A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-03 / 5. szám

Nagy István, huszonhat éves, épltőmun­­kás. Nagy Istvánná, huszonhárom éves, tanítónő, kétéves kislányuk van: A végzettség és műveltségkülönbség nem lehet akadály. A házasság egybpn ki­egyenlítő folyamat is. Lelkierő csupán a barátnők és barátok megjegyzéseinek el­viseléséhez kell. Minden csoda csak há­rom napig tart, később úgyis hozzászok­nak. Boor László, ügyvédi tanácsadó: A társadalom alapja még változatlanul a család. Mi az elromlott házasságokat nem felbontani akarjuk, hanem ha lehetséges, megmenteni és Ismét megszilárdítani. A válások leggyakoribb oka: a túl ko­­” rai, megfontolatlan házasságkötés, az al­koholizmus, a lakáskérdés s az ebből kö­vetkező súrlódások a szülők és a velük egy háztartásban levő fiatal házasok kö­zött. Legalább Ilyen gyakori ok a partner félreismerése, vagy teljes nem ismerése: testileg és lelkileg. Közrejátszik a nő megváltozott ^gazdasági helyzete Is: keres, férjének egyenjogú társa, dolgo­zik, ritkán látják egymást s több az alkalom a „félrelépésre“. Ebből persze nem a női emancipáció megszüntetése kö­vetkezik, hanem a nagyobb erkölcsi fele­lősség mindkét fél részéről. Dudás Kálmán, huszonnyolc éves, nős, az Iskolai pártszervezet elnöke, Somorja: A gazdasági helyzet változásával vál­tozik a házaság formája Is. Már most sem az a házasság, mint húsz évvel ezelőtt volt. A lényeg viszont: a férfi és a nő együttélése természeti tör­vény, tehát marad. Hogy milyen korban előnyös a házasságkötés? Én aránylag ko­rán házasodtam, s ennek egy pillanatig sem éreztem hátrányát. A házasságot kö­tők közül legalább az egyik legyen kereső, már a házasságkötés idején. S minél hosz­­szabb legyen az Ismerkedési időszak — én hat évig jártam a feleségemmel. Ké­sőbb annál kevesebb kellemetlen megle­petés érheti a házastársakat. Gyurcslk Jázsefné és Puha Imréné, a du­naszerdahelyi népkönyvtár dolgozói: Nem tudom, általános jelenség-e ez, de nálunk legkevesebb a tizennyolc-huszon­­négy éves olvasó. Ha többet olvasnának, többet is gondolkoznának és kevesebb len­ne a fiatalkori válás. A női egyenjogú­ság ... ? Biztosan Ismerik Mináő új kis­regényét, a „Sosem vagy egyedül“-t (Nik­­dy nie sl sama). Egy gondolata: A női egyenjogúság akkor kezdődik, amikor a mosógép elhallgat! Persze, a házi mun­kák javát egyelőre a családban végzik, rá kell hát szoktatni — amennyiben le­hetséges, a férjeket is a mosogatásra. Persze, ez nagyon nehéz az olyan család­ban, ahol a férj kétszeresét, sőt három­szorosát keresi, mint a felesége. De ha nem is bírja pénzzel, legalább műveltség­ben igyekezzen lépést tartani a férjével, hogy „vitaképes“ legyen. Vélemények, tanulságok. S ml a végleges Igazság? Az Igazság min­dig alakulóban van, alakulóban van a házasság Igazsága Is. De az ala­kulás Irányát már most tudatosíta­nunk kell. S ez: a gazdasági kötött­ségektől egyre inkább megszabadu­ló férfl-nő viszonyban sokkal na­gyobb szerepe lesz a jövőben az egyéni elképzeléseknek. Ez a fejlő­dés persze feltételezi az emberiség nagyarányú erkölcsi és tudati fejlő­dését. Jóslásokba bocsátkozni értel­metlen dolog lenne, de egy bizo­nyos: a szerelem a jövőben Is és mindig az örök emberi vágy, a má­sikhoz való közeledés, az „egyesü­lés“ felemelő, nagyszerű lehetősége lesz. TÖZSÉR ÁRPÁD - DUBA GYULA Prandl S. és Mészáros J. felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom