A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-12-24 / 52. szám
KésxBlfidéi az előadásra A szülésiek át a közönség A szereplők Szombat délután Vari. Az óramutató ót félé jár. A hegysúrí Művelődési Otthon szerepét Is betöltő iskola udvarán a szövetkezet egyik traktora dohog. Körülötte lányok, Hűk Izgatottan készülődnek. Csőmagolják, - rakják a kulisszákat... A Csemadok helyi szervezetének Színjátszói vendégszerepelni mennek. Putz Tibor, a bemutatásra kerülő Balatoni csetepaté című színmű főszereplője, a szenei Művelődési Otthon gépkocsivezetője lelkesen magyarázza: — A kulisszákat, a színjátszás különféle kellékeit, a rádiót, a televíziót, a lemezjátszót és még sok más kulturális felszerelést — a bemutatókon szerzett bevételből vásároltuk ... Amit pedig ez Idén szereztünk, abból nyáron társaskirándulást tervezünk. — Hová készülnek? Putz Tibor nem nyilatkozik, dédelgetetett tervét a közbeszólók árulják el: — Vagy a Balatonra, vagy a Magas Tátrába. Míg beszélgetünk, néhányan felpakolják a pótkocsikra a kulisszákat. A traktor a tizennégy tagú színjátszó csoporttal elindul a szomszédos Egyházfára. Otközben felhagzlk a dal s mi együtt örülünk, együtt énekelünk a lelkes fiatalokból élló együttessel. — Tavaly — magyarázza az úton Putz Tibor — két egész estét betöltő színművet mutattunk be. Idén a tavalyinál is több vendégszereplést tervezünk. A jelenleg bemutatásra kerülő darab ugyanis a könyéken még ismeretlen, ml jőtsszuk először. — Hol léptek már fel? — A Balatoni csetepatét falunkban háromszor, Zonctornyon egyszer mutattuk be. Ez lesz a második vendégszereplés. — A jövőben még hová készülnek? — Legalább húsz faluban szeretnénk bemutatni a vígjátékot. Legközelebbi állomások: Jóka, Szene és Sáp. Majd Somorja, Magyarbél, Kürt és a csallóközi falvak. — Reméljük — veti közbe Hammerllk József, aki közel két évig dolgozott a Komáromi Területi Színházban — Játékunk iránt érdeklődnek majd falvainkon és sikerünk lesz. — A tél folyamán készülnek más bemutatóra Is? — Igen. Esztrádműsort tervezünk. Néhány helyen ezzel is szeretnénk fellépni. A huszonkét éves Putz Tibor született színész. Derűsen meséli : — Tudja, egy művelődési otthon sofőrjének sok mindenhez kell értenie. En azonkívül, hogy színdarabban játszom, fényképezek, rendezek, s ha kell, megfestem a kulisszát Is. A hegysúrí falujárók 18—20—22-éves lányok és fiúk. Munkások, szövetkezeti tagok, értelmiségiek. Egyrészük helyben, másrészük környéken dolgozik. De van köztük olyan is, aki Bratislavába jár. A most bemutatott darabot három hónapig tanulták. Hetente kétszer-háromszor is próbáltak. Sok Időbe telt, amíg a közönség elé léphettek. A civilben gépkocsivezető Putz Tibor, a raktárnok Hammerllk József és Michalik Dániel, a hivatalnok Oros Márta és a háztartásbeli Vidra Margit — a darab öt szereplője - és a többiek, a „technikai személyzet“ — nem sajnálták az időt és a fáradságot. Hosszú órákat töltöttek el együtt, tanultak, készültek. És most éjfélbe nyúló estéken százakat, ezreket szórakoztatnak, nevelnek. Mit számit a fáradság, ha munkásainknak, szövetkezeti tagjainknak, felnőtteknek és gyerekeknek mosolyt varázsolhatnak az arcukra? — Érdemes színházat játszani? — kérdezem. Indulás — Érdemes — mondják egyszerre többen Is. — A színjátszással nemcsak szórakoztatunk, mi is szórakozunk. — Falujukban más lehetőség is van szórakozásra? — A mozi. Nekünk azonban a színjátszás a legfőbb szórakozásunk. Szenvedélyünk pedig a falujárás. Egyházién zsúfolásik megtelt házban lépnek fel. Szépen játszanak, előadásuk tetszik. A nézők véget nem érő tapssal köszönik meg játékukat. A hegysúrí fiatalok jól dolgoznak. Hasznosain töltik a téli estéket. Munkájukat még sok -helyen övezze megbecsülés és siker. BALÄZS BÉLA
