A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-05-20 / 20. szám
s't 0e£ez//rg/xrge//e£fefe Könyvek és olvasók Zalabával kezdem — a magam falujával. A máig is művelődési otthonnak használt „olvasókört” 65 éve építették apáink, jeléül annak, hogy már akkor a betű, a könyv szerelmesei voltak. Kis színpadán azóta állandóan szebbnél szebb színművek kerülnek bemutatásra. Hagyományait ápolva, ez a kis falucska kulturális életet él. A felszabadulás után elsőnek Egri V. „Közös útját” adták elő. Lovicsek Béla „Húsz év után”-ja itt került legelőször színre, mivel írója akkor Zalabán tanított, Kónya József Kincskeresők c. színművét is elhozták ide a pásztói műkedvelők s a csataiak a Baj van a szerelemmel című új Lovicsek darabot. És eljöttek a környékről más kultúrcsoportok épp úgy, mint ahogy a zalabai műkedvelők is elmentek a környékbeli falvakba. Az utóbbi időben azonban a mi kultúrcsoportunk igen kis létszámra apadt, erejükből csupán esztrádműsorokra futja. Ilyen körülmények között azután nagyobb figyelmet szentelünk a könyvnek, s újabban a televíziónak, amely ott van a művelődési otthonban mindenki számára. Ott van azonban már — vagy tíztizenkét házban is a kilenven közül. (Igen, csupán ennyi ház van Zalabán.J « De én a könyvről szeretnék beszélni. Decemberben, amikor a Csemadok évzáró közgyűlését tartottunk — mint minden évben már eddig is —, könyvsorsolást rendeztünk. 100—200 korona értékben sorsolunk ki könyveket a jelenlevők között a tagsági könyv sorszáma alapján. Zsúfolt ilyenkor a kultúrház. De zsúfolt volt akkor is, amikor Gyurcsó István szerzői estjét tartottuk — még másnap is az estről beszéltek a faluban. A magam emlékeivel folytatom. Ipolysággal kezdtem és Párkánynyal. Mindkét helyen kedves emlékű szerzői esten vettem részt. Ipolyságon más esetben is voltam, amikor jelen volt még vagy tíz írótársam. Ez évben Lovicsek Bélával jártuk a dél-szlovákiai, falvakat. (Az elmúlt évekből kedves emlékként, s az ilyen útakra ösztönzésnek megmaradtak Deménd, Hontfüzesgyarmat, Gerencsér, Somorja, Párkány, Búcs, Kürt és Garampáld, Kolon és Nyitra közönségének forró kézszorításai.) Kálnán és Szódón jártunk együtt, azután a Csallóközben Gellén és Nagymegyeren. Mindenütt a szó a $; betű szerelmének vallomását hallottuk. Különösen Gellén és Nagymegyeren a Csallóköz szívének dobbanása, fellángolása volt ránk komoly hatással, és újabb írások, versek, születését készítette elő az a két nap, amit ott töltöttünk. Ipolyszalkán és Oroszkán egyedül voltam. Szalka meglepett a zsúfolásig megtelt kultúrházával, amit az alig két éve megalakult EFSZ rendezett be klubjának. (Nálunk 11 éves az EFSZ, s nincs még ilyen klubja.) Hasonló klubot csak Búcson láttunk, ahol már városi szinten s minden igénynek megfelőlen építették fel jónéhány éve az emeletes művelődési otthont. Mindezen jó tapasztalatok ellenére beszélnem kell arról, amivel kevés kultúresten találkoztunk. Magáról a könyvről: úgy képzeltem el, amikor a legelső kultúrestre megkaptam a meghívót, hogy a művelődési otthon ajtajában lesz egy nagy asztal, tele könyvekkel, s ott lesz majd a Kell itt a szó is, ha már engem is hívnak, s ott lesznek írótársaim könyvei és csinos leánykák kínálgatják. És elképzeltem, hogy az asztal szép lassacskán üres lesz — minden könyv gazdára talál. S mit tapasztaltam? A már előzőleg említett Ipolyságon és Párkányon kívül új könyvem sok helyen még a rendezőnek sem volt meg. Igaz, előzőleg levélben kértek, hogy küldjék egy példányt a Hiszek az emberből; mivel hogy szerzői estemet tartják. Nekem sincs — volt a válaszom (itt jegyzem meg, hogy a Könyvkiadó máig is adósom 10 tiszteletpéldánnyal), megkértem azután a rendezőt, hogy könyvemet a Slovenská Knihán keresztül próbálja beszerezni. És így történik sók írótársammal. Szólítanak, hívnak és mi megyünk. Beszélgetünk, vitatkozunk, de a lényegről, könyveink terjesztéséről igen kevés szó esik. Néhány könyv kivételesen elfogy a megjelenése után pár nap alatt, de a legtöbb még évek múltával is ott porosodik a raktárban... A tél után elérkezett a tavasz, jön a nyár, és a mező traktoraink dalát visszhangozza. Aratásra készülünk, eredményre, sikerre számítunk — ezért dolgozunk: élni akarunk, mindig szebben, mindig jobban. Ne feledkezünk meg azonban a betűről, a könyvről sem. Ezek nélkül sivár marad az életünk. CSONTOS VILMOS BRETISLAV BENDA (szül. 1897): TORZÓ A „GYŐZELEMHEZ“ (patióázott gipsz) Gyurcsó István: Kevés időnkből ha néha futja, hogy egymással is törődjön szivünk, mindent megteszünk, csak célhoz jutna, de a csókig sem jut el ösztönünk. Megvert sereg bennünk minden szándék, és fegyvereink ósdi fegyverek: legyőzni egymást csak szép ajándék, hogy tavasz van s zöld a rét, berek. Számunkra is az eleven élet jelentse most a virágos rétet: az emberiség a legszebb virág. A magunk gondja, hidd el, kicsiny pont: ha nem társul más gondjával e gond, kívül rekeszt magából a világ 9
