ujját a nukleáris fegyver ravaszán tartsa. Nemrég új képeskönyv jelent meg az Egyesült Államokban: Goldwater élete és programmja — karikatúrákban. Az egyik rajz a kamasz Barryt ábrázolja, rövid nadrágban, cowbolykalapban, jellegzetes fekete keretes szemüvegében. Pisztollyal a kezében felszólítja az olvasót: „Szavazzon rám, kérem, és nem éli meg azt a napot, amikor megbánhatná.“ Ugyancsak a fiatal Goldwater, aki ezúttal a pszichiáter díványán fekszik. Azt kérdi az orvostól: „Ön sosem volt még elmebeteg? Velem már néhányszor előfordult. De sebaj: mindig akkor jutottak eszembe a legjobb gondolatok.“ A tv képernyőjén egy kislány jelenik meg. Virágszirmokat lépdes és számolja azokat. Majd egy komor férfihang visszafelé számol... Vakító < robbanás, a képernyőn vészesen gomolygó atomfelhő. A demokrata pártnak ez a kis reklámfilmje persze nem tartozik a válásztási humorhoz. Az viszont igen, hogy a köztársasági párt országos bizottságának elnöke, Dean Durch követelte a film betiltását, azon a címen, hogy „rágalmazza a párt szenátorát és elnökjelöltjét“. Pedig a filmben egyetlen szóval sem említik sem a köztársasági pártot, sem a párt jelöltlét... 14
