A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-11 / 50. szám

hatvan koronát fizettünk fejenként, ami­kor Krasznahorkára, Dobsinára és Domicá­ra kirándultunk, idén októberben, viszont már a pionírszövetkezet bevételéből töl­töttünk két napot a Tátrában. — Hát az a gyerek a kistraktoron ? Most jön be a kapun. Hívd ide! — Az Erdélyi Laci, a gépészünk. (Riporter — gépész) . — Mi az édesapád foglalkozása ? — Traktoros az örösi szövetkezetben. Azelőtt vasutas volt. Meg földműves, tíz holdon gazdálkodott. Hetedik éve jár trak­toron ... — Mi a véleményed az iskola gépéről ? — Nekem tetszik, mert kicsi, s én is ki­csi vagyok. Mintha csak a nagygéresi gye­rekekhez mérték volna. Igazán a mi szö­vetkezetünkbe való. Pionírszövetkezetbe ilyen gép kell! — Hányszor volt már baja? — Vagy négyszer. Egyszer a gyújtásán kellett állítani, másszor eltört a vontatója, harmadszor eldugult a karburátorja, ne­gyedszer a kapcsolója romlott el. Legtöbb­ször Örsre jártam a géppel s édesapámmal hoztuk rendbe. — Nem haragudott -a zaklatásért ? — Dehogy haragudott. Amikor először fordultam be az udvarunkra, mosolyogva fogadott: no fiam, traktoros vagyok, meg te is az lettél! — Milyen munkákat végeztél idáig ? — Felszántottam a földünket, fűrészel­tem, meg épületanyagokat hordtam be az állomásról. Aztán az ingyenes író- és tan­szereket is hazahoztam Királyhelmeoről. — Nem zavarja az előmeneteleteket a szövetkezeti munka ? — Kitűnő tanulók vagyunk. A tanáriban (Riporter, Geri igazgató, Randi, Demeter tanítók) — Szabad beljebb jönnöm? — Foglaljon helyet. Megnézte a kertün­ket? Gyönyörű munkát végeznek a gyere­kek. Tudja, öröm nézni őket a pionírgyűlé­seken. Okoskodnak, törik a fejüket, ho­gyan csikarhatnának ki többet a földből. Persze az idén még segítettünk, tanácso­kat adtunk, ugye Demeter elvtárs? — Igen, ez most szükséges volt. Más lesz a helyzet jövőre. Azt akarjuk, hogy a gyerekek önállóan gazdálkodjanak idővel, munkával, pénzzel ... Az idei év nagy re­ményekre jogosít. — És a kistraktorral mi lesz, Pandi elv­társ V — Eladjuk, nagyobbat veszünk. Négyke­rekűre fáj a fogunk. Négykerekű kistrak­torra. Az NDK-ban gyártják, de mi is im­portálunk belőle. Igaz, azt mondják, hogy csak engedéllyel lehet hozzájutni... Re­méljük, a pionírszövetkezet vezetőségének nem okoz majd gondot az engedély meg­szerzése. — Ennyi a jövő terve? Egy négykerekű? — Lesz itt szó egyébről is. Szeretnénk esztergapadot venni, meg egy Pionír motor­kerékpárt. Hadd legyenek sokoldalúak a gyermekeink. Elvégre a párt nagy súlyt helyez iskoláinkban a politechnikai neve­lésre (A riporter véleménye) Nagygéres, Kisgéres, őrs. Három faluból látogatják a kilencéves iskolát. Három falu tanulói, hatodikosok, hetedikesek, nyolcadi­kosok alkotják a pionírszövetkezetet. A száztizenkét gyerek hatvan százaléka szö­vetkezetben és állami gazdaságban dolgozó szülök fia, lánya. Meg vasúti munkás ... Az iskola krónikájában ez áll: két hektár föld­del kezdtük s ma már kistraktorunk van, meg teljes gazdasági felszerelésünk! Vajon hány iskola tudna még felmutatni ilyen eredményt ? MACS JÓZSEF Utolsó csavarhúzások a próbaüzemeltetés előtt. Műszaki csoda a Szárazhegyen Kezdetben volt a hegyhát, ahová csak néha lépett ember lába. Aztán jöttek a munkások és a gépek. A futőárkokkal és bunkerokkal át- meg átszőtt körmöci hegyek — a ti­zenhat év eiöt i keovetlen partizánharcok tanúi, — a múlt év tavaszán szokatlan sürgés-forgásnak lettek szemlélői. Az 5232 m magas Szárazhegyen építeni kezdték a közép-szlová­kiai Je!evíz>ős adóállomás 3P0 m magas antennáját, amely egész Európában egyedüli lesz a maga nemében. A számítások szerint felépítése 18 miillő koronába kerül. ide, ahol nemrégen még háborítatlanul kergetőztek az özek, szarvasok, először két teherautó jött. Stefan Vreätiak, a CSAD sofőrje 111-es Tátráján elhozta az első építőanyago­kat. Azután jöttek a többlek, C.vrll Debnár munkacsoportja a prievidzai Priems avtól, meg a kotrógépek, és a földgya­luk, amelyek belevájtak a hegygerinc talajába. — Az első szó a miénk vo!t — mondja Imrich Kasan mes­ter —, először utakat építettünk, aztán — mérkőzve az Idő­vé» és az Időjárással — megkezdtük a leadó épületeinek az építését és a többi földmunkákat. • Utánuk Frantiáek Náhtf, a vi kovicel vasmiivek mesterének tizennégy tagú munkacsoportja következett. — Először három, harminc méter magas, erős lábat kellett éoiten'Jnk — meséli Náhlj elvtárs—, ezekre épült a közvetítő állomás. A közepéből nyúlik a magasba az adóállomás anten­nája, amelybe 400 tonna acélt építenek bele, és maguk a • horgonyozó drótkötelei 50 tonnát nyomnak. Az antenna osz­looa 301 méter magas lesz; ebben a magasságban a csúcsa három méteres kilengéseket végez. Bedrich Válek hegesztő magyaráz: — Az államosítás napjáig sikerült az antennát 212 jn ma­gasra „nyújtanunk", és igy próbaképpen, négy nappal a meg­szabott határidő előtt üzembe helyezhettük. No, nem volt ez könnyű munka. A nagy magasságban az állandóan kilengé­seket végző acélrúd tetején nyáron meg kellett birkóznunk a viharokkal és égiháborúkkal, most ősszel pedig a hóviharok következtek. Me- aztán az 5 méter hosszú, 2,1 m átmérőjű és 4,25 tonna súlyú csődarabokat .a néhány-száz méteres magasságban egym&srda rakni sem gyerekjáték ám. A vltkovicei szerelők munkáját siker koronázta. Október 28-án először lehetett fogni a szárazhegyi televíziós adó szig­nálját. JÁN HRONEC Felhőkbe nyúlik az antenna vége. Vadonatúj a belső berendezés i i i |

Next

/
Oldalképek
Tartalom