A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-10 / 19. szám
Sok szó esik manapság a komunális üzemek munkájáról. Több a bíráló, kritikai cikk, mint a dicsérő szó. Ez két oknál fogva is érthető. Elsősorban, mert e szolgáltatásokkal kapcsolatos vállalatok többnyire új üzemek, s még nincsenek túl a kezdeti nehézségeken, másodsorban pedig azért, mert fokozott igényeink e téren is megmutatkoznak. A minap Somorján Jártam és betértem a ruhatisztító üzembe, hogy ellessem, kitapasztaljam, mint megy itt a munka. Igaz, volt egy másik okom is, amiért ezt az üzletet választottam, de arról majd később. A kis üzletben vagy fél tucatnyi ember volt s bizony jó darabig eltartott, míg rám került a sor. — Bocsásson meg, elvtársnő, már jó néhány perce várok az alkalomra, hogy szót válthassak önnel — kezdtem a beszélgetést. Szavaimra elképedt, csodálkozó szemmel tekintett rám: dologidőben, ennyi munka közepette mégis csak érthetetlen — így beszéltek a szemek. Nem hagytam magamat zavartatni, s folytattam megkezdett mondatomat. — Ahogy láttam az embereket bejönni és kimenni, úgy tapasztaltam, ebben az üzletben veszik át a szennyes ruhát és a tisztított ruhát is itt adják ki. Nos, mi a véleménye erről önnek, elvtársnő, ugye, helytelen? — Teljesen igaza van ... Hát igen, Így van. Az egyik hozza a szennyesruhát, mögötte meg öten-hatan állnak, akik a tisztát kérik vissza. De hát nincs időm kezet mosni, hisz naponta több mint háromszáz ember is megfordul nálunk s ki győzné azt. Már itt dolgozom három éve, azóta is Ígérgetik benn a központban, hogy majd tesznek róla, de ez mind ez ideig csak Ígéret maradt. A műhelyben ugyanez a helyzet, mert ott, ahol vasalnak — nálunk pedig gőzzel vasalnak — ott tá-olják a tiszta ruhát is. Persze, hogy külön helyiség kellene, mert a vasaló teremben terjengő gőz bizony nem tesz jót a tiszta ruhának. — Igen, néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. — folytatom a vitát. A lakosság bizonyára tudja, Ismeri az itteni állapotokat, a bajok a begyüket nyomják, ugyanazon a véleményen vaunak, mint ön, elvtársnő, de hát történik-e valami annak érdekében, hogy egy parányi javulás álljon be? — Tervben van, tervben van kérem, már régóta, hogy a mosoda is meg a tisztító is új helyiséget kap, meg az üzletben is olyan módosítások történnek majd ... iiogy ne kelljen egy helyiségben kiadni és átvenni a ruhát. Persze, én most csak a saját munkahelyemről beszéltem, de másutt is vannak klsebb-nagyobb hibák, különben ezt önnek, mint riporternek nagyon is jól kell tudnia. És ezek a hibák bosszantanak bennünket... az emberek mások munkahelyén rámutatnak a hibákra, a saját portájukon meg a legnagyobbat is nehezen veszik észre. Most pedig bemutatjuk a somorjai vegytisztító üzem dolgozóját, Stifter Jenőné Bódis Emíliát, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjelöltjét. Stifter Jenőné két gyermek anyja s míg férjhez nem ment, 1949-ig egy bratislavai kötődében dolgozott, 1961-től a már említett kommunális üzemben. Az otthoni és a hivatalos munka mellett a Nőbizottság aktivistája s amikor szükség volt rá, mindig készségesen segített a társadalmi problémák megoldásában. — Mondja, elvtársnő, véleménye szerint mi volt az oka, hogy önt Jelölték a járás asszonyai? A kék szemű asszony most rám nevet, szinte várta ezt a kérdésemet, s így válasza még élesebb, még találóbb volt. — Azt hiszem, ez a kérdése Igen furcsa, nem gondolja? Az újságíró útja — úgy tudom, először nem hozzám vezetett. Legalább is úgy érzem, hogy mielőtt hozzám, a Jelölthöz érkezett volna, sok ajtón bekopogtatott, sok embernél kérdezősködött, mi a véleményük rólam. Akik meg jelöltek, azok bizonyára elmondták, ml volt jelöltetésem oka. Hogy mi az én érzésem? Talán az, ami a legkézenfekvőbb. Szeretek dolgozni, de azt hiszem az anyák és feleségek nagy többsége hozzám hasonló: szeretnek dolgozni. így hát egymásra találtunk. Bizalom kérdése a Jelölés dolga. Mi asszonyok két műszakban dolgozunk, mert szeretjük családunkat, szebbé akarjuk tenni otthonunkat. De van még valami, ami buzdít, lelkesít, és tudja mi az? Hát ide hallgasson! Tudja, milyen jó érzés az, amikor ma már a férfiak is kénytelenek elismerni, mi asszonyok legalábbis úgy álljuk a sarat az élet minden szakaszán, mint ők. Ez pedig már csak elég komoly ok arra, hogy az ember — bocsánat, a nő — olykor még a harmadik műszakot is kedvvel, szeretettel végezze.-nj-Zenei műveltségünk és fejlődésünk területén alapvető fontosságú lépésre vállalkozott a bratislavai városi Kultúrotthon, ajmlkor lehetővé tette egy példás gyermek énekkar, a Bratislavai Gyermekkérus megalakulását. A kórus tagjait huszonkét bratislavai Iskolából válogatták üssze, művészeti vezetője és karmestere a szlovák zenei élet kiváló képviselője, a 70. születésnapja alkalmából Munkaérdemrenddel kitüntetett Ján Strelec professzor lett. Ezzel szlovákiai méretekben is megszülettek — a kiváló cseh és morva gyermekkórusok példájára — egy magas színvonalú, művészi igényű gyermek-együttes létrejöttének a feltételei. Az alakulás és a kezdet nehézségeinek a leküzdésében és e kedvezd munkafeltételek megteremtésében nagy része van a kórus szervező vezetőjének, dr. I. Havasnak. A CSISZ Pionír Szervezete fennállásának IS. évfordulója alkalmából rendezett hangversenyén, legutóbbi fellépésével nagy élményt nyújtott a Bratislavai Gyermekkórus. A Szlovák Filharmónia koncerttermében szembenállt egymással az Impozáns orgona ércslpjai alatt a sok ragyogó gyermekarc és deresed!! hajú, hetven éves tanítójuk, Jón Strelec. Az életrej készülő vidám Ifjúság és a hosszú, munkás élet terhét viselő öregség. A tanulni vágyó, fiatal lélek és a sokat tapasztalt művész, aki életművét azzal tetézi be, hogy a zene iránti rajongását, tudását és művészetét a legfiatalabbakra hagyja örökül. Karmesterpálcája nyomán a nagy termet megtöltötték a fiatal hangok Mozart, Snsztakovlcs, Dunajevszkij, Ferenczi, Franclscl dallamaival. —ba— (Prandl S. felvételei) Daloló tavasz
